Gyökerestől eltávolítani az alapvető ragaszkodásainkat

A művelés során a ragaszkodásainkat távolítjuk el – beleértve a versenyszellemet, az irigységet, a haragot, a túlbuzgóságot és a hivalkodást – azzal, hogy a konfliktusok közben magunkba nézünk. Azáltal, hogy minden egyes ragaszkodásnál megvizsgáljuk hogyan alakul ki, mi a célja és, hogy miért rossz, azzal folyamatosan semlegesítjük azokat, és felismerjük a hibáinkat, így képesek vagyunk fejlődni.

 

A közelmúltban egy kisebb eseménynek köszönhetően magamba néztem, és ezáltal jobban megértettem minden egyes ragaszkodásom gyökerét.

 

Ami a lányomhoz kapcsolódó érzelmeimet illeti

Láttam, hogy a lányom rossz tartással ír, és felcsattantam, „Számtalanszor mondtam már neked, hogy emeld fel a fejed miközben írsz, de oda sem figyelsz.” Sértve éreztem magam, hogy oda sem figyel rám. Tudatában voltam, hogy művelő vagyok, de nem bírtam kontrollálni a kitörésemet.

 

Miután lecsillapodtam, higgadtan megvizsgáltam magam. Rájöttem, hogy erős ragaszkodásom van, hogy irányítsam a lányom. Azt akarom, hogy óvja a szemeit, a fogait, tanuljon jól, és figyeljen rám. Amikor nem csinálja ezeket, akkor dühös leszek. A felszínen minden, amit megkövetelek tőle az ő érdekét szolgálja, de valójában engem elégítenek ki. A lányommal kapcsolatos érzelmeim azt jelentették, hogy boldog voltam, ha jól csinálta és szomorú, ha nem. A végső cél a saját boldogságom volt: nem aggódtam volna, ha úgy csinálja, ahogy kértem tőle.

 

A lányom iránt érzett szeretetem önző volt. Neki megvan a saját élete, ami előre el lett rendezve a karmájának és a sorskapcsolatainak megfelelően. Úgy lenne elrendezve, hogy kielégítse az én ragaszkodásaimat? Tiszteletben kell tartanom azt, ami számára meg lett írva.

 

A saját törekvéseim

Ezután a saját törekvéseimnek néztem utána. A ragaszkodásaim közül sok abban gyökerezett, hogy a Mestertől és a Dáfától törekedtem dolgokat megkapni. Voltak igényeim és elvárásaim a lányommal, a férjemmel, a rokonaimmal, a barátaimmal és a közeli gyakorlókkal kapcsolatban is.

 

Sóvárogtam dolgok után a Dáfától és a Mestertől: azt akartam, hogy a Mester adjon nekem egészséges testet, és távolítsa el a betegségeimet, és abban reménykedtem, hogy a Mester biztosít arról, hogy elérem a beteljesülést. Azért csináltam a művelést, hogy elérjem ezeket a dolgokat. A törekvéshez fűződő ragaszkodásom megakadályozta, hogy megértsem a Fá tanításokat, és a régi erőknek lehetőséget adott, hogy üldözzenek.

 

A szüleimtől is elvártam dolgokat. Meg akartam kapni a támogatásukat, az elismerésüket, és a gondoskodásukat. Szomorú voltam és úgy gondoltam, hogy igazságtalanság, ha nem kaptam meg ezeket. Elvártam a férjemtől, hogy szeressen, hogy sikeres karriert fusson be, és hogy jól kezelje az én rossz természetemet. A lányomtól elvártam, hogy hallgasson rám, jó jegyei legyenek, egészségben nőjön fel, és így aztán egy szép jövő elé nézzen, stb.

 

Amikor az emberek törekszenek abban a reményben, hogy az életük jobb és boldogabb lesz, akkor problémákba fognak ütközni. Nem tudják, hogy a saját vágyaik okoznak nekik szenvedéseket és a külső tényezőket hibáztatnak ehelyett. Az emberi nézetek manipulálják az emberi oldalukat, hogy hamis éneket kreáljanak.

 

Amikor az elvárásaim teljesültek, akkor örültem és elégedett voltam. Felsőbbrendűnek képzeltem magam és arrogáns lettem. Amikor a vágyaim nem lettek kielégítve, akkor mérges voltam, bosszús, irigy, és az önértékelésem is a mélybe zuhant. Amikor bizonytalan voltam a céljaimat illetően, aggódtam, elkezdtem félni és reménykedni. Mindezek a ragaszkodások abból nőttek ki, amikre törekedtem.

 

Folyamatosan a Fával mérni magam

Hogyan tudjuk eltávolítani ezeket a ragaszkodásokat? Csak akkor tudjuk eltávolítani ezeket, ha nem törekszünk. Törekvés nélkül nincs ragaszkodás vagy érzelmek.

 

Tehát hogyan tudnék nem törekedni semmire? Hogyan tudnám meggyőzni magam, hogy engedjem el a jelenlegi vágyaimat? Az egyetlen módja, hogy a Dáfát tekintjük mércének, és a Dáfát tesszük valóban az első helyre, ezzel tiszteletet mutatunk a Mester és a Dáfá iránt, és így lesz igazi hitünk a Dáfában. Amikor a ragaszkodásaim erősek voltak, nem a Fához mértem magam. Amikor a Dáfát tettem az első helyre, akkor a ragaszkodásaim elgyengültek. Ahová egy élet a Dáfát helyezi, az határozza meg, hogy az élet hova pozicionálja magát.

 

Azonban nem egyszerű a ragaszkodásokat feladni, mert a gonosz elemek erősítik ezeket a színfalak mögül, és a régi erők is manipulálják azokat. A régi erők arra használják az emberek ragaszkodásait, hogy az emberek vágyait kielégítsék. A Fá helyreigazítás jelenlegi periódusában annak van nagy jelentősége, hogy fenntartjuk vagy elengedjük a ragaszkodásainkat, hogy vajon a Fá védelmezését vagy a gonosz megóvását választjuk. Ebből a szemszögből nézve a ragaszkodásokat muszáj eltávolítanunk, mivel senki sem akar a gonosz eszközévé válni.

 

A ragaszkodásaink gyökere

A testi problémákat is a ragaszkodások okozzák, mivel azok természetüknél fogva rosszak, és a gonosz kedveli azokat. Ezek menedéket nyújtanak a gonosz számára, ahol el tud rejtőzni. Amikor egy ember dühös, irigy vagy bosszús nem fogja jól érezni magát. A ragaszkodások vonzzák a gonosz elemeket és ezek miatt rosszul érzi magát az ember, de mégis más dolgokat hibáztat. Ezért csinál egy jó ember kevesebb karmát, jónak lenni másokhoz olyan, mint jónak lenni önmagunkhoz, és másokat bántva önmagunkat bántjuk. Tehát a ragaszkodásokat el kell távolítanunk.

 

Arra törekszünk az emberek között, hogy megvédjük a saját érdekeinket és a szellemi képességeinket használjuk arra, hogy ezt tegyük. De végül valóban megvédjük a személyes érdekeinket? A való életben a dolgok gyakran éppen az ellenkezőjére fordulnak, mint amit vártunk. Valójában mindenki a Dáfához van mérve, és a karmája, illetve az erénye szerint kap büntetést vagy jutalmat. Az emberek elképzelései nem számítanak, és a dolgok soha nem azokhoz igazodnak. Tehát miért törekszünk továbbra is? A vágyaink Dáfá elé helyezése tiszteletlenségnek számít a Dáfával szemben, ezért el kell engednünk a vágyainkat és mindent el kell fogadnunk. Ha nem gyakoroltuk volna a Dáfát, több tonnányi adósságot kellene visszafizetnünk. Hálásnak kellene lennünk a Mesternek és tisztelnünk kell a Mestert.

 

Minden ragaszkodás piszokként ragad a testünkre. Ezek nem a valódi énünktől származnak, mivel a valódi énünk összhangban van a Dáfával. A fájdalom, amit akkor tapasztalunk, amikor a ragaszkodásainkat eltávolítjuk, valójában a ragaszkodással való küzdelemből származik. A ragaszkodások fájdalmat okoznak nekünk, hogy megpróbáljanak rávenni, hogy fenntartsuk őket. Amikor a ragaszkodásaink ki vannak elégítve, akkor örömet érzünk, amelyet szintén a ragaszkodás okoz nekünk annak érdekében, hogy megszállva tartson minket. Valójában ösztönösen meg szeretnénk magunkat tisztítani, és teljesen el szeretnénk távolítani a ragaszkodásainkat.

 

A törekvések kívánságok és vágyak, arra vesznek rá minket, hogy tegyünk meg dolgokat.

 

A Mester az mondja:

„A ragaszkodás az ember vágyaira vezethető vissza. A különlegességei azok, hogy céljai nyilvánvalóan szűk határokon belül mozognak és viszonylag világosak és konkrétak; és normál esetben az ember saját maga sincs tudatában ennek.” (Fálun Gong, 3. Fejezet a xinxing művelése)

 

Azt hisszük, hogy mi vágyakozunk és gondolkodunk. Valójában ezek nem az igaz énünktől származnak, ezek éppen olyanok, mint az érzelmeink. Őszinte gondolatokat kell küldenünk, hogy kitakarítsuk őket. Amikor a vágyak és a törekvések elkezdenek megjelenni, tudatában kell lennünk annak, hogy azért vannak itt, hogy ártsanak nekünk. Manipulálni akarnak minket. Le vagyunk tesztelve, hogy lássák ellen tudunk-e állni. Ha az őszinte gondolataink erősek, akkor el tudjuk nyomni és el tudjuk távolítani őket. Ki kell irtanunk a vágyainkat és a törekvéseinket.

 

A ragaszkodásaim eltávolítása

Azt gondoltam, hogy el kell engednem a törekvéseimet és a Mester elrendezését kell követnem. Azokért a dolgokért melyekkel tartozom, fizetnem kellene anélkül, hogy visszavágnék. Nem kellene félnem attól, hogy elveszítek valamit, hanem bátran szembe kell néznem mindennel, és járni az utat, amit a Mester elrendezett.

 

Anyaként fontos, hogy ne legyenek várakozásaim a lányommal szemben, és az elégedetlenséget szüntessem meg a szívemben. Neki meg van a saját sorsa, amit nem változtathatok meg. A Mester kezébe kell adnom őt, és meg kell őriznem a nyugalmam.

 

Ahogy próbáltam ezen a módon intézni a dolgokat, megnyugodtam, lehiggadtam és képes voltam gyakorlatiasan viselkedni. Amikor a ragaszkodásaim előjöttek, azonnal a Dáfá alapelveit használtam, hogy kontrolláljam magam. A megerősített őszinte gondolataim nem adtak lehetőséget a ragaszkodásaimnak, hogy megtestesüljenek. Csak a Mesterben hiszek és csak a Dáfá szerint ítélem meg a dolgokat, így semmi sem állíthat meg.

 

Engedjük el a törekvéseinket. A Mester azt mondja nekünk:

„Egy művelőnek a hétköznapi emberek között kell művelődnie és edzenie magát; lassanként minden ragaszkodását és vágyát el kell engednie.” (Zhuán Fálun, 1. előadás)

 

„Rendszerint azt hiszik az emberek, hogy minden jó, amire törekszenek. Magasabb szintről nézve azonban mindez arra szolgál, hogy a hétköznapi emberek kisebb személyes érdekeinek tegyen eleget. A vallásban meg lett mondva: „Bármennyi pénzed is van, és bármilyen magas pozícióban is vagy, ez csak pár évtizedig marad meg. Nem lehet a születésnél idehozni, és nem lehet a halálnál elvinni.” Miért ilyen értékes a gong? Éppen azért, mert közvetlenül a fő lelkeden növekszik, és a születésnél idehozható, valamint a halálnál magaddal vihető. Ezenkívül közvetlenül meghatározza a guoweit, és ezért nem engedi magát könnyen művelni. Ez azt jelenti, hogy az, amiről lemondasz, valami rossz – és csak így tudsz a valódi, eredeti énedhez visszatérni. (Zhuán Fálun, 4. előadás)

 

A Fá helyreigazítás idején egyetlen dolog marad az életek számára, meg kell menekülniük azáltal, hogy a Dáfát teszik a legelső és legfontosabb helyre, és a Dáfát védelmezik. Mindannyian a karmánk szerint részesülünk jóból és rosszból. Ha meg akarod változtatni a sorsodat, akkor igazodnod kell a Dáfához, és a Dáfá követelményei szerint kell megítélned a dolgokat.

 

Röviden nem szabad harcolnunk, haragudnunk, irigykednünk, vagy nem szabad azt gondolnunk, hogy a dolgok nem igazságosak többé. Nem szabad, hogy összezavarjon minket, amit látunk, és nem szabad ragaszkodnunk magunkhoz. El kell engednünk minden vágyunkat, szilárdan hinnünk kell a Mesterben, és erősíteni kell az őszinte gondolatainkat. A Dáfát kell arra használnunk, hogy megítéljük magunkat a konfliktusokban, és nem szabad lehetőséget adni a ragaszkodásainknak, hogy bármit is elérjenek.

 

Meg kell próbálnunk mindent jól csinálni a következő alkalommal, ha elsőre hibáztunk. Amíg mindent helyesen teszel nagyon nagy változást fogsz elérni. Rá fogsz jönni, hogy nem is olyan nehéz a Dáfá követelményeit követni, és még magabiztosabb leszel. El kell engednünk a saját mércéinket, és a Dáfával kell mérnünk magunkat. Úgy gondolom egyre jobban és jobban fogjuk csinálni.

 

Ez a jelenlegi megértésem. Összeszedtem és rendeztem a gondolataimat, hogy megoszthassam mindenkivel.

 

A Mester tanításával szeretném befejezni:

„Vágyak nélkül élni,

Megbánások nélkül meghalni;

Félresöpörni a csalóka gondolatokat,

Nem nehéz művelni, hogy buddhává váljon az ember.”

(Hong Yin, Semmi sem marad)

 

Forrás: Rooting Out Fundamental Attachments