A Tang-dinasztia taoista miniszterelnöke: Li Mi

 
A Tang-dinasztia taoista miniszterelnöke: Li Mi (Catherine Chang)

Li Mi (Kr. u. 722–789) négy császárt szolgált a Tang-dinasztiában, és fontos pozícióval illette az udvarban mind a négy császár. Annak szentelte magát, hogy segítséget nyújtson a császároknak legyőzni a lázadókat, amikor az állam válságos helyzetbe került, és kilépett a politikai életből, amint az állam felépült a krízisből. Egy nyugodt úriembernek ismerték erős igazságérzettel és együttérzéssel.


Li Mit gyerekkorában „csodagyerek”-ként ismerték az eszességéért azt követően, hogy hét éves korában írt egy cikket a császár előtt. Az akkori miniszterelnök értékelte a tehetségét, és gyakran meghívta játszani a kertjébe. Egyszer hallotta a miniszterelnököt, hogy a célja egy engedelmes és hízelgő hivatal támogatása. A kisfiú megkérdezte a miniszterelnöktől: „Szerény háttérrel lettél miniszterelnök őszinteséggel és igaz cselekedetekkel, hogy hogy most mégis előnyben részesíted a hízelkedést?“ Ez a megjegyzés megriasztotta a miniszterelnököt, és azonnal kijavította a hibáját.


Amikor Li Mi elérte a felnőttkort, a császár állást ajánlott neki az udvarban, miután elolvasta a nemzeti ügyekre tett javaslatát. Azonban Li Mi udvariasan elutasította az ajánlatot, arra hivatkozva, hogy még túl fiatal kormányzati tisztviselőnek. Később elfogadta a tanári állást a herceg mellett, de inkább saját barátjaként, mint bármilyen hivatalos cím viselőjeként. Li Mit kiközösítették a fővárosban, miután írt néhány gúnyos verset a tekintélyelvű kancellárról. Úgy döntött, taoista remeteként éli tovább az életét.


Amikor a herceg trónra került, az állam bajban volt a kiterjedt lázadások miatt. Néhány kevés megbízható köztisztviselő és katonatiszt együttesen hivatták Li Mit, hogy segítsen a császárnak. Felajánlották neki, hogy a császár mellett üljön az udvarban a nemzeti ügyekkel foglalkozva, de ő még mindig remeteruhákat viselt.


Li Mi segítségével a lázadást elfojtották, és a császár nagyon elégedett volt. Li Mi ezután eldöntötte, hogy elhagyja az udvari életet, és visszatér a taoista remete életéhez a császártól való ajánlat és kérelem ellenére. Megköszönte a császár bizalmát, és visszatért a remeteségébe.


Li Mit tisztelték az őszinteségéért, becsületességéért és önmegtartóztatásáért. Míg az államért dolgozott az udvarban a krízis alatt, páratlanul érvényesítette a törvényeket és tisztességes ítéleteket hozott. Ahogy az államban a békét stabilizálták, elhagyta a politikát és az élet igazi értelmét kereste. Habár néha különcnek tűnt, Kínában az értelmiségiek körében nagy tiszteletnek örvendett.