A tea bölcse: Lu Yu

 
A tea bölcse: Lu Yu (Illusztrálta: Catherine Chang, Epoch Times)

Ha a tea kultúráról teszünk említést, akkor Lu Yu egy igen fontos személy, akinek köszönettel tartozunk. A kínai történelemben a tea bölcseként ismerték el.


Lu Yu a Tang-dinasztiában élt Kr. u. 733–804. között. A feljegyzések szerint egy templom apátja fogadta örökbe Yut három éves korában, amikor egy elhagyatott tóparton belebotlott. Az apát híres buddhista szerzetes volt, aki nagy tudással rendelkezett a teakultúráról. Lu Yu élénk érdeklődést mutatott a tea iránt, és a templomban töltött gyermek évei alatt kitanulta a teaművészetet*.


A templomban Lu Yu megtanult írni-olvasni, valamint a buddhista szentírásokat is tanulmányozta, habár nem vált szerzetessé. Miután elhagyta a templomot, tovább képezte magát, és egy művelt, tájékozott irodalmár vált belőle. Azonban az évek, amelyeket a templomban töltött, jelentős hatással voltak a jellemére, és csak csekély érdeklődést mutatott a hírnév vagy az anyagi javak keresése iránt.


Lu Yu számára a tea szimbolizálta a harmóniát és a világegyetem titokzatos egységét. A teaművészettel töltötte az egész életét, és sok tekintetben hozzájárult a teakultúra fejlődéséhez. Megírta a „Cha Jing” című könyvet – egy enciklopédiát, amelyet úgy fordítottak le, mint a tea klasszikusát. A könyv lefedi a teaművészet összes szempontját, beleértve a tea eredetét, a szedés és elkészítés eszközeit és módszereit, az elkészítéshez használatos edényeket, a vízforralás módját, a művészet megbecsülését, a tea történeteit, teatermesztő területeket, egyszerűsített módokat és képeket a tea készítésének eljárásáról. Ez a világ legelső tanulmány kötete a teáról.


Lu Yu megszállottságát a teaművészettel kapcsolatosan méltán bemutatja az alábbi híres történet, amely egy teadélutánon esett meg. A házigazda izgatott volt Lu Yu jelenléte miatt, és azt mondta: „Hallottam, hogy a víz a Jangce folyó egyik különleges területén a legjobb a teakészítéshez, ezért azt fogom használni. Most itt van nekünk Lu Yu, a híres teaszakértő. Milyen csodálatos véletlen! Igazán, egy életre szóló lehetőség!”


Ezt követően megbíztak egy katonát, hogy szerezzen vizet az említett területről. Amíg vártak a vízre, Lu Yu körültekintően előkészítette a teáskészletet.


Hamarosan a víz, melyért küldettek, megérkezett az összejövetel helyszínére. Lu Yu egy kanállal végigsöpörje a víz tetejét.


„Ez a Jangce vize, de nem a megfelelő helyről. A teához használt víznek a Jangce folyó partjáról kell lennie” – monda Lu Yu.


A katona sietve válaszolt: „Ezt a vizet én mertem a saját kezemmel, és sok szemtanú is van rá.”


Lu Yu nem válaszolt, és kimerte a víz felét. Aztán a kanalat használva átsöpörte a maradék víz tetejét, és boldogan azt mondta: „Most ez az a víz a Jangce folyó területéről.”


A katona elszégyellte magát, és bevallotta: „Mikor vettem a vizet, és megérkeztem a Jangce folyó partjára, a csónak ringott, és kifröccsent a víz. Csak a fele víz maradt meg, ezért rátöltöttem a Jangce folyó partjáról. Nem tudtam, hogy meg tudod mondani a különbséget. Még egyszer őszintén bocsánatot kérek.”


Lu Yu mosolyogva magyarázta el a katonának, hogy a víz a Jangce folyó partján több sót tartalmaz, ami nem kedvez a teának. Valamennyi barátját megdöbbentette és lenyűgözte Lu Yu kiváló képessége, amellyel a vizet megkülönböztette.


* teaművészet – a teakészítés, felszolgálás és elfogyasztás művészi keretekbe foglalt formája