Xuan Zang, a nagy Tang-dinasztia Tripitaka Mestere

 
Xuan Zang, a nagy Tang-dinasztia Tripitaka Mestere
(Illusztrálta: Jane Ku)

Xuan Zang-ot (Kr. u. 602-664) úgy is ismerték, mint a nagy Tang-dinasztia Tripitaka Mesterét, a kínai történelem egyik legtiszteletreméltóbb kínai buddhista szerzetesét. Az ókori Indiába zarándokolt, hogy tanulmányozza a buddhizmust, és visszavitte a kanonikus szentírásokat Kínába. Ezt a történetet egy méltán népszerű regényben ábrázolták, a „Nyugati utazás”-ban.


Xuan Zang-ot már egészen fiatal korától kezdve érdekelte a buddhizmus, és kivételesen már tizenhárom éves korában felvették, hogy szerzetes lehessen. A buddhista tanok gyakorlásának szentelte magát, és körbeutazta Kínát, hogy előadásokat hallgasson, melyeket tudós szerzetesek tartottak. Miközben tanulta a buddhizmust, észrevette, hogy léteztek különböző buddhista szekták, amelyek ellentmondtak egymásnak, és eltéréseket is tapasztalt a lefordított szentírásokban. A buddhizmus igazi lényegének a továbbadásáért Xuan Zang eldöntötte, hogy személyesen megy el Tianhu-ba (az ókori India kínai neve), hogy megtalálja az eredeti kanonikus szentírásokat és útmutatást kérjen.


Kr. u. 629-ben Xuan Zang elhagyta Chang’ant, a Tang-dinasztia fővárosát, és egyedül indult a szent föld felé Indiába. Az útja során számos nehézséggel és veszéllyel találkozott, amely a fáradtságos erőfeszítések és az elképesztő kitartás négy éve volt. Eljutott Hami-ba, Turfan-ba, Kharashahr-ba, Kucha-ba, Aksu-ba, Tian Shan-ba (a kirgizisztiáni hegyek), Shar-i Sabz-ba (Kesh), Taskentbe, Samarakand (mostani Üzbegisztán) Pamír hegységbe Üzbegisztánba, Bactria-ba Afganisztánba, Hindu Kush hegységbe és Pakisztánba, Jalalabad-ba tizenhat országon keresztül. Majd végigment a selyemúton és végül elérte a Buddhista Szentföldet az ókori India északkeleti részén. Az út legnagyobb részét egyedül tette meg, gyalog vagy lóháton. Hajszál híján menekült meg rablógyilkosoktól, kalózok, akik majdnem élve megégették, és túlélte a homokvihart a sivatagban, valamint a magas havas hegyek veszélyeit, ahol számos követője, akik csatlakoztak hozzá az út során, meghalt.


Szorgalmasan tanulta a szanszkrit nyelvet, az eredeti nyelvet, amelyen Buddha tanításait lejegyezték, és aztán néhány évet azzal töltött, hogy buddhista előadásokat hallgatott Nalanda-ban, a leghíresebb kolostorban. Később meglátogatott minden jól ismert mestert és sztupát, továbbá fejlesztette a buddhizmusbeli megértését. Több ezer szerzetesből az egyike lett azon keveseknek, akik elérték a Tripitaka címet, a buddhizmus szentírásainak a mesteréét, a tudása és a rálátása révén egyre nagyobb hírnévre tett szert Indiában.


Egyszer egy brahman követő leírt negyven szentírást, és kifüggesztette egy buddhista templom kapujára. Bejelentette, hogy annyira magabiztos, hogyha bárki megcáfol akár csak egyet is a negyven szentírásból, hajlandó levágatni a saját fejét. Eltelt néhány nap, de senki sem vállalkozott a kihívásra. A király megkérte Xuan Zang-ot, hogy legyen a szerzetesek képviselője, és vitázzon a brahman követővel. Xuan Zang akkor meggyőző érvekkel megcáfolta mind a negyven szentírást. A brahman követőnek nem volt más választása, mint elfogadni a vereséget, és kérte, hogy hajtsa végre el rajta a kivégzést. Xuan Zang azt mondta neki, hogy a szerzeteseknek tilos élőlényeket ölni, és helyette elvitte őt, mint kísérőt. Később szabadon engedte.


Kr. u. 642-ben Észak-India Harsha királyát annyira lenyűgözte Xuan Zang, hogy megkérte, tartson nyilvános előadásokat és vitákat. A résztvevők között voltak királyok a tizennyolc vazallus királyságaiból, és hat vagy hétezer szerzetes mindenféle buddhista szektából vagy más vallásokból. Az előadások elnyerték a közönség egyöntetű dicséretét. Az előadások alatt – követve a szokásos ókori India gyakorlatát – Xuan Zang fellógatta a saját munkáit a buddhizmus tanairól az ajtóra, hogy kihívásért folyamodjon. Az előadások nyolc napig tartottak, és senki sem tudta megtámadni az elméleteit. Xuan Zang nagy tiszteletnek örvendett a szerzetesek között mind a theravada (Hinajana - kisszekér) és mahajana (nagyszekér) buddhizmusnál. Jól ismerték egész Indiában, mint a Tang-dinasztia szerzetese, és szentként tisztelték az ókori indiai emberek.


Kr. u. 643-ban Xuan Zang 657 buddhista könyvvel és sok Buddha szoborral elhagyta az otthonát. Kr. u. 645-ben érkezett meg Chang’an-ba, és a buddhista könyvek fordítására összpontosított. A legtöbb azok közül a könyvek közül később eltűnt Indiában, így a kínai fordítás vált a legfontosabb dokumentummá az ókori indiai irodalom tanulmányozásánál és a tudományos eredményeknél.


Xuan Zang hazatérése után a Tang-dinasztia Taizong császára az udvarába fogadta. A császár megkérte, hogy írja le a nyugatra tett utazását. A híres könyvben, melynek „Nagy Tang feljegyzések a nyugati területekről” (vagy „Utazás nyugatra a Tang-dinasztiában”) a címe, Xuan Zang lejegyezte tizenhét év tapasztalatait több, mint 130 királyságban. Ez egy értékes történelmi, földrajzi és régészeti feljegyzés az ókori India, Nepál, Pakisztán, Banglades és közép-ázsiai területek tanulmányozása szempontjából. A gördülékeny szófordulatok és elegáns szavak elviszik az olvasót a valódi jelenetekbe. Különböző nyelveken adták ki, többek között angolul, franciául, japánul és más nyelveken is.


Xuan Zang Kr. u. 664-ben, Chang’an-ban halt meg. A temetésén több, mint egymillió ember vett részt, harmincezer ember pedig önkéntesen maradt egész éjjel a sírja mellett tiszteletük jeléül.