Kínai szólás: Színpompás (五光十色)

Jiang Yan egy költő volt a Déli dinasztiából (Kr.u. 420-581). Fu mesterként tartották számoin, és korának egy fontos irodalmi alakja volt.

Jiang a rapszódiájában említést tett egy hölgyről, aki „olyan mintha egy vörös lótusz úszkálna egy medence állóvizén, színpompás, gyönyörű és ragyogó” (Flora Chung/Epoch Times)

A Fu rapszódia vagy prózaköltészet, amely a hagyományos kínai irodalom egyik műfaja. Ez egy hagyományos stílusú írásmód, amely a vers és az esszé között található.


Mikor Jiang fiatal volt, zseniálisat alkotott az irodalmi tanulmányaiban. Versei és rapszódikus írásai kiválóak voltak.


Az egyik leghíresebb rapszódiája a „Li Se Fu”, amely egy hölgy szépségét és eleganciáját taglalja. Az egyik bekezdésben ezt írta benne:


„Az első pillantás a szép hölgyre olybá tűnik, mintha egy vörös lótusz úszkálna egy medence állóvizén. Mikor mozdul, az elegáns gesztusai, mint a gyönyörű felhők repülnek a sziklákon. Színpompás, gyönyörű és ragyogó.”


Ez a rapszódia ihlette a 五光十色 (wǔ guāng shí sè) szólást, amely szó szerint fordítva „öt lámpás és tíz szín”, és gyakran úgy fordítják, mint „színpompás” vagy „színes”.


A szólást arra használták, hogy leírjanak valamit, ami egyszerre csodálatos, színpompás és ragyogó.