Mengzi – A Konfuciánus (tan) második bölcse

Mengzi (más néven Mencius) körülbelül Konfuciusz halála után egy évszázaddal született. Úgy tartják, hogy ő a konfuciánus tan örököse. Nagy filozófusként, politológusként és oktatóként tartják számon.

Mengzi – a konfuciánus tan utódja, illusztrálta: Yeuan Fang, Epoch Times munkatárs

Mengzi i.e. 372-ben született a Hadviselő Államok időszakában (i.e. 403-222). Édesapja három éves korában meghalt. Édesanyja olyan gondoskodással nevelte fel kisfiát, hogy többször elköltözött, míg végül egy olyan iskola közelében telepedett le, ahol úgy hitte, hogy az oktatási környezet jó hatással lenne a fiára. Mikor Mengzi felnőtt, tudós lett.

Ez egy kaotikus időszak volt Kínában. A régi Chu feudális rendszer hanyatlásával eljött az új erők felemelkedése. Az ambiciózus hercegek és feudális urak háborúkat indítottak egymás ellen, hogy bővítsék a területüket és elsőbbséget nyerjenek. Ezért a stratégák és politikai tanácsadók iránt nagy volt a kereslet, hogy azok segítségével a vezetők megnyerhessék a háborúkat. Azonban Mengzi és tanítványai úgy döntöttek, hogy egy körutazás keretében az erkölcs és a jóindulat eszméit hirdetik.

Mencius filozófiája szerint, ha nem ismerik el, hogy valaki törődne egy másik személlyel, az illetőnek magába kellene néznie, hogy megkérdezze magától, vajon eléggé gondoskodott-e a másikról. Ha valakinek a tanácsát nem fogadják meg, meg kellene kérdeznie saját magát, vajon eléggé bölcs volt-e a tanácsa. Ha valakinek a kedvességét nem értékelik, meg kellene kérdeznie magától, vajon elég őszinte volt-e. Valahányszor, bármilyen kellemetlen választ kap másoktól, annak okáról mindig magát kell megvizsgálnia ahelyett, hogy másokat okolna.

Mencius álláspontjából egy személyt nem a vagyona vagy a rangja alapján kellene megítélni, hanem a képessége alapján, amellyel fenntartja a magas erkölcsi normát: “Mikor felnéz, nincs alkalma szégyenkezni a Mennyország előtt, és mikor lenéz, nincs alkalma elpirulni az emberek előtt.” Ahhoz, hogy elkerülje az anyagi javak és fizikai kényelem csapdáit, vissza kell térnie a veleszületett jó természetéhez. Ez nagy eltökéltséget és rugalmasságot követel meg.

Mengzi igen tisztelt volt, de nemes filozófiája és humánus kormányzási teóriája nem nyerte el a hercegek és fejedelmek tetszését, mivel azok érdeklődése a hatalomra való vágyukra összpontosult. Egy herceg így fejezte ki magát Mencius-nak: Nagyon sajnálom. Tisztelettel, nekem olyan valakire van szükségem, aki segíteni tud megnyerni a háborút.

Miután számos államban megállt, de alig akadt lehetősége megvizsgáni, hogy a filozófiáját akalmazzák-e a hercegek, Mencius megtelt csalódottsággal, és felsóhajtott: “Huh, ez nem az én filozófiám ideje, ebben a háborús időszakban. Talán jobb lenne, ha hazamennék!” Aztán visszatért a szülővárosába, és diákjai tanítására összpontosított. I.e. 289-ben, 83 éves korában hunyt el.

Mencius-t a “második bölcsnek” nevezték, tekintettel jellemére és tudására. Filozófiáját ortodox konfucianizmusnak tekintik.