Hagyományos kínai kultúra: Qin Shi Huang császár

Qin Shi Huang császárt széles körben tisztelik, mint az egyesült Kína első császárát. A Hadviselő Államok időszakában született (i.e. 475-től i.e. 221-ig), és számos akadállyal nézett szembe. A hatalomra kerülése egy nagy legenda a kínai történelemben.

Qin Shi Huang, Kína első császára (Wikimédia Commons)

Qin császár édesapja Ying Yiren volt. Fiatal korában Ying a Qin állam egyik hercege volt, de Zhao állam túszaként, száműzetésben élt. Élete túszként nehéz volt, és rendkívüli szegénységben élt. Nagyapja Qin királya volt, de Ying apja nem volt koronaherceg. Yingnek (édesapja számos feleségétől) több mint húsz fivére volt. Őt küldték Zhaonak, mert a királyi családba tartozott, ez bevett szokás volt a Hadviselő Államok időszakában, hogy a szomszédos államok fenntarthassák a békét.

Abban az időben hét állam volt Kínában, és mindegyik hadban állt egymással. Zhaonak volt az egyik legerősebb hadserege, és Qinnel évtizedek óta hol hadakoztak, hol nem.

I.e. 260-ban Lu Buwei kereskedő meglátogatta Yinget, aki mély kétségbeesésben élt. Lu – kivételes politikai érzékkel – rájött, hogy ilyen lehetőség egyszer adódik az életében. Lu hatalmas mennyiségű pénzt fektetett abba, hogy támogassa Yinget, és még odaadta Yingnek kedvenc ágyasát, Lady Zhaot is. A következő évben, i.e. 259-ben Yingnek és Lady Zhaonak fia született. Ying Zhengnek nevezték el, aki később Qin Shi Huang császárrá vált.

Lu folytatta a politizálást Ying Yiren nevében. Hála az ő művészi rábeszélésének és nagylelkű kenőpénzeinek, két évvel később Ying és a családja visszatérhetett Qin államba. Lunak Ying apját is sikerült irányítani, így ezután Ying lett a trónörökös.

Ying Zheng i.e. 247-ben, 12 éves korában, édesapja halála után Qin királya lett. (Többek között a tudósok körében is léteznek feltételezések, melyek szerint Lu Buwei valójában Ying Zheng apja.) Lu lett a legmagasabb rangú hivatalnok a bíróságon, és intézte az állami ügyeket.

Lu jó szerencséje azonban nem tartott sokáig, és i.e. 238-ban Ying Zheng felnőtté vált, és átvette az ország felett a hatalmat. Nem sokkal ezután Lu részt vett egy puccsban, és arra kényszerült, hogy öngyilkosságot kövessen el. Minden, ami utána maradt, a történelemkönyvek, amelyeket szerkesztett, és ezek még napjainkban is jól ismertek.

Miután Ying Zheng király lett, az volt a szándéka, hogy Qinget megerősítse, és arra készült, hogy átvegye a másik hat államot is. Qin politikájának a középpontjában a jogállamiság állt. Megjutalmazta a gazdálkodókat és a katonákat azért, hogy felépítették az ország gazdasági és katonai erejét. Fokozatosan nagyon részletesek és átfogóak lettek Qin törvényei. Például családokat bírságoltak meg, mert megszegték a besorozást, ha voltak fiaik, és nem küldték el őket katonának.

Ying Zheng hozzáállása a háborúzó államokhoz az volt, hogy barátkozott a távoli államokkal, és megtámadta a közelieket. Kicsit több mint egy évtized múlva a Qinhez közeli államok vereséget szenvedtek és beolvadtak. Nem sokkal ezután Qin képes volt átvenni az uralmat mind a másik hát állam felett, mind Nanyue államban délen (amelyik ma magában foglalja Guangdong, Guangxi és Yunnan tartományokat). I.e. 221-ben kialakított egy nagyobb dinasztiát, amilyen még soha nem létezett azelőtt a kínai történelemben.

Hogyan kellene Ying Zhengnek egy soha nem látott méretű országon uralkodnia nagyobb népességgel, mint amekkora valaha is volt? Sok hivatalnok javasolta neki, hogy ossza fel a földet és adja oda a tábornokoknak jutalmul, lényegében kisebb királyságokat hozva így létre. Ying Zheng ezzel nem értett egyet.

Ő volt az első, aki kínai császárnak kiáltotta ki magát. Nem volt ilyen cím azelőtt, hogy megteremtette volna, és ezért nevezik úgy, mint az Első Kínai Császár. Remélte, hogy Qin örökké fog tartani, így stratégiákat dolgozott ki, hogy erősítse a hatalmát.

Másodszor, Ying Zheng – aki Qin Shi Huang lett – visszavonta a nemesi címet és alkalmazta a központosított hatóság politikai rendszerét. Megalapított a Kabinetet, a központi kormányzati szintet, melyet a Kilenc Miniszter vagy a Kilenc Kabinettag rendszerének neveztek. Helyi szinten a megyerendszert alkalmazta, mely megyékre osztotta fel az országot. Minden tisztviselőt a császár nevezett ki. A császár az akaratával megtarthatta vagy eltávolíthatta bármelyik hivatalnokot.

Harmadszor, szigorú jogállamiságot valósított meg. A legmagasabb rangú hivatalnokoktól a legalacsonyabb társadalmi rétegig az egész országban, mindenkinek meg kellett felelnie a Qin birodalom szigorú és részletes törvényeinek. A jogsértők kivétel nélkül mind bíróság elé kerültek.

Negyedszer az írott írásjegyeket a különböző hadviselő államokban egységesítette. Habár az ősi kínai karaktereket használta minden állam, eltérések voltak az ecsetvonásokban vagy a karakterek választásánál. A Qin kormány szabványosította az írott karaktereket. Qin „kisebb pecsétje” a hivatalos írott nyelvvé vált, ezt használták a hivatalnokok és az egyszerű polgárok is.

Ötödször, a monetáris és mérési rendszereket is egységesítették. Egyetemes volt a hosszmérés, a térfogatmérés, a valuta, és még a távolság a lovas kocsik két kereke között is egységes volt.

Qi Shi Huang mindössze 16 éves volt, mikor teljesen átvette Qin királyának a szerepét, míg teljesen egységesítette Kínát. Természetesen az elődei már megalapozták ezt a munkát.

Az egyesítés után Qin Shi Huang végigjárta az új birodalmát, ellenőrizve az újonnan alárendelt területeket. Jól megépített utak vezettek Kína különböző területeire, amelyek megkönnyítették a katonaság gyors mozgósítását. Úgy mondták, hogy ezeken a széles utakon akár négy ló vontatta kocsik is haladhattak párhuzamosan. Ezek a fővárosból indultak ki a birodalom külső peremén lévő távoli megyékhez is.

Az északi Xungnu nomád pásztoroktól jövő zaklatás ellen Qin Shi Huang elrendelte a Hosszú Falak kapcsolatot végig a különböző, egykor hadviselő államoknál az északi határon. Az utolsó erődítmény vonalat több mint háromezer mérföld hosszúra terjesztették ki, ez mai napig a Kínai Nagy Falként ismert. Ezt 400.000 fiatal, erős munkás építette sok éven keresztül, mire végeztek a munkával. A Nagy Fal azóta túlnőtte a követező generációkat, és most magasabban és szilárdabban megépített, mint Qin Shi Huang uralkodása alatt volt.

Qin Shi Huang folytatta, hogy felajánlja a kedvezményes bánásmódot az értelmiségieknek, és létrehozott egy hivatalos doktori pozíciót a számukra. Ezek a doktori pozíciók névlegesek voltak, és nem jártak hatalommal és feladatok sem kapcsolódtak hozzá. Ez ugyanakkor a tudományos eredményeiket jelentette, és egyenértékű a mai PhD fokozattal. Mikor volt egy üresedés a kormányban, a doktori tudósok voltak az esélyes jelöltek, hogy betöltsék a pozíciót.

Ezek az értelmiségiek számosan jöttek több iskolából, melyek a 100 Iskola néven voltak ismertek, beleértve a Taoizmust és a Konfucianizmust. Néhányan férfi boszorkányok voltak, akik azt állították, hogy be tudják azonosítani az istenek helyét, vagy megtalálják a halhatatlanság receptjét. Nem volt ritka, hogy az értelmiségiek megvitatták vagy még jogvitát is folytattak a társadalmi és politikai kérdésekben. Mikor a megbeszélés vagy vita a meglévő politikát érintette, Qin Shi Huang csendre intette őket. Néhány doktori tudósok továbbra is kritizálták a jelenlegi politikát és a politikai helyzetet, ami még keményebb rendeleteket eredményezett Qin Shi Huangtól.

I.e. 213-ban Qin Shi Huang egy rendeletet adott ki, hogy élve eltemessenek 460 doktori tudóst. Azt is elrendelte, hogy semmisítsenek meg minden történelmi archívumot a korábbi államokról, a magántulajdonban tartott 100 Iskola munkáit, beleértve a Konfucionista iskolát, és más könyveket, kivéve a Qin Levéltárat, a gyógyászati könyveket, a jóslást, a mezőgazdaságot, a Klasszikus Költészet és Klasszikus Történelem Nemzeti Orvosi példányait. Azt is elrendelte, hogy ki kell tiltani a Klasszikus Költészeti és a Klasszikus Történelem vitákat, hogy kizárja a történelmi események vitájában az esetleges közvetett visszatükröződését a jelenlegi politikában. A jogsértőket bíróság elé vitték a törvény legteljesebb kibővítésének segítségével, beleértve a halálbüntetést is.

A papírt abban az időben még nem találták fel, és minden könyvet bambuszdarabokra írtak, és vékony kötéllel kötöttek meg. Az oktatás nem volt széles körűen elterjedt abban az időben, és kevés magasan iskolázott tudós volt. Következésképpen az égő bambuszkönyvek és az eltemetett tudósok maradtak Qin Shi Huang uralkodásának élénk leírásaként örökül a történelemben.

I.e. 210-ben Qin Shi Huang beteg lett, mialatt ellenőrizte az országot. Meghalt, miközben éppen sietett vissza a fővárosba. 49 éves volt.

A politikai újítás, miután Qin Shi Huang egyesítette Kínát egy szabványt adott, amit a császári uralom későbbi generációi modellként vettek több mint kétezer éven át Kínában. Még a mai Kínában is az emberek látják a Kabinetet, ami Qin öröksége, és a megyei felállást a kormányzási rendszerben. Sajnos a könyvek elégetése és a tudósok eltemetése is folytatódott, mai modern formában, az internet korába beleépítve.

Néhány sinológus azt állítja, hogy a több mint négyszáz tudós közül a legtöbb – akit Qin Shi Huang eltemetett – férfi boszorkány volt, akik azt állították, hogy a császár kapcsolatba léphetne az istenségekkel, és segítenek neki megkeresni az örök élet receptjét. A levéltár rögzítette, hogy négy ilyen boszorkány csillagászati összeget költött el istenségek és az örök élet keresésével a császár számára. Nem tértek vissza, miután nem teljesítették az ígéretüket. Qin Shi Huang felháborodva a nyilvánvaló hazugságon, elrendelte minden boszorkány – összesen több mint 400 – élve eltemetését.

Egyiket a négy boszorkány közül Xu Funak hívták. Xu háromezer fiút és lányt vezetett, és különböző kínai technológiákkal és műtárgyakkal keletre hajózott, hogy az isteneket keresse, de sosem tért vissza. Kínai és japán beszámolók szerint Xu elérte Japánt. A mezőgazdasági és más technológiák – amiket magával vitt – segítették, hogy véget érjen a Kőkorszak Japánban, és bevezették Japánt a civilizáció új szakaszába.

Az ősi kínai folklórban az emberek Qin Shi Huangot a kíméletlen zsarnoksággal hozzák kapcsolatba. A császároknak azt tanácsolták a tudósok, hogy ne vegyék példaként, habár ezeket a tanácsokat a császárok nem vették figyelembe. Ugyanakkor számos tudósnak volt racionális megértése Qin Shi Huang történelmi szerepéről. Végül is az egységesített császári hatalom, a Kilenc Kabinet és a Megyerendszer felállítása, valamint a hatalmas területek elfoglalása, ezek mind páratlan hatással volt a kínai vezetők generációira, akik utána következtek.

A jelentősebb építkezések – beleértve a Nagy Falat és a fényűző Epang palotát –, és a Xungnu nomádok elleni északi, valamint a mai vietnámiak ősei elleni déli hadjáratok miatt a Qin Dinasztiának anyagi gondjai voltak. Az emberek, akik nehézségekben éltek, szintén panaszkodtak Qin zord jogállamiságára. Csak három évvel Qin Shi Huang halála után omlott össze a Qin Dinasztia – a negyedik a kínai történelemben – az egész birodalomban történt paraszti felkelések hatására.


http://www.theepochtimes.com/n2/china-news/emperor-qin-shi-huang-part-1-44194.html



Örömmel vesszük, ha kinyomtatják és terjesztik az összes cikket és azok tartalmát, amelyet a Clearharmony jelentet meg, és de kérjük, hivatkozzon a forrásra.

Here is the article in English language:
http://en.clearharmony.net/articles/a110596-article.html