A kínai karakterek rejtélye

A jóscsontokon található legkorábbi kínai karakterek
A legenda szerint a kínai karaktereket egy Cang Jie nevű hivatalnok találta fel, körülbelül 4000 évvel ezelőtt. A kínai nép a következő történetet adja tovább szájról szájra az írás kialakulásáról: „Amint Cang Jie feltalálta a kínai karaktereket, kölesszemek hullottak az égből, a gonosz szellemek pedig éjszaka sírni kezdtek.”

A Tang dinasztiában 618-907 között élt író és festő, Yanyuan Zhang a következőképpen magyarázta ezt a legendát: nem lehet az emberek előtt felfedni az ég rejtett titkait, márpedig ha megismerhetnék a karaktereket, akkor megfejthetnék azokat. Ez pedig egyenlő lenne azzal a csodával, mintha kölesszemek hullanának az égből… A gonosz szellemek sem tudnának többé elrejtőzni, mert az emberek a karaktereken keresztül megismerhetnék a világ alapvető elveit és törvényeit. Így az ártó szellemek már nem tudnák hazug módon becsapni a hétköznapi embereket. Ezért csupán ennyi vigasz marad számukra, hogy éjszaka titokban kisírhatják magukat.

Ég és ember egysége
Ami viszont tény: a kínai karakterek a kínai kultúra legnagyobb kincsei közé tartoznak. A kínaiak az ég és az ember egységéről beszélnek, melyet ezek is visszatükröznek. Magukban foglalják a I Chinget és az Öt elem tanát, a taoista yin-yang elméletet, az eget és a földet, az emberek és az események leírását, valamint a tárgyak és a társas kapcsolatok leírását, mely a különböző jelek képi összekapcsolásából született. Ugyanezeken a karaktereken alapul a kínai jövendőmondás is.

A Dong Han dinasztia idején Xu Shen (25–220) tanulmányozta a I Ching-et, az öt elem szerkezetét, majd ezek alapján megírta a kínai karakterekről szóló legfontosabb alkotást, „Egyszerű karakterek magyarázata és összetett karakterek elemzése” (kínaiul: Shuo Wen Zi Jie) címmel.

Jóscsont (Foto: Wikipedia)

Könyvében Xu Shen hat különféle kategóriájú karaktert különböztet meg:
1. Xiangxing, „szimbólum szerint” – piktogramok, melyekben a karaktert a szó alakja szerint ábrázolják (pl. 山 a hegy);

2. Zhǐshì, „a tényleges jelentés szerint” – szimbólumok, ideogrammák;

3. Huiyi, „kapcsolódás szerint” – olyan karakteregyüttes, amely két vagy több különböző jelentésű karakterből áll, és ezek összekapcsolása után teljesen új jelentéssel bír;

4. Xingsheng, „forma és a hangzás szerint” – olyan karakter, amely bizonyos, hangzásra vagy formára utaló jelek összeállításából tevődik össze (fonogrammák). Például a 媽 jel, ma: „Anya”. A jobb felől látható jelrész 馬, mǎ, „ló” szimbolizálja a kiejtés formáját, míg a bal felől látható komponens 女, nǚ, „nő”, mutat rá a szó jelentésére. A karakternek a szó értelmezését tartalmazó része gyakran csak szótőként jelenik meg, azért, hogy a szótárakban kereshető legyen;

5. Jiǎjiè, „hamis név alatt” – olyan karakterek, melyekeknek aznonos a kiejtésük, de eltérő a jelentésük;

6. Zhuǎnzhù, „fordítás és öntés” – különböző szinonimák.
A kínai karakterek kb. 90 százaléka a Xingsheng, azaz a „forma és a hangzás” csoportba tartozik.

Férfi és nő
A 男 jelentése: „férfi”. E karakter két jel összekapcsolásából áll – a felső rész 田 jelentése „föld, szántóföld”, az alsó részé 力, pedig „erő”. A férfi itt az erő szimbólumaként mutatkozik meg, és olyan személyként, aki a földeken dolgozik. Az „Egyszerű karakterek magyarázata és összetett karakterek elemzése" (Shuo Wen Jie Zi)etimológiai szótár szerint a kínai karakter 男, „férfi” jelentése az ókori Kínában a következő: „A férfiak felelősek a kinti ügyekért”. Ők végzik a szántóföldi mukát, ők indulnak háborúba, ők az ország köztisztviselői és az üzleti tevékenységeket is ők bonyolítják. Egy férfi először szüleinek a fiaként jön napvilágra, majd miután megnősül, férjként áll felesége oldalán, és amikor gyermeke szüleik, édesapává válik.

A 女 karakter jelentése „nő”. Minden olyan karakternek, melyben ez a jel 女 szerepel, van valami köze a „nő”-höz, mint pl. 妻 „feleség”, 妇 „háziasszony” és 母 „anya”. A 妻, „feleség” jel felső részén egy seprű jelképe látható, alsó részén pedig a 女 „nő” szimbóluma – azaz, a feleség: nő, seprűvel a kezében. Az ősi Kínában a nők voltak felelősek a belső dolgokért, például a tisztaságért, a főzésért és a varrásért.

Igazságosság, becsületesség, hűség
A 義 karakter igen tág jelentéssel bír: igazságosság, becsületesség és a hűség, ígéretünk megtartása. A karakter két jelből tevődik össze, a felső 羊, „bárány”-t jelent, az alsó 我 pedig „én”-t. A juh engedelmes és jámbor állat, húsa pedig igen ízletes és tápláló. A bárány tehát az ősi Kínában a boldogságot és a jólétet jelképezte. Áldozati állatként is használták, hogy köszöntetet mondjanak a földnek, az égnek és az istenségeknek. Az 我, „én” jelentését eredetileg a jóscsontok felirataiból ismerjük. Az eredeti 義 karakter – 我是羊 „bárány vagyok” – azt jelenti, hogy az ember képes az áldozati bárány szerepét vállalni az igazságért. Tehát, a 義 karakteren a kínaiak a helyes életmódra való hajlandóságot értik. A 義 jel ezért a Zhiyi, azaz a „a tényleges jelentés szerinti” megkülönböztetés kategóriájába tartozik. Ez ugyanis olyan karakter, amely két vagy több más jelentésű szimbólumból áll, s azok együttesen egy további, más tartalmú jelentéssel bírnak.

Forrás:
http://www.epochtimes.de/die-raetsel-der-chinesischen-schriftzeichen-1--161918.html