Konfúciusz és Szókratész: bátorsággal az igazság oldalára állni

Konfúciusz írásaiban Xianwen, az Északi Wei dinasztia császára (454-476), aki félig kínai, félig xianbei volt, választ adott a törvény alapvető kérdéseire.

"Egy jóindulatú ember nem aggódik, egy tanult embert nem lehet megzavarni, és egy bátor ember nem fél" - mondta Xianwen. A bátorság egy alapvető erény, ami szükséges egy tökéletes birodalom megalapításához. Sok történelmi feljegyzés létezik bátor emberekről mind nyugaton, mind keleten.

Régi mondák szerint, nagyjából 100 Motista tanítvány létezett, akik gondolkozás nélkül feláldozták volna az életüket az igazságért. Élt egy harcos, Jing Ke, a Hadakozó fejedelemségek korában (Kr.e. 475-221), aki a dal szerint a Qin dinasztia királyának keresésére indult, hogy megölje őt: "a szél megfordult nyugat felé és csontig hatolt, miközben a bátor katona elindult küldetésére, ahonnan nem volt visszaút." Xiang Yu, egy harcos bánkódott, mert rengeteg katonáját vesztette el. Szégyellte, hogy felettesei elé álljon. A katonái mind bátrak voltak és rettenthetetlenek. Zilu, Konfúciusz egyik kedvenc tanítványa bátor volt és egyenes. De Konfúciusz így beszélt róla: "Rettenthetetlen, de nem érdemes megemlíteni." Valójában Konfúciusz egy másik fajta bátorságot becsült.

Menciusz azt mondta: "Bátrak akartok lenni? Ezt hallottam Konfúciusztól a bátorságról: 'Ha magadba nézel, és azt látod, hogy az igazság nem a te oldaladon van, akkor, még ha a másik fél egy alázatos ember, akkor sem fenyegetném meg. Ha a belső vizsgálat után azt érzem, hogy az igazság tényleg az én oldalamon van, akkor, még ha a másik oldal hatalmas is, előre fogok menni." (Menciusz: Gongsun Chou első kötete)

Konfúciusz erőfeszítései az emberekért

Konfúciusz ilyen elvek szerint vezette tanulóit egész élete alatt. A legenda szerint, Konfúciusz magas és erős ember volt, mindig jóindulatú mindenkivel. Türelmes volt a tanítványaival, szerény és körültekintő. Ha hibát követett el, elnézést kért tanítványaitól.

Amikor a Zhou dinasztia gyenge volt, Konfúciusz megpróbálta erősíteni a jószívűséget az emberekben, és meggyőzte a királyt, hogy nevelje az embereket az etikettre és a zenére.

Amikor Konfúciusz meglátogatta Lu államát, megpróbálta ezt az ősi hagyományt feltámasztani, de nem járt sikerrel. Ezek után körülutazta az egész országot, hogy terjessze e nézeteit, hogy hogyan kellene az országot kormányozni. Elment Zhou, Qi, Wei, Cao, Chen, Cai, Song, Ye és Chu államokba, de a hatóságok nem fogadták el nézeteit, és kinevették őt. Olyan emberekkel volt körülvéve, akik kigúnyolták és megfenyegették őt, csapdában érezte magát és éhezett. Az emberek azt mondták neki, hogy adja föl.

De az általános erkölcsi szint hanyatlása nem tudott hatást gyakorolni rá. A rágalmak és a rossz bánásmód nem tudják megváltoztatni a szentek törekvéseit. Mindig végzeteként tekintette kultúrájának örökségét és a jószívűség terjesztését magára vállalta. Ezt mondta tanulóinak: "Ha manapság létezne az erény, nem próbálnám megváltoztatni."

Azért, hogy terjessze eszméit és tanítsa az embereket, Konfúciusz megnyitotta az első magániskolát. Nem számított, hogy egy tanuló szegény vagy gazdag volt-e, intelligens vagy lassú észjárású, mindenki tanulhatott iskolájában. Amikor 70-es éveiben járt, erejét arra fordította, hogy befejezzen és átnézzen néhány ősi könyvet. A konfucianizmusnak messzemenő hatása volt a kínai történelemre, kultúrára, személyiségekre, gondolkodásra. stb.

Szókratész, az ősi görög bölcs

Kr.e. 594-ben, az athéni államférfi, Szolón megalkotta a köztársasági politikát az állampolgári választások és az esküdtszéki eljárás formájában. De az etika, az erkölcs és a végzet nem voltak fontosak abban az időben. A legtöbb ügyész és bíró, akiket földművelőkből és kereskedőkből választottak, csak a törvényeket és a tudományt ismerték el. A szívük nem volt alázatos, és nem hittek Istenben.

Szókratész azt vallotta, hogy a filozófia lényege nem a természet megértése, hanem inkább "önmagunk megismerése". Az életbeli igazságra való tudatosságot és az erkölcsös életet terjesztette. Úgy hitte, hogy mindent a világon Isten rendezett el.

Hangsúlyt fektetett az etikára és úgy tartotta, hogy "az erény tudás". Egész életét az emberekkel való eszmecserének szentelte, és megpróbálta megakadályozni, hogy hibákat kövessenek el. Próbált a lelkiismeretükre hatni.

Kr.e. 404-ben a türannisz (zsarnokság) váltotta föl a demokráciát. A diktátor megparancsolta Szókratésznek, hogy tartóztasson le egy gazdag embert, hogy elkobozhassa vagyonát. Szókratész ellenkezett. Nem csak hogy ellenszegült az igazságtalan parancsnak, hanem még nyilvánosan el is ítélte azt.

A másik oldal hatalmától vagy erejétől függetlenül, Szókratész kitartott saját alapelvei és igazsága mellett. Nem hajolt meg semmilyen igazságtalan társadalmi erőnek, ezért sok ember szemében szálkát jelentett.

Miután megvádolták a "fiatalság megrontásával", Szókratész ezt a védőbeszédet intézte (Platón átirata) az athéni esküdtszékhez (részlet):

"Mert nem máson fáradozom, mikor köztetek járok, mint azon, hogy ifjatokat-öregeteket meggyőzzem: ne törődjék előbb, és ne is olyan buzgón, testével, vagyonával, mint a lelke lehető legjobbá tételével; mondván, hogy nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon, ahogy minden más jó is az ember számára, a magánéletben is és a közéletben is. Ha ezt mondván, megrontom az ifjúságot, akkor lehet, hogy az ilyen beszédek ártalmasak; ha pedig azt állítja valaki, hogy másról beszélek és nem ilyesmiről, annak a szava semmit sem ér. Mindehhez még hozzátenném, athéni férfiak, akár hallgattok Anütoszra, akár nem, akár elbocsáttok, akár nem, hogy én semmiképpen sem fogok másképp cselekedni, még akkor sem, ha százszor kell is meghalnom."

A múlt nagy bölcsei hatalmas hatást gyakorolnak ránk még ma is. Az igazi bátorság nem harciasság, hanem inkább az arra való képesség, hogy az igazság oldalára álljunk. Amíg valaki az igazsághoz ragaszkodik, még akkor is, ha hatalommal vagy erőszakkal kerül szembe, nem fog megijedni és nem fogja feladni.

Amikor Konfúciusz és Szókratész még éltek, úgy tűnt, hogy az erkölcsösség nem volt magától értetődő, de ők ketten nem adták fel. Gondolataik végül hatalmas hatást fejtettek ki az őket követő több ezer évben. Az ő bátorságuk teremtette meg azt a kultúrát, ami képes volt fenntartani az erkölcsöt generációkon keresztül.

A cikk angolul: http://en.minghui.org/html/articles/2012/7/30/134691.html