A tanulás, gondolkodás nélkül hiábavaló erőfeszítés

Konfúciusz (i.e. 551- i.e. 479) Lu királyságában született. A Qiu nevet adták neki, udvariassági neve pedig Zhongni volt. (Egy ember udvariassági neve a kínai kultúrában, egy olyan név, melyet egy ember későbbi életszakaszában használnak az eredeti neve helyett.)

Konfúciuszt Lu királyságának az egyik oktatási tisztviselőjévé választották. Az egész királyságot bejárta, hogy erkölcsi értékeket tanítson, mint etikus koncepciók, gondolatok, politikai nézetek, és erkölcsi értelemben vett művelés, úgy, mint ideológiai és kulturális elméletek az akkori időből.

Úgy tartják, hogy Konfúciusz legnagyobb elvárása a „könyörületesség” volt. Azt mondták a tanítványai, hogy bölcsességei a „lojalitásra” és arra összpontosítottak, hogy „tekintettel legyünk másokra”.

Konfúciusz a „Középút elvét” tanította. Ez Konfúciusz négy történelmi írásának egyikében található, mely a „Négy könyv”-ként lett nyilvánosságra hozva 1190-ben Zhu Xi-nek köszönhetően.

A művelők tudják, hogy egy embernek jól kell viselkednie és jó embernek kell lennie, hogy a Xinxingjét (erkölcs és etikus magatartás) meg kell emelnie. Azonban ez még további tartalommal rendelkezik, azt jelenti, hogy egy még jobb emberré kell válni, és a saját erkölcsi szintet olyannyira meg kell emelni, hogy az, az átlagos emberi normákat is túlszárnyalja.

Milyen is hát az ember mércéje Isten szerint? Milyen elvárások léteznek ennél? Konfúciusz szavai talán megvilágítják ezt nekünk:

Konfúciusz válogatott írásaiban, melyek a szavaira és viselkedésére vonatkoztak, azt mondta Konfúciusz:

„A tanulás, gondolkodás nélkül hiábavaló erőfeszítést jelent; a gondolkodás, tanulás nélkül veszélyes.”

Ezzel azt magyarázta Konfúciusz, hogy, ha az ember a tanulásnál nem gondolkodik, akkor nem fog semmit sem megérteni, és, ha a gondolkodásnál nem tanul, akkor összezavarodik.

Amikor valaki tanul, akkor képes arra, hogy megjegyezze a szöveg tartalmát és a későbbiekben fel tudja idézni, hogy mit tanult korábban. Azonban gyakran csak felszínesen érti meg az ember a gondolatokat és nem látja azok mélyebb jelentését. Sokan nem kötik össze a tanultakat a valósággal, ami azt jelenti, hogy azt, amit megtanultak, nem tudják használni. Ez által a tanulás felszínessé válik. Ezt úgy tudjuk megjelölni, mint „az információk magunkba szívását, azok megemésztése nélkül”. Látja ugyan az ember az alapelveket, azonban nem képes azokat a gyakorlatba átültetni. Mechanikusan tanul, anélkül, hogy feldolgozná azt, amit éppen megtanult.

Mivel a modern tudomány nagyon mechanikus és felszínes, ez megakadályozza az embert abban, hogy megértse a mélyebben rejlő tartalmat, miközben az egyén a saját Xinxingjét műveli, és a jellemét javítja. A modern tudomány korlátozza az emberek gondolkodását. Ezért legyél elővigyázatos a tanulás eme formájánál, ismerd fel erősségeit és gyengeségeit, hogy elkerülhesd, hogy gépiesítve, mechanikussá és egysíkúvá váljál.

Másrészről Konfúciusz rávilágított arra is, hogyha valaki csak gondolkodik, de nem tanul, akkor összezavarodhat, és nem tudja a jellemét nemesíteni. Természetesen egy bölcs tanár fontos szerepet játszik a tanítvány tanításánál. Valóban nagyon nehéz egy olyan mestert találni, aki igazán bölcs. Így hát, ha valakinek sikerül egy ilyen tanárt fellelnie, akkor nem szabadna ostobának lennie, hanem ki kell használnia az időt és fel kell ismernie, hogy milyen értékes lehetőség is ez, a tanítást intenzíven kell tanulnia, a mester útmutatásait követnie kell és mindig jobban és jobban kell cselekednie, amíg el nem éri a sikert.

A művelés különbözik az emberi viselkedéstől, különbözik az emberi tudomány tanulmányozásától, az egyéni erkölcsi karakter művelésétől és önmagunk javításától.

A mérce egy művelő számára magasabb, és ennek az oka mélyreható. Csakis a művelők képesek megérteni ezt az elvet, ha szorgalmasan művelik magukat.

http://de.minghui.org/artikel/66832.html