A kínai erkölcsi és etikai magatartási kódex egy nagyon ősi történetre nyúlik vissza, Shun császár uralkodására Kr. e. 2255-re.
Sok évszázaddal Konfuciusz tanításai előtt Kr. e. V. században Shun császára úgy volt ismert, mint a megalapítója a kínai szociális szabályoknak a családban és a társadalom különböző tagjai között. Azt mondta, hogy szeretetnek kell lennie apa és fia között, igazságosságnak az uralkodó és miniszterei között, kötelességnek a férj és a feleség között, tiszteletnek az idősebbek felé és bizalomnak a barátokhoz.
Ez vált az alapvető kínai etikai kultúrává. A történeteket továbbadták Shun császár hatalmas nagylelkűségéről és mindig jó példaként említik.
Shun császár közemberként nőtt fel Yao császár uralkodása alatt. Yao császár magas erkölcsi jellemmel rendelkezett, aki értékelte az erényt. Mikor Yao uralkodásának vége közeledett, megértette, hogy a kilenc fia közül egyik sem rendelkezik erénnyel, hogy örökölje a trónt, tehát kiküldte a minisztereit, hogy keressenek egy fiatalembert, aki nagy erénnyel rendelkezik, hogy császárrá váljon.
Egy idő múlva a császár összes minisztere egy 30 éves férfit javasolt, Shun-t, hogy ő legyen császárnak megválasztva, mert híres volt kivételes gyermeki jámborságáról – tiszteletben tartotta és gondozta a véneket.
Így hát Yao császár elment meglátogatni Shun-t, és a lányai közül kettőt Shunhoz adott feleségül. Yao azt is elmondta a fiainak, hogy bánjanak barátságosan Shun-nal és figyeljék meg, hogyan viselkedik és vajon tényleg alkalmas-e és igazán erényes-e.
Ahogy az idő telt, Shun méltónak bizonyult. A házasságban őszinte volt, nagylelkű és megbocsátó. Következésképpen a két hercegnő, akik a feleségei voltak, nem nézték le sem Shun-t, sem a családját, annak ellenére, hogy királyi sarjak voltak.
Shun szerény, kedves és szorgalmas volt. Jó földet adott másoknak növénytermesztésre. Ennek eredményeként az emberek nem veszekedtek egymással a tulajdonuk határain és gondoskodóbbakká váltak.
Mikor elment halászni, Shun nem foglalta el a folyónak azt a részét, amely bővelkedik a legnagyobb halakban és fokozatosan az emberek is így tettek: meghagyták a jó halászó helyeket másoknak.
Shun jelleme nagy hatással volt az emberekre. Mindenki Shun szomszédja akart lenni, és mindenkit, aki a közelében élt, arra inspirált, hogy jó legyen. Ennek eredményeként egy éven belül a terület, ahol Shun élt, faluvá nőtt, és a második évben egy kis várossá vált. A harmadik évben a kis városból nagy város lett.
Mikor Shun 50 éves volt, Yao császár megkérdezte Shun-t, hogy lenne-e ő a császár. Shun nagyszerű jelleméről és képességéről meg volt győződve Yao császár. Mikor Shun 61 éves volt, hivatalosan is császár lett.
Shun császár 39 évig uralkodott, és az ország jó állapotban volt. Könyörülettel uralkodott, és mindenki szerette és engedelmeskedett neki. Shun császár 101 éves korában halt meg.
* * *