Régi művelési történetek: Jóság

Egy jéghideg téli napon egy nagyon szegény családapa egy templomi szerzeteshez fordult segítségért. Remegett az éhségtől és a hidegtől.

A férfi megkérdezte a szerzetest: „Tényleg nagyon éhes vagyok és lassan megfagyok. Az egész családom beteg és életveszélyben vannak. Ha bármilyen lehetőséged van, kérlek segíts életben maradnunk a következő pár napon, kérlek segíts jóságoddal és irgalmaságoddal.“

A szerzetes megsajnálta, de nem talált semmit, amit odaadhatott volna a férfinak. Felnézett egy mindenkitől imádott buddha szoborra. Levette az egyik aranygyűrűt a szobor hátáról és átadta a szegény férfinak mondván: „Vedd el és cseréld be pénzre“.

De mikor a többi szerzetes ezt látta, meg voltak döbbenve és haragudtak. „Hogy vehetted le a buddha szoborról az aranygyűrűt?“

A szerzetes csak ennyit mondott: „Amit tettem, Buddha tanainak megfelel. Buddha lejött az emberi világba, hogy megmentse az embereket. Ha megélte volna ezt a helyzetet, aminek éppen tanúja voltam, még a lábakat és kezeket is levágta volna, hogy megmentse ezt a férfit.“

Ha Buddhát imádod vagy egy Buddha Iskolában műveled magad, Buddha irgalmassága még a kis ügyekben is megmutatkozik. Emberek! Akkor is, ha hatalmas aranytömbökkel diszítitek fel a buddha szobrot, de az embereket nem kezelitek helyes, jóságos szívvel, akkor Buddha nem fog egyáltalán ennek örülni!