A hegycsúcs

Volt egy fiú, egy kis faluban éldegélt családjával és barátaival. A falu neve Világ volt, és sűrű köd vette körül a falut. A fiú gyakran nézte azt a magas helyet amelynek csúcsa túlnyúlott a ködön. Egyik nap elment megkérdezni a falu bölcsét, hogy mi van a hegy csúcsán és miért nincs ott köd. A Bölcs ezt válaszolta a fiúnak: az Igazság lakik ott és a köd nagyon fél tőle ezért nem mer közel menni hozzá.

A fiúnak nagyon tetszett a válasz és elhatározta hogy ő bizony meg akarja ismerni ezt az Igazságot. Elindult a hegyen felfelé. Rögtön szembe jött vele a Szerelem: „Hé fiú, hová mész, ne siess hát annyira, gyere velem egy sétára, csodákat mutatok neked."

A fiúnak tetszett a szerelem és engedett. Elment vele egy sétára, de a szerelem tőrbe csalta és egy nagy mély verembe lökte a fiút úgy hogy nagyon megütötte magát és sokáig sírt.

Arra szállt egy öreg sólyom s megsajnálta a fiút: "Az én nevem Remény, mi baj fiú?"
Fiú: "Az Igazsághoz indultam a hegycsúcsra de a a szerelem becsapott és ebbe a verembe lökött. Nagyon fáj a lábam." Erre a Remény: "Épp tőle jövök és azt üzeni vár téged és hogyha jobban megnézed talán nem is olyan mély az verem."

A fiú nagyon elcsodálkozott. Az Igazság üzent neki. Ki lehet ő hogy ilyet tud? Valóban megnézte és észrevette hogy a verem nem nagy s egykettőre kimászott belőle. Megköszönte a sólyomnak az üzenetet és bicegve továbbindult.

Félúton találkozott Kétséggel és Félelemmel akik kézenfogva siettek felé: "Szia fiú, hát tudod mi azt hallottuk hogy nem is lakik ott senki, meg hogy csak mindenféle kígyók és békák élnek ott amik az emberre ugranak. Mi csak jót akarunk, és szerintünk jobb lenne ha visszafordulnál."

A fiú nagyon megijedt s hirtelen nem tudta mit tegyen. Kétség és Félelem nagyon meggyőzőnek tűntek. Megállt és gondolkodóba esett. Arra ugrándozott egy kisnyúl s megszólalt: "Az én nevem Bizalom, min töröd a fejed te fiú?"

Azon gondolkodom tovább induljam-e a hegyen felfelé, az hallottam nem lakik ott senki és békák meg kígyók élnek ott. Bizalom: "Hát biz én azt nem tudom de akkor azok fura kígyók lehetnek mert az Igazság lakik ott és őtőle még a köd is fél." A fiú hirtelen megértette hogy mi a helyes és tovább indult. Már majdnem a csúcson volt amikor egy tömeg közeledett felé: "Szia fiú, mi vagyunk a Világi Dolgok, kérünk szépen téged hogy vigyél magaddal minket, csak nem akarsz minket itt hagyni?"

A fiú elbizonytalanodott, hogyan vigye magával ezt a sok Dolgot. Némelyiküket ismerte is és nagyon szerette, fájt is a szive itthagyni őket de nem tudta hogyan vigye el őket mindet a csúcsra. Hirtelen szellő támadt és suttogni kezdett a fiú fülébe: "Az én nevem Hit, Igazságtól jövök éppen. Arra kér téged siess mert nemsokára útnak indul s szeretne téged is magával vinni." Ebből aztán értett a fiú. Hátat forditott a tömegnek s futott csak futott se jobbra se balra nem nézett, egyenesen fel a csúcsra.

Amikor felért nagyon elcsodálkozott. Egy kis kunyhót látott és a Bölcset a faluból, a ház előtt várta: "Szia fiú épp időben érkeztél nemsokára indulunk."

A fiú először nem értette hogyan lehet hogy a Bölcs a faluból ilyen hamar felért a hegy csúcsára és hogy miért nem mondta meg neki rögtön, hogy ő lakik odafenn de mégiscsak nagyon örült hogy a szemeit nem zavarja már a köd. Mosolyogva megfogta a Bölcs kezét és a Bölcs még aznap megmutatta neki hogy az Univerzum nem csak a kis faluból áll.

***

A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.