Li Guang ezredes volt a Han Dinasztiában, a régi Kínában. Chengjiben, Longxi kerületben született (jelenleg a Gansu tartomány egy része). Li ezredes kiváló volt, mind a harcban, mind a kreatív képességeit tekintve. Xiongnu-val több mint hetven alkalommal küzdött meg, és ezenközben figyelemreméltó bűvészmutatványokat vitt véghez. Xiongnu úgy nevezete őt, hogy „a Han Dinasztia repülő ezredese” és egyedül miatta nem mert behatolni a központi területekre.
Li Guang a hadsereget már akkor vezette a csatában, mikor még egészen fiatal volt. Negyven éven keresztül szolgált katonaként és a jövedelme 2.400 egység volt (Egy egység, a szárított gabona mértéke, 100 liternek felel meg). Nem lehetett megvesztegetni és a jövedelmét minden egyes alkalommal megosztotta az alattvalóival. Enni is mindig a katonáival egy asztalnál szokott. Nem volt fontoskodó és nem törődött a vagyonnal. Li nem szerette a sekélyes fecsegéseket, és amikor másokkal együtt volt, akkor is inkább harctechnikákról beszélt, vagy az íjászat rejtelmeiről diskurált. Amikor a csatában kevés volt a víz és az élelem mindig megvárta, amíg a katonái isznak előbb, és enni is csak akkor evett, amikor a katonái már jóllaktak. Az emberek készek voltak követni őt és fáradozni miatta, mert mindig nagyon elnéző és jóságos volt.
A híres történész Taishigong Simaqian a Zuo című könyvből (egy kommentár a klasszikusokról) vett idézettel jellemezte Li Guangot: „Annak, aki helyesen viselkedik, annak a parancsait a nélkül követik, hogy ki kellene mondania őket; annak, aki helytelenül viselkedik, annak az útmutatásait nem fogja követni senki.”
Li Guang és az unokaöccse Li Cai is egy időben szolgáltak hivatalnokként. Li Cai teintélye és erkölcsi karaktere, úgy, mint a jártassága is olyanok voltak, mint Li Guang-nak, ugyanakkor a rangja mindig magasabb volt. Éppen 2000 egység Gabona volt a járandósága Xiaowendi császár idejében, aki alatt Li Cai Dai királyság miniszterelnöke volt. Később a „Le An-i márki” címmel látták el, és Yuanshou második évében miniszterelnökké nevezték, majd rangjának megfelelően a három fő hivatalnok alá osztották be. Sok hivatalnokot és katonát, Li Guang alárendeltjeit lovaggá ütötték, de Li Guang soha sem kapott nemesi címet, vagy fejedelemséget. A rangja soha sem volt magasabb, mint a „kilenc hivatalnoké”.
Egyesek, akik a távolbalátást technikáit gyakorolják, vagy más művelők meg tudják mondani, mi lesz a jövő, és meg tudják mondani, hogy rossz vagy jó sorsfordulatok érkeznek-e, pusztán az égi jelenségek megfigyelésével. Li Guang is ismert egy ilyen embert, akit Wang Sou-nak hívtak. Egyszer megkérdezte Li Guang Wang Sou-t: „A jellememnek köszönhetem, hogy nem választanak nemessé, vagy egyszerűen ez van megírva a sorsomban?” Wang Sou azt felelte: „Ezredes, kérem, gondolkodjon el egy pillanatra. Nem tett valami olyat, amit megbánt?” Li így felelt: Mikor Longxi prefektusa voltam Jiang népe lázongott. Nyolcszázat közülük rábeszéltem, hogy adja meg magát. De mindegyikőjüket becsaptam, és még azon a napon kivégeztem. Ez az a dolog, amit a legeslegjobban bánok.” Wang így felelt: „Nem létezik semmi olyan bűn, amely súlyosabb lenne, mint ártatlan embereket megölni, akik megadták magukat. Pontosan ezért nem kapott Ön soha nemesi címet.”
Elkeserítő, hogy az illusztris Li Guang ezredes nem ismerte az elvet: „A sorsot az Ég határozza meg.” Egy ember szerencséje és pozíciója mind a felgyülemlett De (erény) cseréje által lesz a miénk. Azzal az egyetlen bűnével, mikor ártatlanokat mészárolt le Li Guang óriási mennyiségű De-t veszített. Rengeteg időbe telik majd, amíg kiegyenlíti a karmát, amit ezzel magára rántott; hogyan is lenne lehetséges, hogy ezen körülmények közepette nemesi címet vagy fejedelemséget adjanak neki. Pár évvel később eltévedt az idősebb Li Guang, amikor a nagy hadvezért Wei Qing-et követte, így késedelembe esett katonai megbízatása teljesítése közben. Megbüntették és végül mérgében öngyilkosságot követett el. Az összes fia, akiket nemzett, mind fiatalon meghalt, egyik a másik után. Az unokája Li Ling elvesztette a csatát Xiongnu-val és megadta magát, ezért a királyi előkelők megölték az anyját, a feleségét, és a gyerekeit. Li családja egyre kisebb lett, és rövid időn belül teljesen eltűnt. Ez csakis annak viszonzása lehetett, hogy ártatlanokat mészárolt le.
* * *
tovább ...