Történet a régi Kínából: Egy igazi úriember nem törődik a nyereséggel és a vereséggel

A régi időkben az igazi úriemberek megvetették a hatalmat és a profitot. Nem törődtek a nyereséggel és a veszteséggel, ezért nem vették a szívükre, ha elveszítettek valamit.

A Chunqiu periódus alatt (i. e. 770-476) Chu államban (i. e. 1100-223) Lingyi Ziwen-t háromszor választották Lingyi-vé, ami a miniszterelnöki címmel egyenlő. Többször azonban el is vesztette posztját, de soha nem látták elégedetlennek vagy dühösnek. Egy további úriembert, Liu Xiahui-t (i. e. 720-621) Lu államban, szintén háromszor váltottak le tisztségéből, azonban soha nem érzett gyűlöletet. Ez a két férfi ismerte sorsát és ennek megfelelően nyugodtan viselkedtek, anélkül, hogy megérintette volna őket a nyereség vagy a veszteség gondolata. Nem hagyták, hogy öröm vagy düh látszódjon arcukon.

A Tang dinasztiában (i. sz. 618-907) ellopta egy szolga Liu Gongquan ezüstpoharát. Amikor erre Liu úr kikérdezte a szolgát, hogy tud-e valamit, a szolga letagadta a dolgot. Liu Gongquan mosolygott rá és ezt mondta: „Az ezüstpohárnak az Égbe kell emelkednie, ha istenség lett belőle“. A Liang periódusban (i. sz. 5í2-557) a Nan dinasztia alatt (i. sz. 420-589) Zhang Shuai hajót küldött hazájába alkalmazottjaival. A hajón 3.000 font rizs volt. Mikor azonban a hajó kikötött, már csak a fele volt meg. Az alkalmazott azt mesélte, hogy madarak és egerek lopták el a rakomány felét. Zhang Shuai mosolygott és ezt válaszolta: „Ezek a madarak és egerek tényleg nagyon ügyesek“. Liu Gongquan és Zhang Shuai nem néztek utána az elveszett tulajdonuknak, így konfliktusokat kerültek el. Viselkedésük nagy toleranciát és türelmet mutat.

Minden nyereséget és veszteséget hoz magával. Ez egy általános törvény. Ha valaki már egy kicsiny veszteség miatt aggódik, azt a látszatot kelti, hogy az a valaki rövidlátó, szűk látókörű és kicsinyes. Teljesen mindegy, hogy valaki valami jó dolgot kap, vagy elátkozzák, hogy nyer vagy veszít – minden alkalommal őrizzük meg békés, nyugodt szívünket.

Egy kínai mesében ez áll:

Az északi határ közelében élt egy férfi, aki a Tao-t gyakorolta. Egy nap, minden ok nélkül, elszaladt a lova az északi nemzetséghez. Mindenki sajnálta őt. "Talán jóra válik még a dolog" - mondta édesapja. Néhány hónappal később visszajött a ló egy másik nemes lóval együtt. Mindenki gratulált neki, ő azonban így szabadkozott: "Ki tudja, talán szerencsétlenséget hoz a dolog." Mivel apjának jól ment anyagilag és jó lovai is voltak, fia teljesen meg volt bolondulva a lovaglásért. Eltörte a combcsontját, amikor leesett az egyik lóról és utána mozgássérültként kellett tovább élnie. Mindenki sajnálta őt. "Talán áldássá válik a dolog" – mondta édesapja.

Egy évvel később nagy inváziót terveztek az északi népek a határterületekre. Minden egészséges férfinak be kellett vonulnia katonának és mindenkinek fegyverrel kellett küzdenie az ellenség ellen. Minden tíz férfiból kilenc meghalt. Fiának azonban nem kellett bevonulnia, mert mozgássérült volt. Így biztonságban maradt apa és fia.

Here is the article in English language:
http://en.clearharmony.net/articles/a36453-article.html