Nyíltan és nemesen gyakorolni, miközben szélsőségeket kerülünk el

Elkezdtem nemrég gyakorolni a Fálun Gongot. Ez kijátszott engem, hogy hogyan alkalmazkodjunk maximálisan a szokásos állami társadalomhoz. Lemondtam a munkámat és eltávolodtam a barátaimtól. Megpróbáltam a három dolgot csinálni, egy elszigetelt környezetben.

Szorgalmasan csináltam ezt a három dolgot és azt hittem, hogy ezek a legfontosabbak egy Fálun Gong gyakorlónak. Elhittem, hogy semmi sem fontos, minden más csak időpocsékolás. Azt gondoltam, hogy bármi más, csak gátolna a gyakorlásomban.

A művelési utamat jártam, és ezt az extrém gondolkodásmódot követtem, és elhittem, hogy jobban vagyok. Én őszintén hittem, hogy nagyon szorgalmas voltam. Ott voltam munka és barátok nélkül. Elhatároltam magam a családtagoktól és a régi barátoktól és ellenálltam a munkának is, pedig nem volt más esélyem ebben a dologban. Ahogy múlt az idő, egyre jobban és jobban magányos és antiszociális lettem. Becsaptam saját magam, hogy épelméjű maradjak. Nem akartam azt, hogy bárki is tudja, hogy mi történt velem. Gyakran éreztem, hogy igazságtalanul bántam és hibáztattam azokat, akik nem gyakorolnak, hogy nem tudják azt, hogy embereket mentettem meg és hogy egy nagyszerű dolgot csináltam.

Nem ismertem fel az extrém nézeteimet hosszú ideig és emiatt nem tudtam lenyugodni, amikor meditáltam. Nagyon nyugtalan voltam, hogy eljöttem és mindent feladtam, pedig nagyon sokáig szorgalmasan gyakoroltam és még mindig sok zavaró gondolatom van, meditáció közben. Amíg néhány nappal ezelőttig nem ébredtem rá, hogy oda kell figyelnem a szélsőségekre. Ez a tény volt előtte, a gondolataimban a probléma, amit sohasem vettem komolyan. Ekkor nyíltan szembenéztem a problémámmal és a Fá alapján kijavítottam ezeket.

A tanár beszélt ezekről az „Esszenciák a Továbbhaladáshoz” című könyv első részében, főleg a „Művelés a nyugdíj után”, a „Tökéletes Harmónia” és a „Művelés és munka” rövid írásokban. Olvastam ezekről a dolgokról és megértettem, hogy nem tarthatom meg a rosszul értelmezett elképzeléseimet tovább.
Elkezdek dolgozni, élek, és lesznek barátaim a hétköznapi társadalomban. Szembe fogok nézni az életemmel és nyíltan és rendesen gyakorlok. Kizárólag akkor, amikor tökéletes harmóniában vagyok a környezetemmel, tudok több embert megmenteni és jobban járni az utamon, amit a Tanár rendezett el nekem.