(de.minghui.org) A legtöbb ember azzal tölti el az egész életét, hogy az élet valódi értelme után kutasson. Akár gazdagok, akár szegények – mindannyian ugyanazokat a kérdéseket teszik fel maguknak: Miért vagyunk itt? És hová megyünk, amikor meghalunk?
Chen Mengfeng asszony, egy elektronikai vállalat egykori ügyvezetője, korábban ezek közé az emberek közé tartozott. Bár élete rendezetten és stabilan folyt, már fiatalkorában is újra és újra leírhatatlan belső nyugtalanságot és félelmet érzett.
Így írja le: „Nem értettem, miért éreztem magam így. Hiszen nem kellett aggódnom a megélhetésem miatt, és nem hiányzott semmim – miért voltam ennek ellenére olyan elégedetlen? A jövő egy nagy kérdőjelnek tűnt számomra, és úgy éreztem, semmit sem tudok irányítani. Akkoriban nagyon fájdalmasnak éreztem az emberi létet. Láttam a madarakat, akiknek látszólag nem voltak gondjaik. Az út szélén fekvő kövekre néztem, és még azt is gondoltam, jobb lenne, ha kő lennék!”
Zhuán Fálun – egy könyv, amely évekig olvasatlanul állt a polcon
Amikor Mengfeng 36 éves volt, két közeli hozzátartozója meghalt. Ezáltal először szembesült nyomatékosan az élet mulandóságával. Így emlékszik vissza: „Azt gondoltam magamban: »Még a jómódú emberek is végül a koporsóban fekszenek – pontosan úgy, mint a teljesen hétköznapi emberek. Akkor miért jövünk tulajdonképpen erre a világra?« Nagy félelem fogott el az élettől, mintha a világvége közvetlenül előttünk állna.”
Ez a mély félelem kísérte, mígnem egy nap eszébe jutott az a könyv, amelyet évekkel korábban a bátyja ajándékozott neki. A bátyja és az édesanyja Fálun Dáfát gyakoroltak. A Zhuán Fálun című könyv, amelyet a bátyja adott neki, azóta olvasatlanul állt a könyvespolcon.
Mengfeng kinyitotta a könyvet, és egyetlen nap alatt teljesen elolvasta – reggel nyolctól délután ötig, megszakítás nélkül.
Mengfeng itt a „Zhuán Fálun” című könyvet olvassa. Azt mondja, hogy a könyv megválaszolta az életről szóló kérdéseit, és eloszlatta a belső kételyét.
„Amikor a Zhuán Fálun kilencedik leckéjéhez értem, ezt olvastam:
»a hétköznapi emberek hisznek a dő gyűjtésében, és ha dőt gyűjtenek, és jó dolgokat tesznek, akkor jó dolgokat fognak kapni a következő életükben. Ez azonban nem vonatkozik ránk – ha sikeres lesz a művelésed, akkor eléred a Taót, és akkor már nem téma a következő életed.«” (Zhuán Fálun - 9. előadás - A nagy alapképességű egyén)
„Úgy éreztem magam, mintha villámcsapás ért volna. Hirtelen megértettem: nem kell többé visszajönnöm és szenvednem! Pontosan ezt kerestem – a Fálun Dáfá volt a válasz, amely után egész életemben kutattam!”
Korábban Mengfeng sohasem tudta megérteni, miért volt olyan nehéz az élet, és gyakran vágyott arra, hogy elmeneküljön az emberi lét szenvedése elől. A Fálun Dáfában azonban megtalálta élete értelmét és irányát. Megvásárolta a Fálun Dáfá összes könyvét, és minden alkalommal nagy örömöt érzett, amikor belőlük olvasott. Szakadatlanul tanulmányozta a Fát, és a sokéves félelmei és gondjai fokozatosan feloszlottak.
Hogyan győzte le 16 éves madzsong-függőségét
A Fálun Dáfá révén Mengfeng belső békére lelt, és fokozatosan megszabadult a sokéves terhelő szokásaitól. Leginkább azonban az lepte meg, hogy sikerült legyőznie 16 éves madzsong-függőségét.
Azt mondta: „Régebben imádtam madzsongozni. Minden pénteken munka után leültem a játékasztalhoz, és hajnalig játszottam, néha másnap délig is. De azon a napon, amikor végigolvastam a Zhuán Fálunt, a sógornőm felhívott, és meghívott madzsongozni. Azt mondtam neki: »Kérlek, a jövőben ne kérj meg többé. Nem szeretnék többé játszani.«”
A madzsong hosszú ideig az egyik kedvenc szabadidős tevékenysége volt. Sohasem gondolt arra, hogy abbahagyja – nemhogy elhitte volna, hogy ez az erős szokás egyszerűen eltűnik, miután elkezdte tanulni a Fát.
Még jobban örült annak, hogy a saját változása a családjára is hatással volt. Röviddel azután, hogy abbahagyta a madzsongot, a férje is felhagyott a rossz szokásaival: abbahagyta az ivást, nem rágott többé bételdiót (a szerk. megjegyzése: egy élénkítő gyümölcs, amelyről köztudott, hogy rákot okozhat), és ő sem játszott többé madzsongot. Az elmúlt 15 év óta semmihez sem nyúlt újra ezek közül.
Mengfeng mély hálát érzett: „Tényleg megtapasztaltam, amit a Mester mondott:
„Nem megmondtam, hogy az egész család hasznára válik, ha egy ember műveli magát?” (A Fá-magyarázat az ausztráliai Fá-konferencián, 1999. május 2–3.)
A Dáfá csodálatos ereje megváltoztatta az egész családunkat.”
Egy felejthetetlen, csodálatos élmény
Egy éjszaka Mengfeng alvás közben hirtelen úgy érezte, mintha lebegne. Ez az élmény annyira valóságos volt, hogy a mai napig élénken él az emlékezetében.
Így emlékezett vissza: „Éreztem, ahogy a testem szabadon lebegett a levegőben. Bár a szemem csukva volt, egészen pontosan tudtam, hogy elhagytam a talajt. Elgondolkodtam, hogy ki kellene-e nyitnom a szemem, hogy megnézzem. A meglepő az volt, hogy az erő, amely hordozott, úgy tűnt, hogy a döntésemre vár. Egyszerűen nyugodtan lebegtem a levegőben, és nem emelkedtem tovább felfelé.”
Végül úgy döntött, hogy csukva hagyja a szemét. Alig fogalmazódott meg benne ez a gondolat, a teste egy hangos „bumm” kíséretében, akár egy kilőtt nyíl, felfelé lövellt az ég végtelen kiterjedésébe.
Ez az élmény mélyen megrázta. Azt mondta: „Az volt az érzésem, hogy a Mester bátorított, és megmutatta nekem, hogy minden, amit a Dáfá tanít, igaz.”
Hat év munkanélküliséget őszinte gondolatokkal legyőzni
Az élet próbái nem tűntek el Mengfeng számára, amikor elkezdte a művelést. De megtanulta, hogy más hozzáállással nézzen szembe velük. Ő és a férje egyaránt ugyanannál az elektronikai cégnél dolgoztak. Amikor a vállalatnak csökkentenie kellett a személyzetet, a férjét elsőként bocsátották el.
Tekintettel a férje hirtelen munkanélküliségére Mengfengnek eszébe jutott művelésének az alapelve, hogy először másokra kell gondolni. Úgy gondolta, ez jó alkalom a férjének, hogy sok évnyi munka után végre igazán kipihenje magát.
Ebből a kikapcsolódásból azonban hat év lett. Ebben az időszakban rokonok és barátok kérdezték meg alkalmanként, hogy a férje talált-e már újra munkát, vagy ő egyedül gondoskodik-e a család megélhetéséről. Korábban az ilyen megjegyzések mélyen megsértették volna. A művelés elkezdése után azonban megértette, hogy mindennek megvan a maga oka és összefüggése.
Azt mondta: „Tudom, hogy minden embernek megvan a maga sorsa. Ezért nem aggódtam emiatt túlságosan. Azonkívül azt gondoltam: a két gyermekem esetében sem zavar, ha éppen nem dolgoznak. Miért kellene akkor szemrehányást tennem a férjemnek csak azért, mert nincs munkája?”
Ezért már nem érzett nyomást a férje munkanélküliségéért, hanem sokkal inkább a család iránti elkötelezettségét látta.
Ez alatt a hat év alatt Mengfeng egyszer sem panaszkodott. A férje másrészt nagyra értékelte az erőfeszítéseit, és csendben átvette a vacsora elkészítését, valamint számos házimunkát. Ezáltal a házasságuk még harmonikusabbá vált, mint korábban.
Egy lépést hátralépni – és a világ megnyílik
Hat évvel a férje elbocsátása után újabb elbocsátási hullám söpört végig a vállalaton – ezúttal Mengfeng vesztette el az állását. Már 18 éve dolgozott ott, és sokéves munkatársként tulajdonképpen azokhoz kellett volna tartoznia, akiknek a munkahelyük a legbiztosabb volt.
Ekkor egy másik részleg egyik munkatársa fel akart mondani. Ezért ennek a részlegnek a vezetője megkérdezte Mengfenget, hogy átvenné-e a helyét. Miután néhány napon át betanították, a munkatárs hirtelen meggondolta magát, és úgy döntött, hogy mégis a cégnél marad.
Mengfeng tudta, hogy e munkahely nélkül a családját az a veszély fenyegeti, hogy mindkét házastárs egyszerre munkanélküli lesz. De amikor látta a részlegvezető dilemmáját és a kollégája bizonytalanságát, nem gondolt arra, hogy harcoljon az állásért. Ehelyett egy lépést hátralépett, és átengedte neki a munkahelyet.
Egy mosollyal azt mondta: „Valóban megértettem azt az elvet, amelyet a Mester a Fában tanít. Amikor elengedtem a ragaszkodásaimat, és abbahagytam, hogy másokkal küzdjek előnyökért, hirtelen hihetetlenül könnyűnek éreztem magam.”
Nyolc hónappal az elbocsátása után a férje újra munkát talált, ő maga pedig háziasszony lett.
Visszatekintve meghatottan így fogalmazott: „A Dáfában való művelés révén valóban könnyűnek és szabadnak érzem magam. És ha ma visszatekintek, megállapítom, hogy tulajdonképpen semmiben sem szenvedek hiányt.”
Igazi öröm az életben
Amióta elkezdte a gyakorlást, Mengfeng egyre erősebben érzi, hogy őt és a családját sok döntő helyzetben megvédték. Így például egyszer ő és az egyik gyermeke autóbalesetet szenvedett. A jármű ugyan megsérült, de mindketten sértetlenül megúszták.
Azt mondta: „Tudom, hogy a Mester segített nekünk átvészelni ezt a szerencsétlenséget. Némely dolgokat saját magunk ismerünk fel, de még sokkal több történik anélkül, hogy tudhatnánk róla, vagy láthatnánk.” Tele volt hálával.
Mengfeng a második Fálun Dáfá-gyakorlat közben
Mengfeng azt mondta, ha nem gyakorolná a Fálun Dáfát, talán továbbra is talált volna átmeneti szórakozásokat. De amint a lelkesedés elmúlt volna, visszatért volna a belső üresség.
Azt mondta: „Amióta a Fálun Dáfát gyakorlom, a korábbi félelmek és aggodalmak már nem tudnak uralni engem. Most én vagyok az, aki irányítja őket, és nem engedem többé, hogy zavarjanak. A Dáfá gyakorlása valóban örömmel tölt el – és ez az igazi boldogság.”
A korábbi évei megmagyarázhatatlan félelmétől kezdve a mai belső békéig és nyugalomig Mengfeng felismerte, hogy az igazi boldogság nem attól függ, mennyit birtokol az ember, hanem a saját élete mélyreható változásától belülről kiindulva.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: From Anxiety and Confusion to Peace and Joy—Finding the True Meaning of Life
Forrás: Von Angst und Verwirrung zu Frieden und Freude – die wahre Bedeutung des Lebens finden
* * *
tovább ...