(de.minghui.org) Egy régi mondás szerint: Óvakodj az ajándékokat hozó ellenségektől!
Az „Iliászban” Homérosz leírja, hogy a görögök Trója tíz évnyi sikertelen ostroma után úgy tettek, mintha visszavonnák a csapataikat, és egy nagy falovat hagytak hátra a csatatéren. A trójaiak bevitték a lovat a városukba. A ló belsejében azonban görög katonák rejtőztek, akik csak arra vártak, hogy a trójaiak elaludjanak, majd kiszálljanak a lóból, kinyissák a város kapuit a várakozó görög sereg előtt, és így végül mégis elfoglalják Tróját.
Szovjet ügynök az amerikai Pénzügyminisztériumban
A történelem ismétli önmagát. Sokat tanulhatunk belőle, de csak akkor, ha figyelmesek vagyunk. Miután a második japán-kínai háború 1945-ben véget ért, a Csang Kaj-sek vezetése alatt álló Kínai Köztársaság támogatásra volt utalva az ország újjáépítéséhez. Az amerikai kormány jóváhagyta a pénzügyi támogatás iránti kérelmét, de a megállapodás szerinti hétmillió dollár nem érkezett meg. Csang kérésére az amerikai kormány kivizsgálta az ügyet, és kiderült, hogy a pénzt Harry Dexter White, az amerikai pénzügyminiszter helyettese blokkolta.
Az FBI már korábban is nyomozott White ellen, és meggyőző bizonyítékokat talált arra, hogy szovjet ügynök volt. Az FBI nyomozásainak az eredményei bekerültek egy „Szovjet kémtevékenységek az Egyesült Államokban” című jelentésbe, amelyet 1945. december 4-én továbbítottak a Fehér Háznak, az igazságügyi miniszternek és a Külügyminisztériumnak.
Ennek ellenére Harry S. Truman amerikai elnök hat héttel később, 1946. január 23-án White-ot jelölte az újonnan létrehozott Nemzetközi Valutaalap amerikai igazgatójának a posztjára. Erre az FBI egy 28 oldalas memorandumot nyújtott be, amely 1946. február 4-én érkezett meg a Fehér Házba. Ennek ellenére White kinevezését két nappal később a szenátus is jóváhagyta, amelynek tagjai nem tudtak a vádakról.
White-ot csak 1948-ban tartóztatták le. Egy meghallgatás során a Fehér Házban White tagadta, hogy kommunista és szovjet ügynök lenne. A döntő bizonyítékok valószínűleg felfedték volna az amerikai titkosszolgálatok egyik hálózatát, és ezért nem hozhatták nyilvánosságra azokat. White így sikeresen meg tudta védeni magát, és elkerülte az elítélést. Röviddel a meghallgatás után szívrohamban meghalt. Felmerült a gyanú, hogy egy szovjet ügynök hallgattatta el, de a későbbi nyomozás ezt nem tudta bizonyítani, és eredménytelen maradt.
1953-ban a kormány olyan dokumentumokat oldott fel a titkosítás alól, amelyekből kiderült, hogy White nyomólemezeket adott át a Szovjetuniónak a szövetséges katonai márkák nyomtatásához a megszállt Németországban. A Szovjetunió így jelentős mennyiségben nyomtatott szövetséges katonai márkákat, ami erőteljesen felpörgette az inflációt a megszállt Németországban, és az Egyesült Államoknak ez körülbelül 250 millió dollárba került az amerikai dollárhoz viszonyított fix árfolyam miatt.
Később további információkat oldottak fel a titkosítás alól. White kémtevékenységeit Alexander Vassiliev, egy volt KGB-ügynök és újságíró jegyzetei rögzítették. White-ot tartották a legmagasabb rangú szovjet ügynöknek az amerikai kormányban.
White állítólag büszkén kijelentette, hogy mindaddig késlelteti a Kínai Köztársaságnak történő kifizetéseket, ameddig csak a hatalmában áll. Az Egyesült Államokban végzett tevékenysége közvetetten befolyásolta a Kínai Köztársaság gazdaságának a pusztulását, és segítette a Kínai Kommunista Pártot (KKP) abban, hogy legyőzze Csangot és átvegye az ország irányítását.
A New York Times dezinformációja Sztálinról és az ukrajnai éhínségről
A következő események több mint 90 évvel ezelőtt történtek, és komoly tanulságként és emlékeztetőként kell szolgálniuk arra, hogy a kommunizmus a világuralomra törekszik.
Akkoriban sok embert megtévesztettek a Szovjetunió hazugságai. Például több forrásból is származtak információk arról, hogy az 1932–1933-as ukrajnai éhínség során milliók haltak meg. Walter Duranty, a The New York Times moszkvai irodájának vezetője (1922–1936) tagadta ezt. Ehelyett dicsérte Joszif Sztálint, és támadta Gareth Jones brit újságírót, aki látta az éhínséget Ukrajnában, és beszámolt a személyes tapasztalatairól.
1933 augusztusában Duranty a New York Times címlapján közzétett egy cikket, amelyben azt írta: „A közelgő kiváló termés azt mutatja, hogy bármilyen oroszországi éhínségről szóló tudósítás vagy teljes túlzás, vagy rosszindulatú propaganda.” Ez azonban messze állt a valóságtól. Az NPR [National Public Radio] 2022-ben közzétette a „,The New York Times‘ can't shake the cloud over a 90-year-old Pulitzer Prize” [A New York Times nem tudja lerázni a 90 éves Pulitzer-díjra nehezedő árnyékot] című cikket. A cikk szerint egy brit diplomata rögzítette, hogy Duranty 1933 szeptemberében magánbeszélgetésben közölte vele, hogy Ukrajnában az elmúlt évben legalább 10 millió ember halt meg az élelmiszerhiány miatt. De ezt a becslést soha nem jelentették be vagy tették közzé.
Az ismert brit történész és a szovjet történelem szakértője, Robert Conquest klasszikus művében, a „Halál aratása” című könyvében azt írta, hogy Duranty tagadását a nagy éhínségről igazságként fogadták el, mivel ő akkoriban az egyik legtekintélyesebb újság egyik elsőrangú újságírójának számított. Duranty nemcsak a New York Times olvasóit tévesztette meg, hanem a lap hatókörének és hírnevének köszönhetően számtalan ember véleményét is befolyásolta Sztálinról és a szovjet rezsimről.
A Szovjetunió összeomlása után a nyugati világ nagy része úgy gondolta, hogy a kommunizmus kudarcra van ítélve, és a Kínai Kommunista Párt (KKP) iránti békülékeny politikát folytatott. A KKP azonban soha nem hagyta abba saját programjának az előmozdítását.
Miközben a kereskedelmi kapcsolatok Kína és az USA között növekedtek, a KKP elmélyítette az amerikai gazdaság függőségét a Kínában olcsón gyártott áruktól, miközben sokféle módon beszivárgott az Egyesült Államokba. Bár az Egyesült Államok időközben néhány intézkedést hozott, például korlátozta a csúcstechnológia exportját, a kárt nem lehet ilyen gyorsan helyrehozni.
Beszivárgás New Yorkba: a kormányzó irodájától a közösségi életig
Emily de La Bruyère és Nathan Picarsic, a Foundation for Defense of Democracies [a Demokráciák Védelméért Alapítvány] két vezető elemzője 2024-ben tette közzé a „The Near Enemy: China’s Subnational Reach Into the United States” (Közeli ellenség: Kína regionális befolyása az Egyesült Államokban) című jelentést. Ebben a KKP növekvő befolyását vizsgálták az Egyesült Államokban helyi szinten.
Amikor kiderült, hogy Linda Sun (Sun Wen), a New York-i kormányzó akkori helyettes személyzeti főnöke a KKP-nak dolgozott, a leleplezés megdöbbentette az amerikai politikai közösséget. A kínai rezsim állítólag több millió dollárral fizette meg őt és férjét. A vád szerint cserébe megakadályozta a tajvani diplomaták kapcsolatfelvételét az amerikai szövetségi állam kormányával, jogi felhatalmazás nélkül kiállított egy elismerő okiratot Huang Ping kínai főkonzulnak, segített a kínai konzulátusnak „érzékeny témákat” befolyásolni Kathy Hochul [New York kormányzója] beszédeiben, hamisította Hochul aláírását, hogy meghívjon egy delegációt a kínai Henan tartományból az Egyesült Államokba, és még sok minden mást.
A Sun ellen benyújtott vádirat után Jim Risch az X-en azt írta, hogy nem titok, hogy a KKP beszivárgott az amerikai társadalomba állami és helyi szinten egyaránt. Risch a republikánusok vezető tagja az amerikai szenátus külügyi bizottságában. A képviselőház állandó felügyeleti és elszámoltathatósági bizottsága az X-en azt is írta, hogy nem valószínű, hogy Sun esete egyedülálló lenne.
A Newsweek 2020-as kutatása szerint becslések szerint 600 KKP egységfront-szervezet működik az Egyesült Államokban, amelyek 20.000–30.000 embert toboroztak a KKP-nak, tudtukkal vagy tudtuk nélkül.
A Wall Street Journal szerint az elmúlt évtizedben a KKP a kínai szülővárosi egyesületeket olyan „partnerekké” tette, amelyeknek segíteniük kellene a pártnak befolyásolni az Egyesült Államok politikai diskurzusát. Így például Sunt is a Henan szülővárosi egyesületen keresztül használták fel az egységfront számára.
A Wall Street Journal legfrissebb statisztikája szerint csak New York városában több mint 100 ilyen szülővárosi egyesület működik. Ezek a KKP titkosszolgálatainak dolgoznak: némelyek üzleti titkokat és technológiákat lopnak; néhányan segítenek a KKP-nak titkos rendőrségi állomások működtetésében, hogy külföldön is elnyomják a disszidenseket és a Fálun Dáfá-gyakorlókat; mások pedig beépülve dolgoznak az amerikai kormányzati szervezetekben, hogy ott bizonyos témákban a KKP érdekében befolyást gyakoroljanak.
Beszivárgás egész Európába is
A KKP ügynökei Németországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és más országokban is aktívak. 2025. január 13-án megjelent a francia dokumentumfilm France-Chine: La Guerre Secrète [Franciaország-Kína: A titkos háború]. A film feltárta a KKP kémtevékenységeit Franciaországban a politika, a kultúra, a technológia és a hadsereg területén. A KKP célja, hogy minél gyorsabban felzárkózzon más országokhoz azáltal, hogy ellopja és lemásolja Franciaország versenyelőnyeit.
Nagy-Britanniában a Times beszámolt egy parlamenti tudományos munkatárs letartóztatásáról, aki évekig dolgozott együtt képviselőkkel a nemzetközi politika területén, többek között a Pekinggel való kapcsolatok terén. A munkatárs korábban Kínában élt és dolgozott. A biztonsági hatóságok gyanították, hogy ott ügynökként toborozták, majd visszaküldték Nagy-Britanniába azzal a céllal, hogy beépüljön a pekingi rezsimet kritizáló fontos politikai hálózatokba.
A parlamentbe való rettegett beszivárgás az egész országot riadóztatta. Ken McCalum, az MI5 [brit belbiztonsági szolgálat] főigazgatója figyelmeztetett, hogy a KKP „valószínűleg a legnagyobb stratégiai kihívást” jelenti Nagy-Britannia számára. A KKP Központi Bizottságának Egyesült Munkásfrontja központi részlege még a királyi család tagjaival is kapcsolatokat alakított ki, és egy bíróság már megállapította, hogy politikai befolyást gyakorol.
A Parlament Hírszerzési és Biztonsági Bizottsága (Intelligence and Security Committee of Parliament) 2023-as jelentése megállapította, hogy a KKP célja egyszerűen leírható: biztosítani a KKP hatalmának a megőrzését. Minden más ennek a célnak alárendelt. A KKP szinte minden világszintű tevékenysége az Egyesült Államok elleni küzdelmet szolgálja. A KKP titkosszolgálatai azok ellen lépnek fel, akik Tajvan függetlenségéért, Tibet függetlenségéért, Xinjiang elszakadásáért, a kínai demokráciamozgalomért, valamint a Fálun Dáfáért (más néven Fálun Gong) szállnak síkra. Nagy-Britanniában a kínai titkosszolgálat munkájának a fókusza azon áll, hogy megosztottságot teremtsenek az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között a Kínával kapcsolatos politikájukban.
A KKP által Európában végzett tudás- és technológialopás, valamint az egységfront tevékenysége az európai vezetők körében mind azt a célt szolgálja, hogy megelőzzék az Egyesült Államokat, és tönkretegyék az Egyesült Államok és Európa közötti kapcsolatokat.
Macbethben Shakespeare Banquo szájába adta a következő mondatot:
„Csak hogy veszélybe csaljon, a gonosz
Szellem valót mond; szép ártatlanul
Játékba visz, de a komoly valónál
Örvénybe dönt.”
(William Shakespeare. Macbeth: Shakespeare: MACBETH.)
Ha az Egyesült Államok nem erőltette volna a KKP 2001-es csatlakozását a Kereskedelmi Világszervezethez; ha az Egyesült Államok nem nyitotta volna meg kapuit a kínai tehetségek képzésére, ami a kommunista rezsim javát szolgálta a Kínába való visszatérésük után; és ha nem utaltak volna át óriási mennyiségű amerikai tőkét Kínába, akkor a KKP sohasem lett volna képes ilyen nagy pénzügyi erőforrásokat felhalmozni. Sohasem lett volna képes megosztani a Nyugatot hamis ígéretekkel, és végül az egész világot ellenőrzése alá vonni.
Tanulni a történelemből
Az ír drámaíró, George Bernard Shaw egykor így panaszkodott: „Ha a történelem mindig megismétli önmagát, és az úgymond váratlan dolgok mégis mindig újra bekövetkeznek, akkor vajon mennyire képtelen az ember tanulni a korábbi tapasztalataiból?”
„A Kommunista Párt kiáltványa” a következő szavakkal kezdődik: „Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete.” Ez a kísértet sokáig olyan fogalmakkal álcázta magát, mint „szabadság”, „haladás” és „ébredés”, hogy megtévessze az embereket, és rávegye őket a hagyomány, az erkölcs és az istenibe vetett hit feladására. Az a mérték, amelyben ez a kísértet már megvalósította a stratégiáját a világ uralására az élet minden területén – beleértve a kultúrát, a művészetet, a gazdaságot és a tudományt – messze meghaladja a legtöbb ember megértését.
A jó és a gonosz közötti végső harc kibontakozik. Ha mindazzal, amik vagyunk, elutasítjuk a kommunizmust a gonoszságával együtt, akkor az emberiség visszatérhet a jósághoz, és megújíthatja a kapcsolatát az istenihez.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: The Communist Trojan Horse and Its Far-Reaching Harm
Forrás: Wie das „Trojanische Pferd“ des Kommunismus großen Schaden anrichtet
* * *
tovább ...