(de.minghui.org) Akkoriban 86 éves voltam, és már régóta rossz volt az egészségi állapotom. Néha több időt töltöttem kórházban, mint a munkahelyemen. Többféle qigong-gyakorlást is végeztem (a qigongok a qi, azaz az életenergia fejlesztésére szolgáló gyakorlatok), de egyik sem volt hatékony. 1994 júniusának az elején egy Fálun Gong-gyakorló arra bátorított, hogy vegyek részt Li tanár Fálun Gong szemináriumain. Abban a reményben mentem el, hogy megszabadulok a betegségeimtől; valami újat is ki akartam próbálni.
Az első dolog, ami lenyűgözött a Fálun Gongnál, az a nagyon alacsony ár volt, amit a szemináriumokért kellett fizetni. 50 jüant fizettem tíz előadásért. Később megtudtam, hogy ezt a díjat csupán nemrég emelték 40-ről 50 jüanra, mert a Kínai Qigong Társaság panaszkodott, hogy a Fálun Gong szemináriumok túl olcsók. Csak hogy összehasonlítsuk: a szomszédom 300 jüant fizetett egy egyhetes qigong-szemináriumért, és ezért minden este részt vehetett egy előadáson.
A második dolog, ami lenyűgözött, Li tanár szokatlan viselkedése és fiatalos megjelenése volt. Úgy nézett ki, mintha húsz év körüli lenne. Akkoriban azon tűnődtem, hogy egy ilyen fiatal mester hogyan rendelkezhet gyógyító képességgel. Akkoriban csak a gyógyulás miatt jöttem, és az előadások közben mindig csak a betegségeimre gondoltam. Végül a szeminárium végén alig emlékeztem a tartalmára. Még az előadás végén is ott akartam maradni, hogy megkérjem Li tanárt, hogy gyógyítsa meg a betegségeimet.
Váratlanul egy nő egy gyermekkel a karjában a pódiumhoz ment az előadás után, és megkérte Li tanárt, hogy gyógyítsa meg a gyermekét. Erre így válaszolt: „Én nem gyógyítok betegségeket. Inkább hallgassa meg az előadásokat!” Amikor ezt hallottam, majdnem elvesztettem a lelkesedésem. Később aztán azt olvastam a „Zhuán Fálun” („A forgó törvénykerék forog” – a Fálun Gong fő tanításai) című könyvben: „Ez a szituáció mindig előfordult, bárhol is tartottam eddig tanfolyamot. Egyesek nagyon rosszul érezték magukat, és csak ültek a széken mozdulatlanul arra várva, hogy majd én lelépek a pódiumról és kezelem őket.”
Ez a magyarázat pontosan rám illett! Néhány előadás és tapasztalat után megváltozott a belső hozzáállásom, ahelyett, hogy figyelmetlen és aggódó lettem volna, az előadásokra koncentráltam.
Ezen a ponton szeretnék megosztani néhány tapasztalatot a gyakorlótársaimmal, amelyeket mélyen a szívemben megőriztem.
Egyszer Li tanár egy előadás során megkért minket, hogy nyújtsuk ki a kezünket, hogy fogadjunk egy törvénykereket (Fálunt). Egyenesen kellett tartanunk a kezünket, tenyérrel felfelé. A barátom és én egymás mellett álltunk, és egyáltalán semmit sem éreztünk. Hirtelen egy kislány állt közöttünk, és boldogan kiáltotta: „Nézzetek ide, van egy Fálunom!” Meg kellett néznem a tenyerét. Valami kerek dolog forgott a kezében. Nagyon irigyeltem őt.
Egy délután, nem sokkal a vége előtt, hirtelen teljesen váratlanul megváltozott az időjárás. A szél üvöltött, heves vihar támadt, mennydörgés és villámlás kísérte, ráadásul jégeső is esett. Úgy tűnt, hogy az egész ég mennydörgéssel és villámlással szakadt le az épületre. Kialudt az áram, és az előadóterem sötétbe borult. Világosan láttuk a villámokat felvillanni. Láttuk Li tanár ünnepélyes arckifejezését, arra kért minket, hogy ne mozduljunk. Elkezdte a nagy kézjeleket csinálni. A villámlás és a mennydörgés fokozatosan alábbhagyott, és miután helyreállt az áramellátás, minden lámpa újra kigyulladt. Láttuk, ahogy a Mester a jobb keze ujjaival csavart valamit. Miután még egy kicsit csavarta, betette az asztalon levő teáscsészébe. Később a „Zhuán Fálun”-ban ezt olvastam: „Habár ezer éve műveli magát, még egy kisujj nyomását sem bírja ki.”
Akkor megértettem, hogy az, amit Li tanár az ujjaival csavart, egy démon volt.
Ahhoz, hogy részt vehessünk az előadásokon, beiratkozási kártyára volt szükségünk. Az előadás után fényképes tanúsítványt kaptunk. A fotók rendezgetése közben elvesztettem az egyiket. Habár kényelmetlenül éreztem magam emiatt, siettem az előadóterembe, hogy helyet találjak, nehogy lemaradjak valamiről. Ekkor hallottam, ahogy Li tanár megkérdezte a pódiumról: „Ki veszített el egy fényképet?” Valaki felvette a fényképemet. Felálltam és azt mondtam: „Én voltam.” A Tanár rám nézett, majd a képre, és azt mondta: „Ez a tiéd.” Megpróbáltam előre menni, de Li tanár azt mondta: „Nem szükséges előre jönnöd, megkérek valakit, hogy adja át neked.” A terem zsúfolásig megtelt, és egyáltalán nem tudtam volna előre menni. Azt gondoltam magamban: „Milyen csodálatos Tanárunk van!”
A Mester sohasem pazarolta a tanulók idejét. Pontosan kezdte az előadásokat, anélkül, hogy evett volna. Ha a terem túl tele volt, körülbelül 2000 gyakorlóval, akkor a stadionba mentünk. Mivel továbbra is a betegségeimre gondoltam, nem követtem elég figyelmesen az előadást. Később észrevettem, hogy Li tanár olyan dolgokról beszélt, amelyeket még sohasem hallottam azelőtt. Arra kellett törekednünk, hogy jó emberek legyünk, jobbak, mint egy jó ember, soha ne üssünk vissza, ha szidnak vagy megütnek minket, gondoljunk másokra, helyezzük mások érdekeit a sajátjaink elé, keressünk magunkban, ha véleménykülönbségek adódnak másokkal, és így tovább. Mindezt nagyon üdítőnek találtam.
Minél többet hallgattam, annál jobban érdekeltek a fejtegetései. Mivel a közelben laktam, általában időben érkeztem, hogy helyet kapjak, és előtte nem ettem semmit. Általában az első sorban ültem, közel a pódiumhoz. Feltűnt, hogy Li tanár sohasem használt jegyzeteket. Csak egy kis papírdarabot vett elő az ingzsebéből, és letette a pulpitusra. Az előadás közben egy rövid pillantást vetett a papírra, és azt mondta: „Most beszéljünk egy másik dologról…”, és aztán folytatta az előadását.
Június közepe volt, Zhengzhou napi hőmérséklete körülbelül 37 °C (kb. 100 °F) volt. Annak ellenére, hogy a pulpituson volt egy elektromos ventilátor, a tanár félretolta és intett valakinek, hogy vigye el. Miután elvitték, senki sem használt legyezőt az előadóteremben.
A Tanár nagyon pontos volt az előadásokkal, és sohasem késett. Egyszer helyet foglaltam a barátnőmnek, de ő nem jelent meg, amikor az előadás elkezdődött volna. Attól féltem, hogy nem tud helyet találni, és a bejáratnál akartam találkozni vele. Megkérdeztem a fiatalembert, aki a Tanárt kísérte: „A Tanár már itt van?” Ő azt mondta: „A Tanár most jött vissza a Shaolin-templomból. Még nem vacsorázott.” Úgy gondoltam, hogy még van esélyem találkozni a barátnőmmel a bejáratnál. Amikor elértem az előcsarnokot, láttam a Tanárt bejönni. Később megtudtam, hogy a Tanár vacsora nélkül kezdte el az előadást.
Mind a tíz előadás befejezése után mindannyian azt kértük, hogy készítsenek rólunk egy közös fényképet a Tanárral. A Tanár beleegyezett, és különböző régiókból érkezett emberek gyűltek össze, hogy közös fényképet készítsenek a Tanárral. Zhengzhouból körülbelül 100 ember volt ott. Miután lefényképeztek minket, a Tanár így szólt hozzánk: „Ti mindannyian (Zhengzhou környékéről) maradjatok itt és várjatok.” Miután a Tanár befejezte a fényképezést a többi régióból érkezettekkel, intett nekünk, hogy menjünk be a stadion egyik termébe. A Tanár azt mondta nekünk: „Kérlek, üljetek le.” A Tanár ült le először a padlóra, mi pedig mindannyian követtük, és leültünk a Tanár köré. Sokan próbáltak furakodni és közelebb kerülni hozzá. Én kicsit távolabb ültem, így nem tudtam tisztán hallani, mit mondott konkrétan a Tanár. Csak arra emlékszem, hogy a Tanár arra kért minket, hogy szorgalmasan gyakoroljunk, hozzunk létre egy gyakorlóhelyet, és keressünk néhány embert, hogy helyi koordinátor legyen. A Tanár néhány, a közelében ülő emberre mutatott, és azt mondta: „Te, te és te is.” Egy személy azt mondta: „Kérem, engem is vegyen számításba. Régebben szakszervezetekben dolgoztam, most már nyugdíjas vagyok. Elérhető vagyok.” A Tanár azt mondta: „Rendben.” A barátnőm a Tanár mögött állt, és megkérdezte a Tanárt: „Li mester, mikor jön újra?” A Tanár azt mondta: „Lehetetlen számomra, hogy újra eljöjjek.” Néhány gyakorló feltett néhány kérdést, és a Tanár magyarázatokat és válaszokat adott. Nem hallottam tisztán, hogy mit mondott a Tanár. Ma nagyon sajnálom, hogy olyan gyenge a megvilágosodási minőségem.
Shi úr, a Zhengzhou Qigong Társaság tagja elmondta nekünk, hogy eleinte nem tervezte azt, hogy részt vegyen az előadásokon. Az egyik kollégája megkérdezte tőle, hogy miért nem tervezte, hogy menjen. Ezt válaszolta: „Annyit hallottam belőlük, és mind ugyanúgy hangzottak.” A kollégája azt mondta neki: „Ezúttal egészen más lesz. Jobb, ha elmész.” Shi úr elment, és végül az összes előadást végighallgatta. Nagyon kitartó volt a gyakorlatok végzésében. Korábban egy nagy, sötét anyajegy volt az arcán, a bal szeme alatt. Amikor nem sokkal később újra találkoztam vele, a sötét anyajegy eltűnt. Az arca tisztának és finomnak tűnt. Sokkal fiatalabbnak nézett ki, mint korábban.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Looking Back: Attending Teacher's Lectures in Zhengzhou City, Henan Province
* * *
tovább ...