(en.minghui.org) Jingya Wang egykor neheztelő ember volt, mert a barátai és az osztálytársai elidegenítették. Később azonban már panasz nélkül tudta kezelni a munkahelyi felettese által okozott megaláztatásokat és a kritikáját. Elmondta, hogy a Fálun Dáfá gyakorlása segített neki ebben a döntő változásban.
Jingya Wang azt mondta, hogy a Fálun Dáfá az a fény, amely megmutatja neki az utat.
Jingya, aki ma nyitott és őszinte, elismerte, hogy évekig elszigetelten élt, mert az általános és a középiskolában az osztálytársai kiközösítették. „Volt egy közeli barátnőm, akivel együtt nőttem fel, de a szülei és az enyémek összevesztek a pénz miatt, és az ötödik osztályban abbahagyta a velem való beszélgetést. Ennek eredményeként más osztálytársak is távolságot tartottak tőlem” – mondta.
A helyzet annyira rosszra fordult, hogy senki sem akart egy csoportban lenni Jingyával az osztály ballagási kirándulásán. „Szörnyen éreztem magam azokban az években; az ötödik és a hatodik osztályban alig tudtam túlélni mindegyik napot az iskolában” – emlékezett vissza.
Éppen akkor, amikor azt hitte, hogy a középiskolába való belépés véget vet a nyomorúságának, hasonló dolog történt. „Egy népszerű lány szándékosan kirekesztett, és a többi osztálytárs is követte a példáját” – mondta. Hideg és közömbös lett az emberek iránt, hogy ne sérüljön meg újra. „Egy idő után negatív hozzáállással léptem kapcsolatba másokkal, és azt hittem, hogy az emberi természet többnyire gonosz” – mondta.
Az ideje nagy részét olvasással töltötte, hogy elterelje a figyelmét és lelki táplálékot találjon. Az általa olvasott könyvek azonban ellentmondásos véleményeket tartalmaztak, és nem tudták megoldani a zavarodottságát és fájdalmát.
Egy könyv, amely alapvető változáshoz vezetett
Jingya édesanyját 1998-ban rákkal diagnosztizálták. Édesanyja egyik barátja ajánlotta neki a Fálun Dáfát. Röviddel a gyakorlás megkezdése után megváltozott a hozzáállása. Még optimistább, vidámabb és nyitottabb volt, mint a rákos megbetegedése előtt.
Kíváncsiságból Jingya kézbe vette édesanyja Zhuán Fálun című könyvét. Nem tudta abbahagyni az olvasást, és egy ültében befejezte. Azt mondta: „A könyvben szereplő elvek közül sok kapcsolódott hozzám, és csak tovább akartam olvasni. Egy mondat, amely különösen megérintett engem: „… azt mondják rólad, hogy rossz ember vagy, de attól még nem biztos, hogy feltétlenül rossz is vagy. Egyesek azt mondják, hogy jó vagy, de nem biztos, hogy feltétlenül jó is vagy.” (Zhuán Fálun - 1. előadás - A Zhen, Shan, Ren az egyetlen olyan mérték, amellyel megítélhető, hogy egy ember jó vagy rossz)”
Az osztálytársai elutasítása miatt alsóbbrendűnek érezte magát, és úgy érezte, hogy nem ismerik el. Miután elolvasta ezt a részt, rájött, hogy az Őszinteség, Jószívűség és Türelem univerzális elvei határozzák meg, hogy valaki jó-e vagy rossz, és nem az, hogy mit gondolnak az emberek. Azt mondta: „A Mester tanításai annyira igazak. Mostantól jó ember leszek, aki megtestesíti az Őszinteséget, Jószívűséget és Türelmet.”
Fordulópont
Jingya a középiskola utolsó évében lett Fálun Dáfá-gyakorló. Sok időt töltött tanulással, hogy felkészüljön a főiskolai felvételi vizsgára. Egy nap felnézett az égre, és hirtelen úgy érezte, hogy megvilágosodott arról, hogy mi is az a művelés. Ez a különleges élmény fordulópontot jelentett az életében.
„Azelőtt sok filozófiai könyvet olvastam, és a fejemet mindenféle érvekkel töltöttem meg. Mindig cinikus szemmel néztem a világra, és áldozatnak tartottam magamat. Az után a nap után már nem próbáltam meg kitalálni, hogy ki a jó és ki a rossz egy konfliktusban. Ehelyett azt kérdeztem magamtól, hogy kell-e fejlődnöm egy bizonyos szempontból. Még akkor is, ha igazságtalanul bántak velem, megpróbáltam megnézni, hogy van-e valami, amit jobban csinálhatnék.”
Ez a mentális változás lehetővé tette számára, hogy békés hozzáállással lássa a dolgokat, beleértve a közelgő nagy vizsgát is. Míg osztálytársai minden percüket tanulással töltötték, ő egy órát töltött meditálással előtte. Ez nemcsak megnyugtatta és lehetővé tette számára, hogy koncentráljon, hanem a krónikus álmatlanságát is gyógyította.
Kiskora óta súlyos álmatlanságban szenvedett. Amikor éjszaka forgolódott az ágyban, azt mondta: „Nem mertem ránézni az órára, mert attól tartottam, hogy hamarosan hajnalodik, és még nem aludtam el. De miután elkezdtem meditálni, éjszaka gyorsan el tudtam aludni, ami számomra hihetetlen volt.”
Amikor javult az alvásának a minősége, napközben rengeteg energiája volt, és hatékonyabban tudott tanulni. A szorongása eltűnt. Nyugodtabbá és koncentráltabbá vált. Remekül teljesített a vizsgán, és felvették a legjobb lánygimnáziumba.
A tőle telhető legjobbat adni
A vizsga utáni napon, amikor az osztálytársai szórakoztak vagy aludtak, Jingya meditációval kezdte a reggelt. Elmosolyodott, és azt mondta: „Régebben annyit aludtam, amennyit csak tudtam, néha délig. Ez teljesen megváltozott, miután elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát. Úgy gondolom, hogy hajnali 4-kor felkelni a gyakorlatok végzéséhez sokkal értelmesebb dolog.”
Ez a határozottság, hogy művelje magát, fokozatosan az életmódjává vált a középiskolában, az egyetemen és a posztgraduális képzésben. „Amikor felmerült a tanulási nyomás, már nem éreztem szorongást. A Fálun Dáfá tanításai azt mondták nekem, hogy nem a jegyek a legfontosabbak. A kitartás, a kemény munka és a nehézségek elviselése az. A vizsgákat már nem fárasztó feladatnak, hanem élvezetesnek tekintettem” – mondta.
„A folyamat során a jellemem javítása többet jelentett számomra, mint a jó jegyek. Ez megalapozta számomra, hogy a legjobbat hozzam ki magamból az iskolában, majd később a munkában is. Nem akartam csak lazítani és a véletlenre bízni magam.”
Megpróbáltatás a munkahelyen
Jingya úgy hiszi, hogy az élet teljes és értelmes lehet, ha követi a Fálun Dáfá tanításait.
Jingya egy neves egyetemen szerzett diplomát félvezetők és nanoanyagok területén, és szabadalmi ügyvéd lett. Egy információs szabadalmi cégnél kezdett el dolgozni. Főnöke azt akarta, hogy hat hónap alatt sajátítsa el a szükséges szakmai ismereteket, amelyek elsajátítása általában hat évig tart. Annak ellenére, hogy nagyon igyekezett, még ünnepnapokon is dolgozott, nem tudta teljesíteni felettese elvárásait.
Felettese szarkazmusával és megaláztatásával szemben Jingya mindig emlékezett a Mester szavaira:
„Tudjátok, ha valaki elérte az Arhat szintet, akkor nem vesz semmit a szívére. Egyetlen emberi dolog sem érdekli, és mindig jó a hangulata. Nem számít, hogy mennyit veszít, vidám és nem bánja.” (Zhuán Fálun - 9. előadás - A nagy alapképességű egyén)
Képes volt meginni egy csésze teát, és elengedni az érzelmeit. Azt mondta: „Ha nem lennék gyakorló, szenvedtem volna – és nehezteltem volna a felettesemre. A tanítások szerint nyugodtnak kell maradnom, és jó szándékkal kell szembenéznem a problémákkal. Tehát nem gondoltam, hogy szenvedek, és nem volt neheztelésem. Az egyetlen dolog, ami a fejemben járt: Mi akarok lenni? Milyen gondolkodásmódot kell fenntartanom, hogy megbirkózzak ezzel a problémával?”
Tudta, hogy túl büszke volt a tanulmányi eredményeire, ezért szabadalmi ügyvédként a legjobb dolog, ami történt vele, az volt, hogy képes volt megszabadulni a jól elrejtett felsőbbrendűségi ragaszkodásától, és alázatosabbá és toleránsabbá vált.
„Eleinte legyőzöttnek és tehetetlennek éreztem magam a munkában. Aztán rájöttem, hogy arroganciát tápláltam magamban. Az iskolában kudarcot vallottam gyakorlóként, mert lenéztem másokat, amikor 100 pontot kaptam egy teszten. Úgy gondolom, hogy azok, akik kudarcot vallottak a teszten, de megpróbálták a legjobbat kihozni magukból, és alázatosak maradtak, az istenek szemében jobb emberek voltak, mert az istenek az ember szívét értékelik, nem a felszínes teljesítményt.”
A Fálun Dáfá az útmutató fény
Pár évvel ezelőtt Jingya karriert váltott. Letette az állami vizsgát, és egy részvénytársaság könyvelője lett. Tudta, hogy minden munkának megvan a célja, hogy megszabaduljon bizonyos ragaszkodásoktól, és biztos volt benne, hogy amíg egy gyakorló mércéjéhez tartja magát, jó irányba halad.
A cinizmustól a nyugalomig és a toleranciáig, Jingya minden változását a Fálun Dáfá gyakorlásának tulajdonítja. Azt mondta: „Amikor az élet minden próbájával szembesültem, tudom, hogy mindig tudtam volna találni egy módot, hogy valaki mást hibáztassak. De nem tettem. Jóravaló és jóindulatú hozzáállást választottam, mert hiszek az Őszinteségben, Jószívűségben és Türelemben. Őszintén köszönöm a Mesternek azokat a tanításokat, amelyek megváltoztatták az életemet. A Fálun Dáfá az a fény, amely megmutatja nekem az utat.
„A Zhuán Fálun már több százmillió ember életét tette jobbá. Ha egy mondat megváltoztathatja az elmédet, ahogy az enyémet is megváltoztatta, akkor az megváltoztatja az életedet is, és azzá a fénnyé válik, amely megmutatja neked az utat.”
Bővebb információ a Fálun Dáfáról: https://www.learnfalundafa.org/hungary/
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Finding the Light That Points the Way
* * *
tovább ...