A házasság fontossága

(en.minghui.org) Mivel a mai társadalomban az erkölcsi normák folyamatosan hanyatlanak, a válás egyre gyakoribbá vált az utóbbi években, és az emberek általában nem lepődnek meg, amikor ez megtörténik. Egyesek úgy gondolják, hogy ha egy pár nem tud kijönni egymással, akkor akár el is válhatnak, és sokan úgy tekintenek a válásra és az újraházasodásra, mint olyasmire, amit az egyénnek szabadon meg lehet tennie, hogy ez az ő „magánélete”. Engem mélyen aggaszt, hogy az emberek szíve nincs a helyén. A házasságot árucikknek tekintik: ha nem tetszik nekik, egyszerűen visszaadják vagy kicserélik. A házasságon kívüli viszonyok pedig még „divatossá” is váltak.

Úgy vélem, hogy azok az emberek, akik ilyen viselkedést tanúsítanak, talán nincsenek tisztában a házasságban való hűség fontosságával, ezért írtam ezt a cikket, hogy emlékeztessem a gyakorlótársakat és a többi olvasót a házasság komolyságára.

Mik valójában az igazi áldások?

A hagyományos kultúra szerint a boldogság az ember erényein alapul, és az ember áldott lesz, ha jót cselekszik és helyesen viselkedik. Az káros hatású, ha az önző vágyak kielégítése érdekében bármit megteszünk.

Az ősi Kínában az emberek úgy tartották, hogy ötféle áldás létezik: a hosszú élet, a gazdagság, az egészség és nyugalom, a jó erények, és a jó halál. Számomra a legfontosabb a negyedik áldás, a jó erények, mert az erények az áldások okai és az alapja, vagyis az áldás az erények eredménye és megnyilvánulása.

Az öt áldás az ősök értékeit tükrözi: Az embernek meg kell elégednie a jó testi és lelki egészséggel, a bőséges élelemmel és ruházattal, a jó jellemmel, a hosszú élettel és a jó halállal, és nem szabad mohón vágyakoznia többre, például a szerelemre vagy a vonzó külsőre, amelyekkel a mai emberek oly sokat törődnek.

A korábbiakhoz képest a mai embereknek több anyagi javuk van, de kevésbé boldogok; csillapíthatatlan az étvágyuk, de nem tudják élvezni a békét és a nyugalmat. Egyes hírességek még nagyon idős korukban is a „szerelmet” hajszolják; előfordulhat, hogy hirtelen mélyen szerelembe esnek, és ugyanilyen hirtelen el is múlik és depresszióba esnek. Az ilyen emberek messze vannak az igazi boldogság megtapasztalásától. Megfigyelték, hogy a lakosság nagy százalékánál, akik fiatalon kezdtek el randevúzni, nagyobb az esélye annak, hogy házasságon kívüli viszonyokba keverednek, drogokhoz nyúlnak, és depresszióban szenvednek, ami egyfajta isteni büntetés lehet.

A régi időkben az emberek a házasságot előre elrendelt kapcsolatnak tekintették, és a „szerelem” hajszolása helyett a szülők megállapodásaira és a házasságközvetítők javaslataira helyezték a hangsúlyt. A mai emberek, akik a házasságot nem tekintik isteni elrendelésnek, a boldog házasságot úgy határozzák meg, hogy „jól érezzék magukat” a kapcsolatban, és megtalálják az „igazit”. Gyakori, hogy az embereknek több kapcsolata is van, már házasság előtt is együtt élnek, házasságon kívüli viszonyaik vannak, elválnak és újra házasodnak, ahol úgy keresnek partnert, mintha árucikket választanának. Egyes elméletek szerint a több kapcsolat segíthet abban, hogy az ember jobban ki tudja választani a „megfelelő” házastársat.

Egyes tanulmányok szerint a szerelembe esés utáni agyi változások hasonlóak azokhoz a változásokhoz, amelyek a kábítószer-fogyasztás után következnek be. Azok, akik élvezik a szerelem állapotának érzését, amikor már nem érzik ezt az izgalmat, eldobják az adott személyt, és továbblépnek valaki máshoz.

Sokan, akiknek házasságon kívüli viszonyuk van, úgy érzik, hogy megtalálták a gyógyírt a „szerencsétlen házasságukra”, pedig az valójában csak egy altató injekció volt. A legtöbb esetben az „igaz szerelem”, amiről azt hiszik, hogy megtalálták, nem tart sokáig. Amint a kezdeti „boldogság” elmúlik, a fájdalom még nagyobb lesz, mint korábban volt.

Hogyan tekintettek az ókori Kínában az emberek a férfiak és a nők közötti kapcsolatokra

Még egy rossz gondolatnak is súlyos következményei vannak

Az Ancient Guide to Moral Education (Ősi útmutató az erkölcsi neveléshez) című könyvben az egyik történet egy tudósról szól, aki tehetséges írónak tartotta magát, és mindenki dicsérte őt. Egy este részegen ment haza, és azzal a gondolattal áltatta magát: „Ha sikerül a császári udvari vizsga, akkor a szomszédom lányát ágyasommá teszem.” Ugyanazon az éjszakán volt egy írnok, akinek a lelkét elragadta a Föld Istene, és mutatott neki egy füzetet, amibe a tudós neve volt írva. A füzetben volt egy piros tintával írt feljegyzés: „Még ha a gondolatai pusztán téveszmék is, erkölcsi hibákból fakadnak. A helytelen gondolatai miatt egy napon fagyoskodással és éhezéssel fogják megbüntetni.” Később a tudós valóban majdnem megfagyott és éhen halt.

Az Ősi útmutató az erkölcsi neveléshez című könyv egy másik történetében egy tudós, Li egy fogadóba érkezett, hogy letegye a császári udvari vizsgát. A fogadó tulajdonosa kivételesen lelkes volt, amikor megérkezett, és azt mondta, hogy előző éjjel azt álmodta, hogy a Föld Istene azt mondta neki: „Holnap jön egy Li nevű úr. Ő lesz az első a császári vizsgán. Bánjatok vele jól.” Li nagyon örült ennek hallatán. Azon kezdett el gondolkodni, hogy elválik szegény feleségétől, és miután hivatalnok lesz, feleségül vesz egy jobb házastársat. Másnap a fogadótulajdonos ismét a Föld Istenével álmodott, aki így szólt hozzá: „Ennek a fiatal tudósnak nincs jó szíve. Már most azon gondolkodik, hogy elhagyja a feleségét, mielőtt még hivatalos címet szerzett volna. Ezért meg fog bukni a császári vizsgán!” Li valóban kétségbeesetten tért vissza, miután megbukott a vizsgán.

Emberi lényként valaki lelkiismeretének méltónak kell lennie az éghez és a földhöz. Ahogy a régi mondás tartja: „Nem szabad olyan dolognak lennie, amit ne lehetne elmondani másoknak, és ne legyen olyan gondolat, amit ne lehetne elmondani az égnek.”

A sors megváltoztatása

Egy ősi kínai könyvben, a Tai Shang's Treatise on Action and Response Commentary-ben (Tai Shang értekezése a cselekvésről és reakcióról kommentárjában) van egy történet arról, hogy „a szerencsétlenséget áldássá változtatjuk azáltal, hogy másoknak azt tanácsoljuk, hogy cselekedjenek jól.”

Egy könnyelmű és tékozló, bordélyházakat látogató embernek valaki az utcán egy erkölcsről szóló könyvet adott a kezébe. Elolvasta, és megdöbbent: „A könyvben leírt viselkedésmódok megegyeznek az enyémmel - mintha rólam írták volna. Milyen ostoba vagyok én? A szentek óvtak a házasságtöréstől, de én annyira ragaszkodom hozzá, és olyan dolgokat tettem, amivel tönkreteszem magam!”

Még aznap füstölőt égetett, letérdelt imádkozni, és megfogadta, hogy soha többé nem követ el házasságtörést. Azt is megfogadta, hogy ezer példányban kinyomtatja és terjeszteni fogja a könyvet, kiengesztelésként az elkövetett bűnökért. Teljesítette fogadalmát, és valóban sok különböző korú embernek segített megváltozni. Mivel idejében megbánta bűneit, és másokat is erélyesen buzdított a jóra, nemcsak hosszú életet élt, hanem sok jó unokája is volt, akiket jóléttel áldottak meg.

Egy másik történetben egy tudósnak Isten törölte az érdemeit, mert valaki más számára írt egy váláshoz szükséges levelet. Az ilyen történetek megmagyarázzák az emberekre vonatkozó mennyei jutalmakat és büntetéseket. Először nem értette, mi volt a hibája. Aztán rájött, hogy azért, mert túlságosan eltért a hagyományos értékrendtől. Megértette, hogy a válás eltér Isten akaratától és nem felel meg a hagyományoknak, így még az is el van ítélve, aki segít másoknak a válásban. A tudósnak ezután sikerült rábeszélnie az érintetteket, hogy házasodjanak újra, és sokakat megakadályozott abban, hogy ők is elváljanak. Ezt követően politikai karrierje virágzásnak indult. Nem csoda, hogy van egy régi kínai mondás: „Inkább rombolok le tíz templomot, minthogy tönkretegyek egy házasságot.” A régiek úgy hitték, hogy a házasság „az égben kötött házasság”, és Isten elrendelése, amelyet nem lehet tetszés szerint tönkretenni.

A bujaság a legrosszabb gonoszság

Wenchang Wang, a kultúra és az irodalom isteneként ismert daoista istenség azt mondta: „Az ég gyakran küld szerencsétlenségeket azoknak, akik kéjsóvárak és mohók, és a megtorlás nagyon gyors. Egyes bolondok azonban olyan tudatlanok, mintha álmodnának, és nincs annyi eszük, hogy féljenek; ha féktelenül engednek az ilyen viselkedésnek, bármelyik pillanatban szerencsétlenségekkel nézhetnek szembe.”

A mai világban káosz uralkodik, a fekete és a fehér felcserélődött, az erkölcs pedig a múlt dolgává vált. Nem ritka, hogy az „elit”, amely lehet képzett és elegáns, nem megfelelő szexuális kapcsolatokat folytat, és mégis erényesnek tartja magát. De az igazi erkölcsös emberek nem engednek a kéjes szándéknak. A romantikus drámákban a főszereplők a szerepeikben bátornak és igazságosnak tűnhetnek, de aztán etikátlan kapcsolatokba bonyolódnak. Számomra az ilyen főszereplők nem csodálatra méltó hősök, hiszen a bujaság mindig az erkölcs próbaköve.

Házasság a nyugati kultúrában és a társadalomban

Egy színésznő története

Vivien Leigh színésznő azonnal megkedvelte Laurence Olivier-t, amikor 1936-ban, a "The Mask of Virtue" (Az erény álarca) című londoni előadáson először találkoztak. Bár mindketten házasok voltak, és voltak gyermekeik, titkos viszonyba kezdtek, míg végül mindketten el nem váltak, és 1940-ben össze nem házasodhattak. De alig néhány év múlva Leigh krónikus tuberkulózisban betegedett meg, miközben bipoláris zavarral és depresszióval küzdött. A pár kapcsolata 1958-ban, közel 20 év házasság után érte el a mélypontját. De még az 1960-as hivatalos válásuk előtt Olivier már egy nála 22 évvel fiatalabb színésznővel kezdett el találkozgatni. Leigh 1967-ben halt meg tuberkulózisban.

Van egy kínai mondás: „A szép nők szerencsétlen életet élnek”. Úgy tapasztaltam, hogy ez valóban sokszor így van. A szép nők sok udvarlót vonzanak, köztük rossz jellemű férfiakat is, akik akár mindent megtesznek azért, hogy megkapják őket. A jó jellemmel rendelkező férfiak inkább hajlandóak bízni a sorsban, nagylelkűek és kedvesek, és általában nem flörtölnek.

Ugyanilyen fontos, hogy a szép nőknek tiszta fejjel kell rendelkezniük, nem szabad elragadtatni magukat, meg kell őrizniük a hagyományos értékeket, és távol kell tartaniuk magukat a rossz jelleműektől.

A buddhizmusban van egy történet egy királyról és az ő gyönyörű királynőjéről, akik nagyon szerelmesek voltak egymásba. Miután a királynő meghalt, a bódhiszattva azt mondta a szomorú királynak: „Mivel túlságosan is csak a saját szépsége érdekelte, és könnyű illetve tétlen életet élt, most ganajtúró bogárként született újra ebben a környezetben.” A történet a hála, az alázat és a viselkedés fontosságát mondja el.

Királynők a pokolban

Az Isteni színjáték című elbeszélő költeményében Dante elmeséli látomásokkal teli utazását a pokolban, a purgatóriumban és a mennyországban. A pokol második körében a szerelem bűnöseinek lelkét mutatja le. Ők életükben a gyönyört keresték, és azért bűnhődnek, mert hagyták, hogy vágyaik felülkerekedjenek az értelmükön. A lelkeket örökké vad viharok heves, könyörtelen szelei sodorják szüntelenül.

A pokol második körébe került lelkek közül sokan különböző nemzetiségű királynők voltak, mint például Szemiramisz, Asszíria királynője; Dido, Karthágó királynője; Kleopátra, Egyiptom királynője; Heléna, Spárta királynője; Paris, aki beleszeretett Helénába és fogságba ejtette, ezzel elindítva a tízéves trójai háborút; és Trystan, aki beleszeretett saját nagynénjébe, Ethelbe. Mivel a testi vágy által rabul ejtettek között oly sok uralkodó jelenik meg ebben az énekben, ezt a „a királynők énekének” is nevezik.

Külön megemlít egy párt, Francescát és Paolót, akik a „szerelemért” haltak meg. Francesca apja úgy rendezte el, hogy feleségül menjen egy nemesi származású férfihoz, aki bántalmazó, rút és brutális volt. Miután összeházasodtak, beleszeretett annak testvérébe, Paolóba, aki fiatal és jóképű volt. Amikor a férje tudomást szerzett a kapcsolatukról, megölte őket, és házasságtörés bűne miatt a pokol második szintjére kerültek megtorlásként.

Sokan valószínűleg azt gondolnák, hogy Francesca ártatlan, hogy pusztán a saját boldogsága után ment. De Isten normái eltérnek ettől: nem számít, mennyire kielégítő az ember házassága, nem szabad házasságon kívüli „szerelmet” keresni. A boldogtalan házasságban lehet, hogy az ember múltbéli karmáját fizeti vissza. Ha valaki nem fogadja el ezt a sorsot, és megpróbál harcolni ellene, akkor még több karmát hozhat létre, és a halál utáni félelmetesen nehéz helyzetbe kerülhet.

Dante megkérdezi Francescát, hogyan kezdődött a kapcsolata Paolóval. Ő pedig elmondja, hogy együtt olvasták a Lancelot of the Lake című könyvet a kertben. A könyvben Lancelot, aki Arthur király első kerekasztal -lovagja volt, beleszeretett Guinevere királynőbe, és egy kerti találkozás során rabul ejtette a szerelem, és megcsókolta. Ezt olvasva Francesca és Paoló szintén elkezdtek csókolni, és ettől kezdve nagy bűnt követtek el.

A házasság szerelem nélkül erkölcstelen?

Talán hallottad már azt a mondást: „A házasság szerelem nélkül erkölcstelen”, és az emberek azt gondolhatják, hogy ez egy jogos indok a szerelemre való törekvésre. Valójában ez a mondás Friedrich Engels-től származik, aki úgy vélte, hogy csak a szerelmen alapuló házasság erkölcsös. Ez a kijelentés nem valamiféle igazság.

A Hogyan uralja világunkat a kommunizmus kísértete című könyv 7. fejezetében ez áll: „A fent leírt szexuális káosz a kommunizmus szerves része. Úgy tartják, hogy Marx megerőszakolta a szobalányát, és Engels nevelte fel az így született gyermeket. Engels két nővérével vérfertőző kapcsolatban élt. Leninnek tíz éven át volt házasságon kívüli kapcsolata...” „Bár Marx és Engels olyan kifejezéseket használtak, mint a „szabadság”, a „felszabadulás” és a „szerelem”, hogy leplezzék valódi szándékaikat, semmi mást nem támogattak, mint a személyes erkölcsi felelősség teljes feladását, arra bátorítva az embereket, hogy csak a vágyaik szerint cselekedjenek.”

A boldog házasság nem olyan egyszerű, mint hogy két ember szereti egymást. Ám a magas nézettség elérése érdekében a kiadók és a televíziós csatornák a házasságon kívüli viszonyokról szóló történeteket népszerűsítik. Azt az elképzelést sugallják, hogy az ember akkor találja meg a „boldogságot”, ha megtalálja az „igazi” személyt. A hagyományos hiedelmek szerint azonban az ember élete már előre el lett rendezve, és negatív hatással jár olyan áldásokat hajszolnia, amelyeket nem is kellene megkapnia.

Modern hatások

Gyermekkoromban a romantikus filmek nagyon elterjedtek voltak, és a nevelés a hírnév és a vagyon értékeit népszerűsítette. Az emberek már nem értékelik az erkölcsöt. Én is úgy gondoltam, hogy a szerelem a legmagasabb érték, túl a házasságon és az erkölcsön.

A romantikus filmekben a főszereplők mind „szépek” és „gyönyörűek”, így az embereket könnyen át lehet mosni ezzel a tévhittel, és azt gondolhatják, hogy a házasság megtartása erkölcstelen és ostoba dolog.

Míg az ókori Kínában az emberek a „tiszteljük egymást vendégként” kifejezést használták a boldog házasság leírására, én úgy éreztem, hogy az ókoriak unalmasak és sablonosak voltak, és nem rendelkeztek emberi jogokkal vagy bármilyen szabadsággal. Azóta rájöttem, hogy bár a mai emberek nagyon szabadok, a boldogságtól azonban távolabb vannak. Valójában úgy tűnik, hogy az erkölcsi tisztesség nem korlátozás, hanem védelem, akárcsak egy szalagkorlát a hegyi autópályán, amely megvédi a járművet attól, hogy a peremen túlra kerüljön. Az olyan régi mondások, mint például „Nincs alkalmi érintkezés férfiak és nők között”, valójában soha nem elavultak, és jó, ha a lehető legszorosabban követjük őket, és védőkorlátokat állítunk fel, hogy megvédjük magunkat a lezuhanástól.

Néhány évtizeddel ezelőtt a meggondolatlanul viselkedő embereket, függetlenül attól, hogy mennyire voltak jóképűek vagy tehetségesek, „szemérmetlennek” tartották. Azokat az embereket, akik részt vettek ezekben az erkölcstelen romantikus kapcsolatokban, a hátuk mögött elítélték a „helytelen viselkedésük” miatt.

Most a becsületes emberek nevetség tárgyát képezik. Amikor partnert keresnek, az emberek most a „vonzerőt” és a „szenvedélyt” értékelik, és a mohó és önző embereket választják azok helyett, akik becsületesek és jó alappal rendelkeznek. Még azután is, hogy egyesek megházasodtak, a szívük nyugtalan marad, és még mindig egy izgalmas szerető után kutatnak.

Ahogy a filmek, úgy a modern irodalom és a művészeti alkotások is fontos szerepet játszottak napjaink erkölcsi hanyatlásában. Az izgalmas történetek hatására az emberek úgy érzik, hogy a szomjukat oltják, és ennek a szellemi ópiumnak a rabjává válnak. Egyesek még az életet is színdarabnak tekintik, és ezeket a „gyönyörű” és „romantikus” pillanatokat hajszolják, még akkor is, ha azok valótlanok vagy etikátlanok.

Magamon gondolkodva

Régen egy nagy szerelemről álmodtam. Szerettem volna megtapasztalni a „szerelmet” és azt az érzést, hogy mélyen szeretnek és megbecsülnek. Nem érdekelt, hogy ki a másik személy. Valójában nem is gondoltam arra, hogy a másik személyt szeressem - magamat szerettem. Tényleg hittem abban, hogy van valaki, aki szeretni fog engem, és soha nem tudna elfelejteni. Valóban, visszagondolva, ezek nevetséges, nárcisztikus és tudatlan ábrándok voltak.

Régebben azt gondoltam, hogy a házasságom nem a „mély szerelemre” épül, és úgy hittem, hogy csak azoknak a pároknak lehet jó házasságuk, akik „mélyen szerelmesek”. A valóságban azonban túl sok olyan párt láttam, akiknek a „szenvedélyes szerelme” a »szeretetből« átment „veszekedésbe”, míg sok olyan pár, akiknek látszólag higgadt volt a kapcsolatuk, boldog házasságban éltek. Majdnem elváltam a férjemtől, hogy az „izgalmat” keressem. De aztán rájöttem, hogy nem ezt akarom. Elkezdtem megbecsülni a házasságomat és tisztelni a férjemet. A feszült kapcsolatunk javult, és aztán jól kijöttünk egymással. Tehát a sérelmek feloldása és az egymáshoz való kedves viszonyulás a legjobb módja a boldog házasságnak. Nem lehet csak úgy elfutni a probléma elől, gondolván, hogy „a másik nem az »igazi« számomra”.

Néhány általam ismert párnak eleinte bájos volt a kapcsolata, de idővel elkezdtek ellenszenvet érezni és veszekedtek egymással. Szerintem ez gyakran azért történik, mert túlságosan vágynak a dicséretre és a jó szavakra, és nem bírják elviselni, ha a másik rámutat a hiányosságaikra.

Vannak, akik a másik felükben keresik a „közös alapot” is. Ez azonban lehet, hogy a bókokhoz, az elfogadáshoz és a kéjvágyhoz való ragaszkodásukat fedi fel. Az „igaz szerelem” felszíne alatt emberi gyengeség rejlik. Még ha az emberek úgy is érzik, hogy a fontos témákban megtalálták a „közös hangot”, ez csak illúzió, mielőtt minden hiányosság kiderülne, és még mindig erős vágy rejtőzhet alatta.

Azok, akik házasságon kívüli viszonyokba bonyolódnak, azt hihetik, hogy ők vonzóak. De elvakítja őket az egójuk, és feladták az erkölcsi értékeket. Ez összefügg a romantikus drámák által végzett agymosással is, amelyek az emberek arroganciájából és érzelmeiből tőkét kovácsolnak.

Az emberek megfizetnek az önzőségükért

A házastárshoz való hűtlenség gyakran vezet szerencsétlenséghez, és több családnak is kárt okoz. Azok, akik megcsalják a házastársukat és újraházasodnak, gyakran egy még rosszabb házasságot kötnek, és újra megcsalhatják a párjukat. Akiknek házasságon kívüli viszonyuk van, általában alacsonyabb erkölcsi alapállással rendelkeznek, vagy nem hajlandók feladni önös érdekeiket, amikor konfliktusok merülnek fel. Ezzel szemben az önzetlen emberek kevesebbet foglalkoznak önmagukkal, mégis nagyobb boldogságra találnak.

Az önző szív boldogtalanságot, beteljesületlenséget, elégedetlenséget, haragot, irigységet stb. okoz. Önmagunk előtérbe helyezése nem mindig jelenti azt, hogy valami igazán jót teszünk a saját jólétünkért. Minden cselekedetünkért felelősek vagyunk, és el kell gondolkodnunk azon, hogy cselekedeteink összhangban vannak-e a mennyei elvekkel.

Egyes drámákban, amikor az embereket az alvilági tisztviselők kihallgatják, akkor képtelenek letagadni a cselszövésben való részvételüket vagy megvédeni magukat, mert minden, amit rosszul csináltak, világosan látható.

Bár nem látok más dimenziókat, minél többet gondolok rá, annál jobban megrémít. Ha valóban láthatnám az egészet, és tudnám, hogy hova vezethetnek ezek a gonosz gondolatok, nem bánnám-e még jobban, hogy ennyire nem ismerem a mennyei elveket?

Az egyik drámában egy tudós találkozik szellemek egy csoportjával, és megkérdezi tőlük, miért nem bánják meg a bűneiket, hogy felszabaduljanak. A szellemek azt mondják: „A halál előtt kell bűnbánatot tanúsítani; a halál után erre nincs mód”. Az egyik szellem hozzáteszi: „Mi, éhes szellemek, nem tudjuk meghálálni a bort, amit adtál nekünk, ezért szeretnék egy tanácsot adni: Még életedben meg kell bánnod a bűneid.”

Itt szeretnék őszintén tanácsot adni a barátaimnak: Ne hagyják figyelmen kívül a kéjvágy problémáját, még a helytelen gondolatokat sem. Az Isteni világ mindent tud. Nemcsak a saját viselkedésünkre kell odafigyelnünk, hanem igyekeznünk kell mindent megtenni azért is, hogy másokat is meggyőzzünk arról, hogy ne teremtsenek karmát ebben a tekintetben.

Összegzés

Az emberi szükségletek korlátozottak, de a vágyaink korlátlanok lehetnek. Meg kell tanulnunk megelégedni a teli hassal, a meleg ruhával és a jó egészséggel, akárcsak az „öt áldással”. A modern felfogás arra készteti az embereket, hogy a szerelem és a fantázia „izgalmát” hajszolják. Az erkölcs egyre lejjebb csúszik a lejtőn. A múltban az izgalom hajszolása a cigaretta- és alkoholfüggőség formájában nyilvánult meg. Napjainkban ez a drogok és a szexuális kicsapongás függőségében nyilvánul meg. Mindkettő súlyosan depresszióssá tehet. A modern fogalmakkal teli emberek a végtelen mohóság útján száguldanak, és már régen eltávolodtak a boldogsághoz szükséges nyugodt és csendes gondolkodásmódtól.

Az ősök e tekintetben nagyon sok történetet hagytak ránk az okról és okozatról, és ezek mindig jó emlékeztetők, hogy megakadályozzuk, hogy a világ feneketlen vágyakozásba süllyedjen.

Bánjatok jól a házastársatokkal, és becsüljétek meg, amitek van. Legyetek elégedettek és hálásak, és őrizzétek meg a szívetek jóságát - ez a ti áldásotok.

***

A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.

Forrás: The Seriousness of Marriage