(de.minghui.org)
Sorscsapás a szabadulás után
Jiang Tao nem tudott a férje haláláról egészen a szabadulása napjáig. Mielőtt 2020 elején lejárt volna a hároméves börtönbüntetése, többször is felhívta a férjét. Sikertelenül, a hívásai egyenesen a hangpostára mentek. Ez furcsának tűnt Jiang számára. Azt hitte, hogy a férje kikapcsolta a mobiltelefonját. Többszöri próbálkozás után nyugtalanná vált. Végül is ez volt a férje munkahelyi mobilja, amelyet általában sohasem kapcsolt ki. Miért nem tudta elérni? Jiang aggódott, és rossz előérzete volt.
Jiang szabadon bocsátásának kora reggelén a város Politikai és Jogi Bizottságának tisztviselői, az Igazságügyi Minisztérium munkatársai, a 610-es iroda ügynökei és a Dongge Nőegyesület képviselői találkoztak. Jiang hallotta, amint Guo Yucheng, a 610-es iroda egyik ügynöke azt mondta: „Nincs otthon senkije.” Jiang szemei elsötétültek. „Ez mit jelent? Mit mondott?” – gondolta. Amikor a bátyja és a felesége elvitték a börtönből, és Jiang kérdéseket tett fel, mindketten hallgattak.
Csak éjfélkor tudta meg, hogy férje január 28-án, a kínai újévi ünnepek alatt felakasztotta magát. A fiát három hónapra ismét beutalták egy elmegyógyintézetbe, mert állapota ismét rosszabb lett. Egyik rossz hír követte a másikat. Jiang nem tudta visszatartani a könnyeit. Két napig nem tudott aludni. A szeme égett az állandó sírástól.
Az első éjszakát Jiang egy rokonánál töltötte. Másnap a Guozhuangi Rendőrség Biztonsági Osztályának egyik tisztje, Liu Jie átadta neki a lakáskulcsát. Kinyitotta az ajtót, belépett az immár elhanyagolt egykori otthonába – és mély szomorúság fogta el. Jiang reszketett, könnyek folytak végig az arcán.
Problémák a nyilvántartó hivatalnál
Jiang elment a Yunxia utcai Dongge rendőrőrsre, hogy bejelentkezzen lakosként. Egy Tao nevű tisztviselőnő megkérdezte Jiangot: „Nem ismer meg? Az átnevelő táborban [1] én voltam felelős magáért. Ennyi év után még mindig magával kell foglalkoznom.” Ezután elvitte Jiangot a földszinten lévő nyilvántartó hivatalba.
Egy rendőr kinyitotta a laptopját, és megkérdezte a gyakorlónőt: „Az ítéletének melyik része nem felelt meg az igazságnak?” Aztán megkérdezte, hogy még mindig gyakorolja-e a Fálun Dáfát. Amikor Jiang nem válaszolt, egy másik rendőr azt mondta: „Ha igen, akkor csak mondjon igent; ha nem, akkor mondjon nemet. Egészen egyszerűen. Hallani akarjuk.” Aztán visszavitték a gyakorlónőt Taóhoz, aki megkérdezte Jiangot, hogy miért más a címe, mint a régi személyi igazolványában, és hogy elvált-e.
Jiang azt mondta: „Azért vagyok itt, hogy bejelentsem a lakóhelyemet. Csak kövesse az eljárást, és ne kérdezzen másról. A többi az én személyes ügyem.” Egy rendőrtiszt elmondta, hogy a felettesek utasították őket, hogy tegyék fel ezeket a kérdéseket. Kiment telefonálni. Jiangnak alá kellett volna írnia néhány dokumentumot, mire visszaérkezik. Mivel rájött, hogy a rendőrök nem fogják tovább feldolgozni a regisztrációját, úgy döntött, hogy távozik, és megfogta a kilincset. Villámgyorsan két rendőr rohant oda, hogy megállítsa. Jiang minden erejével kinyitotta az ajtót, hogy elhagyja az épületet.
Amikor újra a rokonánál volt, a sógornője hívta fel. Tudni akarta, hogy Jiang mikor tér vissza a lakásába. Eközben megtudta, hogy Guo Yuchen a 610-es irodából és több rendőr elment az anyósához. Érdeklődtek, hogy Jiang miért nincs a lakásán. A tisztviselők az anyósa és apósa előtt sértegették a gyakorlónőt, úgyhogy az anyósa még dühösebb lett Jiangra.
Se nyugdíj, se örökség
A három évig tartó fogva tartása alatt a szociális hivatal visszatartotta Pingdu Jiang nyugdíját és négy évnyi bérét. A már fél évre kifizetett bér egy részét lefoglalták. A fennmaradó összeget férje halálozási segélyéből vonták le.
Jiang szinte mindenkit megkeresett, aki érintett volt az ügyében: Li Jianghua a Guozhang rendőrőrsről, Liu Jie a pingdui biztonsági osztályról, Guo Yucheng a 610-es irodából, Lu Pengkun a politikai és jogi bizottságból, Zhang Zhengxia az ügyészségről, Li Yan a kerületi bíróságról és Wang Zhonghu. De minden tisztviselő megpróbált kibújni a felelősség alól.
Nem sokkal a szabadulása után Jiang kihozta a fiát, Zhao Xiaodongot az elmegyógyintézetből. Mivel úgy tűnt, hogy jobban van, együtt azt tervezték, hogy saját kisvállalkozásba kezdenek. Jiang remélte, hogy ez segít Zhaónak talpra állni, és talán még családot is alapíthat egy nap. A szükséges induló tőkét azonban nem tudták előteremteni.
A család összes megtakarítása Jiang férjének a nevén volt, és az anyósánál voltak a bankkártyák. Amikor Jiang és fia meglátogatták az anyósát, az nem volt hajlandó átadni őket, mondván: „Guo Yucheng ügynök [a 610-es irodából] azt mondta, hogy ne adjam vissza neked.” Tovább beszélt és szidta Jiangot a fia előtt.
Amikor Jiang kérdőre vonta Lu Pengkunt a pingdui ügyészségről, az így nyilatkozott: „Ez lehetetlen. Guo Yucheng hülye? Nincs joga megmondani az anyósának, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen. Az anyósod nevetségessé teszi magát.”
A gyakorlónő ezután felkereste Guo Yuchenget a 610-es irodából. Meg akart győződni arról, hogy ő adta-e az utasítást az anyósának. Nem tagadta, de azt mondta: „Azt mondtam az anyósának, hogy őrizze meg az Ön számára [a bankkártyákat].” Amikor Jiang megkérdezte az ügynököt, hogy miért nem mondta el neki a férje halálát a szabadulása napján, azt válaszolta, hogy akkor nem tudta elmondani neki. Arra a kérdésre, hogy miért tartották vissza a nyugdíját, Guo úgy nyilatkozott, hogy abban a szociális hivatal illetékes.
Végül Jiang anyósa visszaadta a gyakorlónőnek a bankkártyákat. Előtte azonban több százezer jüant vett le róluk, így az egyenleg nagyon kevés volt. Ezenkívül az anyósa szidta Jiangot és a Fálun Dáfá alapítóját. Ellenséges hozzáállása nagy aggodalmat okozott Jiang fiának. Miután hazament a nagyszüleitől, egész éjjel fennmaradt, és elszívott egy egész doboz cigarettát.
Az apósánál és anyósánál tett látogatás óta Jiang fia, Zhao elvesztette érdeklődését a saját vállalkozása iránt. Csak ritkán beszélt az anyjával, és visszaesett. Amikor egy barátja felhívta Jiang fiát, és megkérdezte, mit csinál, Zhao mindenkit sokkolt a válaszával. Azt mondta: „Mao Ce-tung válogatott műveit olvasom.” A barátja megszakította a beszélgetést, és blokkolta Zhaót a közösségi médiában. Egy reggel Zhao úgy megütötte az anyját, hogy vérzett a feje.
(vége)
[1] Átnevelő tábor: egy olyan program, amelynek célja, hogy a Fálun Dáfá-gyakorlókat lebeszéljék a hitükről. Intenzív agymosáson esnek át, szidják, bántalmazzák és kínozzák őket.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Two Decades of Persecution, One Shattered Family (Part 4)
Forrás: 20 Jahre Verfolgung – die Geschichte einer zerstörten Familie (Teil IV)
* * *
tovább ...