(en.minghui.org) 1956-ban a kínai kormány által kiválasztott 30 diák első csoportjába tartoztam, akiket a volt Szovjetunióba küldtek számítástechnikát tanulni. Egy év intenzív orosz nyelvtanulást követően, közvetlenül a középiskola elvégzése után, 14 másik kínai diákkal együtt a moszkvai Energetikai Intézetbe küldtek. Egy másik 15 fős csoportot a Szentpétervári Állami Technológiai Intézetbe küldtek tanulni. A jövőbeli legjobb kínai tudósoknak és szerencsés embereknek tartottak bennünket.
1956 októberében 30 diák pózolt egy fényképhez a vezetőikkel, akik a Qianmen pályaudvar előtt búcsúztatták őket. Hétnapos utazás után megérkeztek Moszkvába.
Öt és fél évvel később, 1962 áprilisában mind a 30-an befejeztük tanulmányainkat. Mint az első csoport, amely a Szovjetunióban folytatott tanulmányok után visszatért Kínába, jó állásokat kaptunk.
Most 85 éves vagyok. 1998-ban, 63 évesen, a múltbeli tapasztalataim alapján világosan láttam a Kínai Kommunista Párt (KKP) gonosz természetét. Ekkor kezdtem el gyakorolni a Fálun Dáfát.
Hittem a KKP-ban
Észak-Kína távoli vidékén születtem. Az 1940-es évek elején a kínai kommunista hadsereg jött a falumba, hogy „megnyissa a területet”. Éjszaka lapátokat használtak, hogy megöljék azokat a falusiakat, akik nem értettek egyet a tetteikkel, és a holttestüket a folyóba dobták. Azt is megparancsolták minden családnak, hogy öljék meg a kutyáikat.
1946-ban végrehajtották a „földreformot” a környékünkön. Az egyik apát és fiát „földesuraknak” bélyegezték meg és agyonverték.
Gyermekként elhittem a KKP propagandáját. Azt gondoltam, hogy helyes volt megölni a „zsarnok földesurat” és az „ellenforradalmárt”.
Apai nagyapám keményen dolgozó földműves volt. A KKP szerint, mivel termőföldje volt, földesúrnak minősült, és így ellenségnek számított.
Nagyapám kedves ember volt. Apámmal együtt ingyenes iskolát nyitott a faluban, és himlőoltást vásárolt az összes diáknak. Nyolcéves koromban kezdtem el dolgozni a családunk földjén. Nagyanyám és édesanyám is dolgozott a földjeinken.
Mégis a KKP agymosása alatt azt hittem, hogy minden „földesúr” rossz ember, és úgy gondoltam, hogy el kell különülnöm a „rossz” családomtól.
Miután a családom földjét a KKP a „földreform” során elvette, anyám, a nővérem és én a szülővárosunkból Beipingbe menekültünk, amely később Peking lett. Ott találkoztunk újra apámmal, aki már korábban elmenekült. Beipingben segítettem a családnak újságokat kézbesíteni és vashulladékot gyűjteni.
Keményen tanultam, és sikeres felvételi vizsgát tettem egy középiskolába. Jó tanuló voltam. Mivel apám felbontott egy a család által, számomra elrendezett eljegyzést, jó példája lettem az „antifeudalizmusnak” az iskolámban. Az iskola vezetősége a Kommunista Ifjúsági Liga tagjává választott.
A jó jegyeim és a „politikai korrektségem” miatt garantált volt a helyem a középiskolában, ahol a KKP tagjává választottak. Rögtön az érettségi után a volt Szovjetunióba küldtek tanulni. Akkoriban csak arra vágytam, hogy jól tanuljak, és valami jót tegyek a hazámért.
„Ellenforradalmárrá” válás
Körülbelül 30 éves voltam, amikor a kulturális forradalom elkezdődött. Egy kutatócsoport vezetőjeként „kapitalista úttörőnek” bélyegeztek meg (olyan KKP-tag, aki titokban a kapitalizmus visszaállítását tervezi). Kizártak a pártból. A vörös gárdisták megvertek és megaláztak, többek között az utcán vonultattak fel, miközben papírcsákót viseltem.
A következő három évben szinte minden nap nyilvánosan megbélyegeztek és kritizáltak. A büntetésem az volt, hogy órákig egy kis zsámolyon kellett ülnöm. Kényszerítettek, hogy WC-ket és folyosókat takarítsak. A „bűneim” közé tartozott az, hogy „a Szovjetunió kémje” és „egy földesúr gyermeke” vagyok.
Így bélyegeztek meg „ellenforradalmárnak”, holott én csak a hazámat akartam szolgálni.
Hogyan csapta be a KKP a kínai embereket
Az 1989-es Tiananmen téri mészárlás idején a családom a pekingi Muxidiben élt. Éjszaka az erkélyemről lövéseket hallottam, a katonák „Ne fussatok!” kiáltásait és a civilek hangjait: „Gyorsan! Vigyétek kórházba!” Láttam a tüzeket a Chang’an utca mentén.
Aznap éjjel az unokahúgom sikoltozva ébredt. Elmondta, hogy aznap korábban a Fuwai kórházban járt, és sok sebesültet és véres testet látott a mészárlásból. El volt borzadva.
Rengeteg bizonyítékot láttunk arra, hogy a csapatok táguló (dumdum) golyókat használtak a polgárok ellen. A KKP mégis azt mondta a közvetítéseiben, hogy egyetlen lövést sem adtak le az emberek felé. Micsoda hazugságok!
Otthagytam a biztos kormányzati állásomat
A kulturális forradalom után néhány régi barátom, akik felsőbb vezetők voltak, segítettek abban, hogy visszahelyezzenek Pekingbe. Kaptam egy káder pozíciót.
A múltban azt hittem, hogy a magasabb rangú káderek jó emberek, magas erkölcsi normákkal. De amit én láttam, az éppen az ellenkezője volt. Azért kapták a magas pozíciójukat, mert szorosan követték a KKP politikáját. Jól tudtak hazudni és hízelegni a feletteseiknek. Ekkorra már alaposan kiábrándultam a KKP-ból.
Úgy döntöttem, hogy elmegyek. 1997-ben otthagytam a stabil kormányzati állásomat, és csatlakoztam egy kollektív vállalkozáshoz. Később egy vegyesvállalatot hoztunk létre Oroszországgal, és Moszkvában állomásoztam.
A feleségem egészsége visszatér
1997-ben a feleségemnél reumás ízületi gyulladást diagnosztizáltak. Amikor a nyugati orvoslás nem tudott segíteni rajta, visszatértünk Kínába, hogy konzultáljunk a kínai orvoslás orvosaival. Amikor ők sem tudták meggyógyítani, úgy döntött, hogy kipróbálja a qigongot. 1998-ban, a kínai újév környékén a feleségem tanulni kezdte a Fálun Dáfát.
A szerző a 2016-os moszkvai Fálun Dáfá művelési tapasztalatcsere konferencián
Amint elkezdett gyakorolni, egy rokona figyelmeztette, hogy a KKP a Fálun Dáfát rossznak minősítette. A feleségem figyelmen kívül hagyta. Azt mondta, addig fog gyakorolni, amíg az segít neki.
Két hónappal azután, hogy visszatértünk Moszkvába, a feleségem reumája elmúlt. Úgy éreztük, hogy ez egy csoda volt! Nem hittem a qigongban, amíg a feleségem csodálatos javulása meg nem mutatta nekem, hogy a Fálun Dáfá nem egy közönséges qigong-iskola. 1998 áprilisában én is elkezdtem gyakorolni. Egy gyors látogatást tettünk Pekingben, és több láda Dáfá-anyagot hoztunk vissza Moszkvába. Hamarosan minden betegségem eltűnt.
A KKP természete
Amikor 2004-ben megjelent a Kilenc kommentár a kommunista pártról című könyv, a feleségemmel azonnal kijelentettük, hogy kilépünk a KKP-ból és minden hozzá kapcsolódó szervezetből.
A KKP valódi természete a hazugság, a gonoszság és az erőszak. Nagyon sok kínai ember halt meg a „mozgalmai” következtében, miután bitorolta a hatalmat Kínában. A KKP 1999 óta üldözi a Fálun Dáfá-gyakorlókat, és még az élő emberektől való szervrablás bűncselekményét is elkövette!
A történelemnek ebben a különleges időszakában egyre világosabbá vált, hogy mi a jó és mi a rossz. Azoknak, akik továbbra is üldözik a gyakorlókat, aggódniuk kellene amiatt, hogy az ég megbünteti őket.
Dáfá-gyakorlóként szilárdan kitartok, és nem hagyom magam megzavarni a felszínes nézetektől. Remélem, hogy minden régi osztálytársam és barátom olyannak látja a KKP-t, amilyen, és kilép belőle. Így nem fognak belekeveredni, amikor a pártot végül felelősségre vonják a bűneiért. Remélem, hogy áldás lesz számukra, ha megtartják a hitet, hogy a „Fálun Dáfá jó” és az „Őszinteség, Együttérzés, Türelem jó”.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: Former CCP Cadre Comes to See the True Nature of the Chinese Communist Party
* * *
tovább ...