(de.minghui.org) Fiatal Dáfá-gyakorlóként az internethez és az elektronikus eszközökhöz való ragaszkodás eltávolításához kapcsolódó személyes tapasztalataimról szeretnék beszélni.
I. A játékfüggőség eltávolítása általános iskolás korban
Már gyerekkoromban sem voltam az a típus, akit érdekeltek az elektronikus eszközök, sőt belsőleg ellenálltam nekik. De az általános iskolában az osztálytársaim rávettek arra, hogy a számítógépes játékok rabjává váljak. Akkoriban nem tudtam otthon internetezni, ezért átmentem a szomszédomhoz számítógépes játékokat játszani.
Magamban tudtam, hogy ez rossz, ezért a szüleim háta mögött játszottam. Miután sokáig játszottam, az a tény, hogy egy játék folyamatosan új trükkökre törekszik, de soha nem tud kitörni a saját dobozából, megmutatta nekem, hogy valójában mennyire monotonok ezek a számítógépes játékok, még ha vonzzák is az embereket. Rájöttem a számítógépes játékok valódi céljára is: hogy az emberek függővé váljanak tőlük, hogy üzleteljenek velük. Az úgynevezett szórakozás és pihenés is csak kifogások. Ha valaki sokáig van kapcsolatban elektronikus eszközökkel, akkor többé-kevésbé azok irányítják.
Egyre inkább úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy megszabaduljak ettől a ragaszkodástól. A szüleim is észrevették, hogy a szemeim fáradtnak néztek ki, amikor hazajöttem a szomszédból, és arra gyanakodtak, hogy számítógépes játékokkal játszok. Miután fél éven át játszottam, az iskolai teljesítményem is visszaesett. Elhatároztam: mostantól kezdve soha többé nem fogok számítógépes játékokkal játszani.
Miután néhány napig nem játszottam, az nehéz volt. Egy gondolat a fejemben arra unszolt, hogy gyorsan menjek a számítógéphez játszani. Tudtam, hogy ez egy ragaszkodás, egy függőség volt. Ki kellett tisztítanom ezt a gondolatot a fejemből. Ezután már csak egyszer játszottam számítógépes játékokkal. Most visszatekintve úgy tűnik nekem, hogy amikor a függőség felmerült, az valójában csak egy kifogás volt számára, hogy becsapja a főtudatot a túlélése érdekében.
Mintha öntudatlanul sejtettem volna, hogy ez egy nagy akadály számomra, és hogy rajtam múlik, hogy túljutok-e rajta, vagy leesek. Akkor még nem igazán műveltem magam, de szilárdan elhatároztam, hogy megtalálom az utat. Talán elértem egy szintnek a követelményét, és ezzel az elszántsággal sikerült véget vetnem a játékfüggőségemnek. A Mester azt mondja:
„… mindig úgy kell művelődni, mintha most kezdtél volna, mert ennek biztosan végső szinted elérése lesz az eredménye.” (Fá-magyarázat a 2009-es New York-i nemzetközi Fá-konferencián, 2009. június 7.)
Ez a tapasztalat is arra ösztönzött, hogy folyamatosan javítsam magam. Amikor nehezemre esik elengedni valamit, ezt az általános iskolás koromból származó tapasztalatot használom fel arra, hogy bátorítsam magam: Ha olyan erős akarattal rendelkezem, mint az elején, akkor biztosan le fogom győzni az akadályt.
II. Középiskolás éveim: lemondás az elektronikus eszközökről és egyúttal lemondás az erotikus vágyakról is
Mialatt középiskolába jártam, erotikus dolgok zavartak meg az interneten, és felébresztették az erotikus vágyaimat. A pornográf képektől és szövegektől a szép nőkről és az erotikáról szóló filmekig és drámákig egyre mélyebbre csúsztam le a vágy témájában.
Egy nap az erotika témáján gondolkodtam, és hirtelen a következő gondolat jutott az eszembe: vajon akkor is olyan megszállott lennék, ha közvetlenül nézném őket, és nem egy elektronikus képernyőn keresztül? Nem! A válasz, amit magamnak adtam, meglepett, és ugyanakkor úgy éreztem, hogy találtam egy másik okot, amiért ennyire megszállottja voltam ennek a témának. Az erotika iránti vágyam mellett az elektronikus eszközök iránti függőségem is erősítette ezt a megszállottságot. Csak ennek az incidensnek köszönhetően lettem igazán tudatában annak, hogy milyen erős az idegen technológia, hogy ezek az izzó pixeltömbök hogyan tudták irányítani az ember elméjét.
„Ez a földönkívüliek technikája. A démonok használják és elcsalnak, hogy mindent feladj, amid van, és hogy belemenj ebbe. Elpazarlod az életedet, de mégis belekapaszkodsz és nem akarod elengedni!” (Fá tanítás a 2016-os New York-i Fá konferencián, 2016.05.15.)
Néha még erősek voltak az őszinte gondolataim, de néha olyan erős volt a ragaszkodásom, hogy nem tudtam uralkodni magamon, és megnéztem a rossz dolgokat. Utána megint megbántam, de a következő alkalommal még mindig nem tudtam uralkodni magamon. Ez az állapot olyan sokáig tartott, hogy szerencsétlennek éreztem magam. Egy nap, amikor a Fát tanultam, ezt olvastam:
„… azok számára, akik tényleg elszántan művelni szeretnék magukat.” (Zhuán Fálun - 9. előadás - A tiszta szív)
Ekkor vált világossá számomra, hogy az úgynevezett „nem tudom elengedni” valójában az elszántságom hiányának az eredménye.
A Mester azt mondja:
„Ha bízni tudsz, és nem tudnak eltántorítani a nehézségek, akkor azt mondom, hogy nincs probléma.” (Zhuán Fálun - 4. előadás - A karma átalakulása)
„… viselkedj tisztességesen őszinte gondolatokkal és tedd azt, amit a Mester mond.” (2018-as Fá tanítás Washington DC-ben, 2018. június 21-én)
Ezt is olvastam:
„Mégis megeshet, hogy valaki az első alkalommal nem állta meg a helyét a vizsgán, és miután felébredt, nagyon megbánta a dolgot. Van rá esély, hogy ez a hozzáállás vagy lelkiállapot erősíteni fogja az emlékét, és ha újból szemben áll a problémával, képes lesz helyesen viselkedni, és helytáll [a vizsgán]. Ha valaki azonban nem áll helyt a vizsgán és nem is ügyel rá, annak a későbbiekben sokkal nehezebb lesz magán uralkodnia – ez garantáltan így van.” (Zhuán Fálun - 6. előadás - Démoni beavatkozás a gyakorlásba)
Amikor belegondoltam, azok az emberek, akik „nagyon megbánták”, ahogy a Mester mondta, azok voltak, akik igazán értékelték a Fát és a művelést. Valójában én azok közé az emberek közé tartoztam, akik „nem ügyeltek rá”, ezért követtem el folyamatosan hibákat, és nem tudtam legyűrni.
III. Az egyetemen: A közösségi média iránti függőség eltávolítása
Hogy a tanulmányaim közben is kapcsolatban maradjak az osztálytársaimmal, vettem egy okostelefont. Amikor elkezdtem használni az olyan közösségi hálózatokat, mint a QQ és a WeChat, élveztem a csevegést az osztálytársaimmal. Sok dolog, amiről beszéltünk, nem volt fontos. Hamar észrevettem ezt a ragaszkodást, és mindig emlékeztettem magam rá, és egy idő után eltűnt.
Emellett nagyon elfoglalt voltam az egyetemi tanulmányaimmal, és rendszeresen ellenőriznem kellett az üzeneteimet, mert különben nem láthattam időben bizonyos tartalmakat, ami befolyásolta a tanulmányaimat. Egy alkalommal egy osztálytársam megosztott velem egy sürgős dolgot a QQ-n, amit én nem láttam, és ami miatt konfliktusba keveredtem vele. Világossá vált számomra, hogy egyrészt alkalmazkodnom kellene a hétköznapi emberek állapotához, másrészt pedig, miután oly sokszor megnéztem az okostelefonomat, öntudatlanul is kialakult bennem egy ilyen szokás. Még ha semmi néznivaló sem volt, akkor is az okostelefonom rabja voltam, mint minden más ember. Öntudatlanul egyre újra megnéztem, ha nem is volt üzenetem. Csak amikor tudatosult bennem ez az állapot, akkor éltem át egy erős ébredést.
Hogy elkerüljem a zavaró tényezőket, az okostelefonomon némára állítottam a közösségi hálózati alkalmazást, majd rendszeresen ellenőriztem. Néha azonban rövid időn belül beszélnem kellett egy diáktársammal egy problémáról. Ha a másik fél nem válaszolt azonnal, bekapcsoltam a hangot. Így nem kellett azon gondolkodnom, hogy a másik személy válaszolt-e, vagy sem. Amikor a dolog tisztázódott, megint némára állítottam az alkalmazást.
Becsüljük meg a hátralévő időt, hogy jól csináljuk a három dolgot. Mert, ahogy a Mester mondta:
„A végén fennmaradó út már nem hosszú; járjátok jól az utatokat.” (Még egy botütés a felrázásra 2020. 07. 05.)
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Eliminating My Attachment to Electronic Devices, Social Media, and Lust
Forrás: Die Anhaftungen an Internet und elektronische Geräte beseitigen
* * *
tovább ...