(de.minghui.org)
Az erőszakos átnevelés egy további fordulója
2009 januárjában két hétre ismét magánzárkába zártak. Bár a hőmérséklet fagypont alatt volt, az őrök kikapcsolták a fűtést, és csak egy nagyon vékony takarót adtak. Alig tudtam elaludni a csupasz betonlapon.
2010. augusztus 30-án a lanzhoui börtönben megkezdődött az átnevelésem újabb fordulója. Később megtudtam, hogy a Gansu tartományi Igazságügyi Minisztérium Munkaügyi Reformhivatalának igazgatóhelyettese, aki egy ellenőrzésre érkezett Lanzhouba, összehívott egy találkozót, és megemlített engem: „Sun Zhaohainak még tizenegy éve van hátra a börtönben. Nem hagyhatják, hogy kényelmesen töltse el itt az időt.”
Ezúttal csak napi két párolt zsemlét adtak, és az alvástól is megfosztottak. Ez körülbelül két hónapig tartott. Lanzhouban éjszaka nagyon alacsony volt a hőmérséklet, és mindig fáztam, éhes voltam és reszkettem a hidegtől. Amikor már nem tudtam ébren maradni, időnként néhány percre lehunytam a szemem.
Egyik este, amikor kábult voltam, ránéztem a két fogolyra, akinek vigyáznia kellett rám. Az egyik nagyon álmosnak tűnt, a másik pedig kedvetlennek. Szemrehányást tettem magamnak: „Mit csinálok? Odajuttattam ezeket az embereket, hogy együtt szenvedjenek velem. Mi lenne, ha egyszerűen megadnám magam?” Az emberi érzéseimtől megindítva beleegyeztem, hogy leírok egy nyilatkozatot a Fálun Dáfáról való lemondásról. Később gondosan kielemeztem magam, és megállapítottam, hogy az akaraterőm még gyenge volt, és nem voltak erős őszinte gondolataim.
2011. június 20-án két ember jött a Gansu tartományi Igazságügyi Hivatalból a börtönigazgató és néhány más ember kíséretében, hogy ellenőrizze a Fálun Dáfá-gyakorlók átnevelésének az előrehaladását. Arra akartak kényszeríteni, hogy gyalázzam a Fálun Dáfát és az alapítóját. Én ezt nem voltam hajlandó megtenni. A légkör nagyon feszült volt.
Amikor a börtön vezetője látta, hogy nem tudják megváltoztatni a véleményemet, témát váltott, miközben megrovásban részesített, és gyorsan befejezte az ellenőrzést.
A 2012-es újév után, az átnevelés harmadik fordulója előtt írtam egy nyilatkozatot, amelyben megerősítettem az elhatározásomat, hogy Fálun Dáfát gyakorlok. Ugyanazon év május 20-án írtam egy ünnepélyes nyilatkozatot, amelyben visszavontam a lemondónyilatkozatomat, és átadtam Miao kiképzőnek.
Később megtudtam, hogy Miao, akit éppen akkor helyeztek át oda, megbeszélést tartott a munkatársaival, és azt mondta nekik, hogy nem kell semmit sem tenniük az agymosásom érdekében. A legtöbb fogoly, akinek felügyelnie kellett engem, olyan volt, aki megértette a tényeket, így az élet egy ideig viszonylag könnyű volt, amíg 2014 júniusában a részlegünket összevonták az 1-es részleggel.
Kínzás a „tigrispadon”, a „halálos ágyon” és brutális kényszeretetés
2016 vége felé a börtönigazgató, Chu Zhiyong a goromba Wang Guochent nevezte ki a részlegvezetőnknek. Neki kellett volna növelnie a részleg pénzügyi bevételeit.
Wang először észszerűnek tűnt számomra, de körülbelül fél évvel később megszilárdította a tekintélyét, és nagyon gonosz kezdett lenni.
Kitalált egy ürügyet, és bezárt egy kis sötét szobába, ahol tizenkét órán keresztül egy tigrispadra voltam kötve, és a fennmaradó időben a „halálos ágyon” feküdtem.
„Tigrispad”. Festmény a „The Art of Zhen Shan Ren” című nemzetközi művészeti kiállításról.
Kínzás-illusztráció: halálos ágy
Éhségsztrájkba léptem, és öt nappal később elkezdtek kényszerrel etetni. Egy csövet dugtak be az orrlyukamon keresztül, kihúzták, és újra visszadugták. Nem volt semmi a gyomromban, és az eljárás rendkívül fájdalmas volt. Úgy éreztem, hogy megfulladok, miközben a gyomrom korgott. Azért kínoztak így, mert arra akartak kényszeríteni, hogy feladjam az éhségsztrájkot.
Kínzás-illusztráció: kényszeretetés
Három nap múlva újra megpróbáltak kényszerrel etetni, de az orrom elkezdett vérezni, és azt mondták, hogy igyam meg a véremet. Visszafelé a részlegemre kétszer is elájultam. Amikor magamhoz tértem, több mint tíz napra a „halálos ágyra” kötöztek. Az alcsoport vezetője odajött hozzám, és megparancsolta, hogy működjek velük együtt.
Nemcsak engem, hanem a többi foglyot is a sötét szobában tartották fogva, ami pusztító volt számukra. Egy Du nevű fiatal foglyot előttem zártak be a sötét szobába, és még két-három hónapig ott kellett maradnia, miután engem kiengedtek. Amikor kiengedték, súlyos depresszióban szenvedett, és idegösszeomlást kapott.
Lu Yongzhen, egy 60 éves Fálun Dáfá-gyakorló Baiyin városból származott. Őt egy hónappal előttem zárták be a kis sötét szobába.
2017. szeptember 20-án mintegy 160 mongóliai, kazahsztáni, tádzsikisztáni, kirgizisztáni, afganisztáni és pakisztáni külföldi állampolgárt helyeztek át Xinjiangból a lanzhoui börtönbe, mivel túl sok ujgurt tartottak ott fogva, és a helyi fogdák és börtönök már nem voltak elegendőek.
Azt mondták, hogy a KKP 2014. július 5. óta kegyetlen elnyomást hajtott végre Xinjiangban, és számos ujgurt tartóztattak le és vettek őrizetbe. Embertelenül bántak velük, és minden nap embereket vertek halálra. Miután megtapasztalták a KKP gonoszságát, a legtöbbjük úgy véli, hogy a Fálun Dáfá egy őszinte gyakorlat.
2019-ben Wang Guochent áthelyezték az újonnan létrehozott 9-es részlegre, ahol folytatta brutalitását. Megbilincselt egy foglyot, lefújta csípős paprikakeverékkel, és elektromos botokkal sokkolta, ami teljesen eltorzította a testét. Amikor Wang az 5. részlegen volt kiképző, arra buzdította a foglyokat, hogy kegyetlenül kínozzák meg Wang Youjiang Fálun Dáfá-gyakorlót. Wang ezután lebénult, és később meghalt.
Törött bordák az őrök verésétől
Miután Wangot áthelyezték az új részlegre, egy Ma vezetéknevű személy lett a részlegünk vezetője. 2019. december végén Zhang kiképző bezárta a műhelyben lévő férfi WC-t, hogy senki ne tudja használni.
„Igen, huligán vagyok, és akkor mi van?” – kiabálta a műhelyben, ahol több mint 300 embert kényszerítettek fizetetlen munkára.
„A WC használata az ember egyik legalapvetőbb szükséglete” – mondtam neki ellent. „Egy kicsit túl messzire megy azzal, hogy nem engedi, hogy használjuk a WC-t.” Még tiltakoztam egy kicsit, mielőtt meggyőztek volna, hogy térjek vissza a helyemre. Tíz perccel később ismét a férfi WC-be mentem. Ma még mindig ott volt, de az ajtó nem volt bezárva.
Másnap Ma öt-hat őrt vezényelt oda, hogy biztonsági ellenőrzést végezzen a műhelyben. Azt mondtam, hogy beszélni akarok vele.
„Beszélhetsz velem, de előbb le kell guggolnod” – mondta.
Figyelmen kívül hagytam a szavait. Benyomott az irodájába, és brutálisan egy asztalra lökött. Éles fájdalom nyilallt a hátamba, úgy éreztem, mintha eltört volna. Amikor elengedett, a földre rogytam. Megragadtam a mellettem lévő széket, és megpróbáltam felállni, de nem tudtam, mert nagyon gyenge volt a hátam.
Amikor visszanyertem az erőmet, ráordítottam: „Te egy huligán és söpredék vagy!” Ő és hat őr elkezdett verni és rugdosni. Aztán megparancsolta két fogolynak, hogy vigyen vissza a műhelybe, és hátulról egy oszlophoz bilincselt. Este 6-ig maradtam ott. A verések miatt két bordám eltört. Már nem tudtam rendesen lélegezni, és minden egyes lélegzetvételnél erős fájdalmat éreztem. A lábaim is lilás-feketék lettek.
Kínzás-illusztráció: brutális verés
Az őrök levették rólam a bilincset, és megkérték a többi foglyot, hogy segítsenek vissza a cellába. Minden nap hatalmas fájdalmakat kellett elviselnem, miközben a műhelyben dolgoztam. Majdnem egy hónapba telt, mire a fájdalom fokozatosan megszűnt. Ez idő alatt nem tudtam mélyeket lélegezni, és minden kis köhögés éles fájdalmat okozott, úgy éreztem, hogy megfulladok.
Mivel nem tudtam guggolni a névsorolvasás alatt, egy Jia nevű új csoportvezető megbilincselt. Később megparancsolta a többi fogolynak, hogy napközben bilincseljenek meg a műhelyben, majd munka után bilincseljenek az ágyamhoz. Ez majdnem a kínai újévig tartott. Éjszaka meg kellett találnom a módját, hogy magam nyissam ki a bilincset.
2017-ben kezdődtek a fogproblémáim, és amikor szabadon engedtek, már csak három fogam maradt az ínysorvadás miatt.
Visszanyert szabadság
A COVID-járvány kitörése idején az őrök felváltva maradtak távol a börtöntől. Egy héttel a szabadulásom előtt az osztagomért felelős őr hozzám jött, és azt mondta, hogy a börtön vezetője arról tájékoztatta őket, hogy a Gansui Politikai és Jogi Bizottság vezetői beszélni akarnak velem a szabadulásom előtt.
Azt mondták, hogy nem lesz több probléma, ha elismerem az „átnevelésemet”, különben lehet, hogy nem engednek szabadon, vagy nem engednek vissza a szülővárosomba, Heilongjiangba.
Megmondtam nekik, hogy nem fogom elismerni az erőszakos „átnevelésemet”. Erre nem mondtak semmi többet.
Szabadulásom napján senki sem volt ott a Gansui Politikai és Jogi Bizottságtól. Három ember jött értem a szülővárosomból, Jiamusi városából – egy a belbiztonsági rendőrségtől, egy az Igazságügyi Hivataltól és egy a helyi Politikai és Jogi Bizottságtól.
Mivel aznap nem tudtunk repülőjegyeket szerezni, egy helyi szállodában szállásoltak el Lanzhouban. A három ember, aki értem jött, megkérdezte, hogy vannak-e terveim a jövőre nézve.
„A börtönőrök biztosan meséltek rólam” – válaszoltam.
„Tehát még mindig (Fálun Dáfát) gyakorolsz” – mondta az egyikük.
„Igen, azt teszem” – válaszoltam. Nem mondtak semmi többet, és elmentek a saját szobájukba pihenni.
Másnap sétálni mentem a Politikai és Jogi Bizottság tisztviselőjével. A Fálun Dáfá gyakorlásával kapcsolatos tapasztalataimról kérdezett, és arról, hogy miért ítéltek annyi év börtönre. Miután elmondtam neki, hogy mi történt velem, azt mondta, hogy a KKP sohasem lazított a Fálun Dáfá elnyomásán. Megkért, hogy ne vegyek többé részt televíziós jelek továbbításában. Nem reagáltam a megjegyzésére, hanem elmondtam neki, hogy milyen előnyökben részesültem a Fálun Dáfá gyakorlása során.
Este felszálltam egy repülőre, és utána vonattal utaztam Harbinból Jiamusiba. Értesítették a fiatalabb testvéreimet, hogy vegyenek fel a kijáratnál, és azt mondták, hogy a lehető leghamarabb kérjek háztartási regisztrációt és személyi igazolványt.
Epilógus
A Fálun Dáfá üldözésének elmúlt 23 éve alatt 21 évig voltam igazságtalanul bebörtönözve. Veréseknek, sértegetéseknek és mindenféle bántalmazásnak voltam kitéve. Így akartak arra kényszeríteni, hogy feladjam a hitemet. Fájdalmas volt? Igen, de amit elszenvedtem, az semmi sem volt, ha az egyetemes elvek terjesztésére gondolok a Mesterünk által, és a mérhetetlen könyörületességére és az emberiség megmentésére.
A lanzhoui börtönben töltött 19 év nyomorúságos és pusztító élmény volt. Nem volt szabadságom, és az értékrendem teljesen különbözött a körülöttem élőkétől. Az átélt magányt nem lehet szavakba önteni, és senki sem tudott osztozni a magányomon.
Amikor nem tudtam végezni a gyakorlatokat vagy tanulni a Fát, akkor a Mester néhány cikkét és versét mondtam fel, amire emlékeztem. Belül megőriztem a szilárd hitemet: amit tettem, az helyes és egyenes, és ez az én őszinte hitem a Fálun Dáfában.
Emlékszem néhány szóra a Nyugati utazás című regényből: „Nehéz a keleti földön megszületni, nehéz megtalálni az igaz Dharmát, és nehéz emberi testet kapni. Micsoda szerencse, ha mindhárom dolgot megkapja az ember.”
Amikor a Fálun Dáfá-gyakorlók kénytelenek voltak hátrahagyni a családjukat és a karrierjüket, és kockáztatni az életüket, hogy felhívják a figyelmet a tényekre, akkor valójában megpróbálták megmenteni az embereket a gonosz szorításából. Mindig azt mondtam az őröknek a börtönben: „Ha kedvesen bántok a Fálun Dáfá-gyakorlókkal, akkor saját magatokkal bántok kedvesen!”
(vége)
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: 19 Years of Imprisonment and Torture for Tapping into TV Network to Spread the Truth (Part 3)
Forrás: 19 Jahre Haft und Folter – für das Einspeisen von Fernsehsignalen (Teil III)
* * *
tovább ...