(de.minghui.org)
Letartóztatás a televíziós jel továbbítása után Gansuban
Amikor Shandong tartományba menekültem, találkoztam néhány gyakorlótárssal a szülővárosomból. Megállapodtunk abban, hogy bár hajléktalanok lettünk, tennünk kell valamit, hogy leleplezzük a Kínai Kommunista Párt (KKP) hazugságait. Lenyűgözve a televíziós jelek továbbításának hatásától, mi is ugyanezt akartuk tenni.
Megtanultuk a technikai készségeket. Egy Heilongjiang tartománybeli gyakorló és én több mint 20 kábeltelevízió adás megszakító eszközt hoztunk Shandong tartományból a Gansu tartománybeli Lanzhouba. Eredetileg úgy terveztük, hogy a technikai ismereteket továbbadjuk a lanzhoui gyakorlóknak, de mivel nem volt elég munkaerő, úgy döntöttem, hogy magam csinálom.
Miután minden résztvevő megtanulta a szükséges készségeket, megállapodtunk abban, hogy 2002. augusztus 17-én 19:00 órakor a tévécsatornán videókat sugározunk a tényekről. 19:00-kor még nagyon világos volt, és sokan voltak az utcán. Azt gondoltam, jó lenne, ha esne az eső. Aztán tényleg elkezdett esni az eső. De amikor el akartunk indulni, elállt.
Ezen a napon sikerült megszakítanunk a „Xinwen Lianbo-China Central TV” csatorna országos hírműsorát Gansu tartomány egyes területein és a Qinghai tartománybeli Xining városában, valamint a helyi televízióadók négy csatornáját Lanzhouban.
A videóink sikeres lejátszása után elváltam a lanzhoui gyakorlóktól, és busszal Yixingbe (a Jiangsu tartománybeli Wuxi város közigazgatása alá tartozik) mentem, hogy meglátogassam a rokonaimat, mielőtt visszatértem Shandongba.
Figyelmetlenségem miatt a mobiltelefonomat lenyomozták, amikor a xiningi gyakorlókkal beszéltem telefonon. Jiangsu tartomány és Wuxi város közbiztonsági rendőrei letartóztattak. Később megtudtam, hogy egy munkacsoportot hoztak létre, miután a felsőbb hatóságok tudomást szereztek az akciónkról. Minden résztvevőt gyorsan és mindenáron el akartak kapni. A körözési listájuk élén álltam.
Kínzás a yixingi vizsgálati fogdában
Miután elvittek a Jiangsu tartománybeli Yixing vizsgálati fogdába, megkötöztek és megbilincseltek. Éhségsztrájkba kezdtem, és kényszeretetést alkalmaztak nálam, majd egy egész éjszakára a padlóba ágyazott gyűrűhöz láncoltak. Nem tudtam sem feküdni, sem ülni, nagyon fájdalmas és kényelmetlen volt a helyzet, és minden másodperc és perc kínszenvedés volt.
Egy kínzási módszer illusztrációja: megbilincselés és a padlóba ágyazott gyűrűhöz való láncolás
Másnap egy yixingi rendőrségi vendégházba vittek kihallgatásra. Nem engedtek aludni, és hat harcművészeti kiképzésben részesült tiszt őrzött három műszakban. Mindenféle trükkökkel próbálták megtudni tőlem, hogy ki vett részt a kábeltelevíziós jelek továbbításában, és honnan szereztük be az eszközöket.
Mivel semmit sem tudtak megtudni tőlem, dühösek lettek. Az egyik rendőr egy koszos felmosóronggyal hevesen fejbe és arcon ütött. Egy másik az arcomba ütött, amitől a dobhártyám kiszakadt, és a hallásom erősen csökkent. Arra kényszerítettek, hogy több napon keresztül egy négyszögletes fadobozon üljek alvás nélkül. Ezt nagyon nehéz volt elviselni.
Elhurcolás a lanzhoui 2. számú vizsgálati fogdába
Egy hónappal később áthelyeztek az újonnan létrehozott 2. számú vizsgálati fogdába a Gansu tartománybeli Lanzhouban. Mivel ott nem voltam hajlandó kényszermunkát végezni, hátrakötötték a kezemet a hátam mögött, és láncokat tettek rám. Összeláncolták a kézi bilincseket és a lábbilincseket, így nem tudtam rendesen felállni, lefeküdni vagy leülni. Két hétig voltam így megbilincselve.
A Fálun Dáfá rendkívüli ereje
A vizsgálati fogdában találkoztam egy cellavezetővel, aki Lanzhouban jól ismert csaló volt. Korábban megtudott néhány tényt a Fálun Dáfáról egy másik gyakorlótól, és miután beosztottak a cellájába, gyakran tett fel nekem kérdéseket a művelésről.
Elmesélte nekem, hogy egyszer ezzel a Fálun Dáfá-gyakorlóval vitatkozott az istenségekről és a buddhákról, valamint a művelésről. Amikor eljött a lefekvés ideje, az ágyban feküdt, és még mindig a beszélgetésen gondolkodott. Hirtelen egy fehér fényt sugárzó Buddha-képet látott a szeme előtt. Annyira meglepődött, hogy azonnal felült. Azóta hisz az istenségekben és buddhákban, és megérti, hogy a Fálun Dáfá-gyakorlók miért ragaszkodnak a hitükhöz.
Egyik nap az ebédszünetben ketten beszélgettünk. Hirtelen rám meredt. „Mi a baj?” – kérdeztem tőle. Nem válaszolt, csak intett a kezével, és felszólított, hogy álljak fel a helyemről. Miután félreálltam, odahívott egy fiatal foglyot, aki éppen szolgálatban volt, egy darabig nézte, majd visszaintette a munkájához.
„Befejezted a művelésedet” – mondta nekem. „Amikor az előbb beszélgettünk, láttam, hogy egy fehér energia veszi körül a testedet az alhasadból, és lassan beborítja az egész testedet. Fehérebb és fényesebb lett. Ez megdöbbentett.” Azt is látta, hogy a fiatal foglyot sötét energia veszi körül.
A természetfeletti jelenség, amit látott, nagy önbizalmat adott neki a műveléshez. Amikor korábban arra bátorítottam, hogy olvassa el a Fálun Dáfá-könyvemet, mindig azt mondta, hogy el fogja olvasni, de soha nem tette meg. Miután látta a körülöttem lévő energiát, a kezébe vette a Zhuán Fálun könyvet, és figyelmesen olvasni kezdte. Amikor elolvasta a harmadik leckét, megállapította, hogy a krónikus bélgyulladása, amelytől évek óta szenvedett, meggyógyult, és újra ehette azt, amit korábban kerülnie kellett. Teljesen meg volt győződve a Fálun Dáfá természetfeletti erejéről.
Amikor 2003. szeptember 4-én átszállítottak a lanzhoui börtönbe, hogy megkezdjem a 19 éves börtönbüntetésemet, azt mondta másoknak, hogy vigyázzanak rám, hogy ne bánjanak velem rosszul az új környezetben. Úgy hallottam, hogy nem sokkal később kiengedték, és üzleti vállalkozásba kezdett.
Üldözés a lanzhoui börtönben
A lanzhoui börtön
A lanzhoui börtön (más néven Dashaping börtön) a Sárga-folyó északi oldalán található Lanzhouban. A börtönnek volt egy gyártási területe és egy lakóterülete, összesen 349.000 négyzetméternyi területtel. Több mint 4.000 elítélt és több mint 1000 börtönőr volt. A raboknak mindenféle fizetett kényszermunkát kellett végezniük; drágaköveket kellett csiszolniuk, futball-labdákat varrniuk, izzókat és lámpákat készíteniük, szőnyegeket szőniük, pulóvereket kötniük, acélajtókat és -ablakokat készíteniük. 2001 óta Gansu tartományban minden férfi Fálun Dáfá-gyakorlót ott tartottak fogva.
A börtön először nem akart befogadni, mert nem mentem át az orvosi vizsgálaton. A rendőrségnek vissza kellett vinnie a vizsgálati fogdába. 2003. november 2-án a börtön beleegyezett, hogy befogadjon, és visszavittek oda. Miután megérkeztem, egy fogdába vittek, ahol néhány rab, aki az őrök kedvében akart járni, brutálisan megvert. Leborotválták a fejemet, levetkőztettek, és egy régi rabruhát kényszerítettek rám.
A börtön magánzárkás celláit eredetileg a gyártási zónában alakították ki. Ez egy körülbelül 30 helyiségből álló sor volt, mindkét oldalon ajtókkal. Minden egyes fogvatartási helyiség hat négyzetméteres volt, és nem volt ablaka. Az egyenetlen cementágy kövekből állt, előtte pedig egy vécé volt, amely csak egy 30-40 centiméter hosszú vályú volt.
Ezt a cellát éjjel-nappal egy nyolc-tíz fogolyból álló csoport őrizte váltásban, éjszaka pedig kettő. Tetszés szerint megbilincselhették és megkínozhatták az áldozatokat. A fogvatartási helyiségeket később a lakóterület alagsorába költöztették. Minden cellában volt egy halálos ágy és egy vasszék. A falakat habszivacs szigeteléssel látták el, hogy kívülről ne lehessen semmilyen zajt hallani.
Mivel nem voltam hajlandó együttműködni az őrökkel, a legnehezebb lábbilincseket rakták rám, amelyek 19 kg-ot nyomtak. Segítségre volt szükségem, hogy kimehessek a WC-re. Nyolc nappal később átvittek az újonnan érkezettek részlegére, és fel kellett mondanom a börtönszabályokat.
Kínzás-illusztráció: lábbilincsek viselése
Az újonnan érkezettek részlege egy átmeneti részleg volt, ahol az újonnan felvett foglyoknak nemcsak kényszermunkát kellett végezniük, hanem meg kellett tanulniuk, hogyan kell felsorakozni és felmondani a börtönszabályokat. A legtöbb ember körülbelül két hónapot töltött ott, mielőtt különböző termelési részlegekhez osztották volna be őket. Amikor oda vittek, már több mint egy tucat gyakorló volt a részlegen, köztük hat olyan gyakorló, akit televíziós jelek továbbításáért ítéltek el törvénytelenül. Egy másik gyakorlót, Liu Zhirongot, akit 18 év börtönre ítéltek TV-jelek továbbítása miatt, az érkezésem előtt a Tianshui börtönbe szállították, és később halálra kínozták.
Az ottani illetékes börtönőrök közül néhányan rendkívül gonoszak voltak. Felbujtották a beosztottjaikat, hogy kínozzák meg a Fálun Dáfá-gyakorlókat. Amikor a gyakorlók megtagadták a kényszermunkát, Wang Changlin, az újonnan érkezettek részlegének a vezetője elrendelte, hogy a kézi bilincsüknél fogva lógassák fel őket a műhelyben. Személyesen láttam, ahogy Bi Wenminget (aki később az üldözés következtében meghalt) és Qiang Xiaoyit fellógatták a műhelyben.
Az 1-es cella vezetőjét a vezetéknevén He-nek hívták. Régebben kiképző volt, de hibás viselkedése miatt lefokozták csoportvezetőnek az újonnan érkezettek részlegén. Amikor ott voltam, gyakran láttam, hogy számos gyakorlót megbilincseltek és fellógattak a műhelyben, mert nem működtek együtt az őrökkel.
Abban az időben a legtöbb gyakorlót először az újonnan érkezettek részlegén kínozták meg. A kiképzés befejezése után a legtöbbjüket a lanzhoui börtönben tartották fogva, néhányat pedig visszavittek a régiójukban lévő börtönökbe.
A lanzhoui börtön volt az a hely, amelyet az üldözést elrendelő kommunista rezsim akkori vezetőjének, Jiang Zeminnek a támogatói is szívesen látogattak. 2004 elején, egy évvel a hivatalba lépése után Luo Gan, a Központi Politikai és Jogi Bizottság akkori vezetője meglátogatta a lanzhoui börtönt. 2009-ben Zhou Yongkang (Luo Gan utódja) ugyanezt tette. Wu Aiying, a KKP Igazságügyi Minisztériumának vezetője szintén kétszer látogatott el a lanzhoui börtönbe. Wu Zhiming, Jiang unokaöccse, a KKP Sanghaji Politikai és Jogi Bizottságának titkára szintén meglátogatta a börtönt.
He őr egyszer megvert egy gyakorlót Wuwei városából. Az összes Fálun Dáfá-gyakorló az újonnan érkezettek részlegén éhségsztrájkba lépett tiltakozásul. A tiltakozás után azokat, akiket már egy ideje ott tartottak fogva, különböző termelési osztályokra küldték.
Agyrázkódás verés miatt
2004 júniusában a lanzhoui börtön 4-es részlegére vittek, ahol találkoztam Chang Jubinnal, egy gyakorlótárssal, aki részt vett a videók lejátszásában a Baiyin városi televíziós hálózatba. Korábban ügyész volt a Gansu tartománybeli Baiyin város ügyészségén. Zhang Guanglit, egy másik gyakorlót, aki segített Changnak, a lanzhoui börtön 9-es részlegén üldözték.
A videók sugárzása a baiyini kábelhálózaton keresztül nagyon sikeres volt, és nagy feltűnést keltett a társadalomban. Mindenki, aki látta az adást, úgy érezte, hogy a Fálun Dáfának igazságot szolgáltattak. Changot és Zhangot tizenegy, illetve tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. Baiyin az egyik olyan hely, ahol a Fálun Dáfát a legerősebben üldözték.
A lanzhoui börtönben 2010 óta fogva tartott szinte minden gyakorlót a Baiyin 610-es iroda utasítására kínozták meg. Changot Gao Zhendong részlegvezető addig kínozta, amíg idegösszeomlást nem kapott. Szabadulása után sem javult az állapota, és gyakran elszökött otthonról.
Engem a cellavezető Wei Hongwei és három másik fogoly felügyelt. A 20-as évei elején járó Wei Lanzhou városából származott. Eleinte békében éltünk, de két hónappal később folyamatosan zaklatni kezdett. 2004 szeptemberében és októberében a zaklatása fokozódott, és elkezdett verni és szidalmazni. Akkoriban elég gyenge voltam. Egyszer betakart egy ágytakaróval, és hevesen vert és rúgott engem. Vérzett az orrom, és enyhe agyrázkódást szenvedtem.
Kínzás-illusztráció: brutális verés
Amikor a másik három fogoly, akinek felügyelnie kellett engem, tudomást szerzett a verésről, jelentették az illetékes őrnek, de ő nem tett semmit. Más foglyok is kifejezték együttérzésüket, és azt javasolták, hogy tegyek panaszt az adminisztrációnál, amit azonban nem tettem meg.
Egy reggel, 2004 októberének közepén, mielőtt felkeltem volna, elkezdett vérezni az orrom. Tudtam, hogy a fejemben levő vérzéstől származik, amit Wei verése okozott. WC-papírral fogtam fel a vért. A vérzés körülbelül tíz percig tartott, és átitatott egy fél tekercs WC-papírt. Utána egészen könnyűnek éreztem magam, és az elmém is tisztább lett.
Egyik este azt kértem, hogy helyezzenek át egy másik cellába, távol Weitől. Ha továbbra is ott maradok, halálra verhet. Zhi helyettes kiképző látszólag egyáltalán nem törődött vele, de néhány nap múlva hirtelen áthelyeztek a 2. részleg 1. osztagába.
A 2-es részleg őrei nagyon udvariasnak tűntek nekem, és egy, a lanzhoui alvilágban ismert embert bíztak meg azzal, hogy vigyázzon rám. A vezetékneve Guan volt, és a börtönbüntetését épp most változtatták életfogytiglaniról határozott idejűre. Mindenben gondoskodott rólam, és nem volt hajlandó a KKP-rezsim kedvében járni. A jogtalan letartóztatásom után elvesztettem a kapcsolatot a családommal, ezért nagyon támogatott a mindennapi életemben. Én is idősebb testvéremnek tekintettem.
Magánzárka, alvásmegvonás és erőszakos átnevelés
A bebörtönzött gyakorlók száma 2004-ben és 2005-ben érte el csúcspontját, több mint 120-at.
2005. november 1-jén a börtönben újabb üldözés kezdődött a Fálun Dáfá-gyakorlók ellen. Néhány gyakorlót magánzárkában tartottak. Négy fogoly felváltva figyelte őket. Nem engedték őket aludni, és naponta csak egy párolt zsemlét és egy kis pohár vizet kaptak. Ugyanakkor kiterjedt agymosásnak vetették alá őket. Más gyakorlókra kézi bilincseket és lábbilincseket tettek; néhányukat a csuklójuknál fogva a levegőbe lógatták és megkínozták. Sokakat majdnem halálra kínoztak.
Amikor a KKP 2003-ban vezetőt váltott, Wu Aiying asszony lett az Igazságügyi Minisztérium vezetője. Közeli követője volt Wu Guanzhengnek, a KKP titkárának Shandong tartományban, és a Fálun Gong üldözése során tanúsított kegyetlensége miatt léptették elő az Igazságügyi Minisztérium élére.
Miután hivatalba lépett az Igazságügyi Minisztériumban, Wu aktívan megszervezte a Fálun Dáfá-gyakorlók erőszakos agymosását Kína összes börtönében, megpróbálta őket erőszakkal „átnevelni” és minden gyakorlót rávenni, hogy feladja a hitét.
2005. október közepe táján az Igazságügyi Minisztérium Gansui Igazságügyi Osztálya és a 610-es iroda megszervezte, hogy a Shaanxi tartománybeli Xi’an egyik egyeteméről egy személy agymosó előadásokat tartson nekünk. Ezután minden részleg összeállított egy átnevelő csapatot, amely két őrből és négy fogolyból állt. Minden gyakorlót egy sötét szobába vittek, ahol erőszakos agymosásnak vetették alá.
Yang Wancheng, a lanzhoui börtön vezetője, valamint a börtön igazgatóhelyettese, egy részlegvezető és néhányan mások eljöttek a 2. részlegre, hogy nyomást gyakoroljanak. A részlegvezető, Wang Mouzhong egy órán át beszélgetett velem, de én nem voltam hajlandó feladni a hitemet.
Később egy hónapra, 2005. november 8-tól december 7-ig magánzárkába zártak. A szoba körülbelül hat-hét négyzetméteres volt, egy kis ablakkal, egy 1,5x2 méteres betonággyal és egy guggolós WC-vel mellette. Nagyon hideg volt. Minden váltásban két ember felügyelt, és naponta csak egy párolt zsemlét kaptam.
Egy hónap múlva kiengedtek a magánzárkából, de azonnal egy kis sötét szobába vittek, ahol négy ember felváltva figyelt engem, egyszerre ketten. Megpróbáltak erőszakkal „átnevelni”. Addigra már nagyon legyengültem. Egy kis műanyag zsámolyon kellett ülnöm, és kilenc napig nem engedtek aludni. Amikor elájultam, egy négyszögletes zsámolyra ültettek, és hagyták, hogy több mint négy órán át aludjak. Aztán három napig megtiltották, hogy aludjak. Nem tudtam, meddig bírom még, vagy mikor lesz vége. Minden perc vagy másodperc olyan végtelenül hosszúnak tűnt.
Napi 17-18 órán keresztül játszottak le Fálun Dáfát rágalmazó videókat, mindenekelőtt a Tiananmen téri önégetésről szóló átverést. Arra is kényszerítettek minket, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek rágalmazták a Fálun Dáfát.
Kínzás-illusztráció: kényszerítés egy kis zsámolyon való ülésre
Volt egy Lu nevű őr, aki a Lanzhou Egyetem mérnöki mesterszakos hallgatója volt. Nagyon műveltnek, tehetségesnek és szókimondónak tartotta magát. A következő két hétben több mint tízszer beszéltünk egymással, és minden alkalommal több órás vitának adtuk át magunkat. A vitáink időről időre nagyon hevesek voltak. Ésszerűen vitatkoztam vele. Amikor az érvei végére jutott, a Zhuán Fálun egy mondatát idézte kiragadva a szövegkörnyezetből. Azonnal rámutattam a trükkjére. Kifogyva a kifogásokból, csak annyit mondott: „A kormány betiltotta a Fálun Dáfát, ezért nem szabad gyakorolnod.”
Anyám belehalt a bánatba
2007. január 4-én a rendőrség családi találkozót szervezett számomra. Ekkor már majdnem öt éve megszakadt a kapcsolatom a családommal. A hívás előtt ideges voltam, és egy kicsit féltem, mert azt hittem, hogy valami rossz dolog történhetett.
Miután váltottam néhány szót a húgommal, anyám füléhez tartották a telefont, és hallottam a nehéz légzését. Azt kiáltottam: „Anya! Anya! Én vagyok az”, de anyám, aki már kómában volt, nem válaszolt. Nagyon lehangoló érzésem volt.
Később megtudtam, hogy amikor anyám újév napján látta az összes gyermekét, kivéve engem és a volt feleségemet, nagyon szomorú volt, és újabb agyvérzést kapott. Kritikus állapotban szállították kórházba. A családom mindent megtett, hogy felhívjon engem. A telefonhívás éjszakáján édesanyám elhunyt.
Nagyon szomorú voltam, és arra gondoltam: Anyám még mindig élne, ha nem lett volna az üldözés! Mennyire szeretném, ha még néhányszor megmoshatnám anyám haját és lábát! De nem voltam szabad. A családom széthullott, csak azért, mert kitartottam a hitem mellett és megpróbáltam elmondani az embereknek az igazságot a Fálun Dáfáról!
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: 19 Years of Imprisonment and Torture for Tapping Into TV Network to Spread the Truth (Part 2)
Forrás: 19 Jahre Haft und Folter – für das Einspeisen von Fernsehsignalen (Teil II)
* * *
tovább ...