(en.minghui.org) Hat évig kábítószer-fogyasztó és - díler voltam. Nem emlékszem, hányszor próbáltam leszokni a használatról, de nem sikerült, és ezért úgy éreztem, hogy nem érdemes élni.
Szerencsére 1998-ban megismertem a Fálun Dáfá erejét egy másik kábítószer-fogyasztó által, aki sikeresen leszokott a kábítószerekről a Dáfá Őszinteség, Együttérzés, Tolerancia tanait követve. Azt mondta nekem: „Teljesen megváltoztam testben és lélekben egyaránt. Miután elolvastam a dohányzásról szóló bekezdést a Zhuán Fálun című könyvben, könnyedén leszoktam a dohányzásról és a kábítószerekről.” Nem igazán hittem, hogy ez lehetséges, de aztán felolvasta nekem azt a bekezdést.
Attól kezdve a kábítószereknek és a cigarettáknak égett szaguk volt, és így én is könnyen leszoktam mindkettőről. Előtte tucatnyi éven át dohányoztam.
Másnap reggel elmentem megtanulni a gyakorlatokat. Akik tanítottak, mind nagyon kedvesek voltak, és egy fillért sem kértek tőlem. Este velük tanultam a Zhuán Fálunt. Megértettem, hogy a Fálun Dáfá arra tanítja az embereket, hogy jó dolgokat tegyenek, és hogy megértsék az emberi élet valódi célját.
Ettől kezdve kezdtem jó emberré válni. Elkezdtem legálisan üzletelni, és soha többé nem készítettem hamis termékeket, és nem csaptam be az embereket. Régebben káromkodtam és kiabáltam a feleségemmel és a gyerekeimmel, amikor berúgtam; de miután elkezdtem a művelést, soha többé nem ittam alkoholt, pedig már több mint 10 éve ittam. Más rossz dolgokkal is felhagytam, mint például a prostituáltak felkeresése és a szerencsejáték.
Valójában nem volt nehéz leszokni ezekről a függőségekről. Li Hongzhi mester azt mondta:
„Művelési gyakorlatunk egy olyan út, mely során a Fá nemesíti az embert. És azokban a gyakorlatokban, amelyekben a Fá nemesíti az embert, a gongjából és a Fából különböző állapotok fejlődnek ki, ezért a gyakorlás során különböző művelési állapotok alakulnak ki különböző szinteken.” (Zhuán Fálun - 7. előadás - A húsevés kérdése)
Ahogy a barátom mondta, én is teljesen megváltoztam testben és lélekben egyaránt. Olyan jól éreztem magam!
Letartóztattak, amikor 1999. július 20-án a stadionba mentem, hogy másokkal együtt végezzem a gyakorlatokat. Több mint 50 napra bebörtönöztek a megyei fogvatartási központban, és 4.000 jüan pénzbírságot kaptam.
A művelés előtt nagyon rossz ember voltam, és mindenféle rossz cselekedetet elkövettem. A Fálun Dáfá gyakorlásával azonban mindezekkel felhagytam. A kormány nem tudott átnevelni vagy megváltoztatni engem; mégis megtiltotta, hogy kövessek egy jó qigong-gyakorlatot, amitől ismét jó ember lettem. Nyilvánvaló volt számomra, hogy a rezsim logikája mennyire nevetséges!
Ezután elmentem Pekingbe, hogy fellebbezzek a jogaimért, hogy követhessem a hitemet. Ott éppen egy gyakorlótársammal találkoztam, és mindkettőnket letartóztattak. A tisztek megkínoztak és egy fogvatartási központba vittek.
A tapasztalataimat példaként használtam fel, amikor tisztáztam az igazságot az őröknek és a raboknak. Néhányan közülük megértették és elfogadták a tényeket, és együttérzést mutattak irántam. Éhségsztrájkba kezdtem, hogy tiltakozzak az illegális fogva tartásom ellen. Az őrök erőszakkal tápláltak egy orrgyomorszondán keresztül. Folyamatosan azt mondtam nekik, hogy a börtön az a hely, ahová rossz embereket zárnak be, de én jó ember vagyok, és azonnal szabadon kellene engedniük.
A kábítószer-rehabilitációért felelős őrnek elmondtam, hogy sok éven át drogoztam, és sokszor próbáltam leszokni, de nem sikerült. A Fálun Dáfá volt az, ami segített nekem túllépni a függőségemen. Az őr elmondta, hogy sok kábítószer-fogyasztónak próbált segíteni a leszokásban, de sohasem járt sikerrel. Csak egy embernek sikerült több mint egy hónapig távol maradnia a kábítószerektől, de hallotta, hogy az illető később meghalt kábítószer-túladagolásban. Ajánlottam az őrnek, hogy olvassa el a Zhuán Fálunt, hátha segít neki a munkájában.
Visszavittek annak a városnak a fogvatartási központjába, ahol éltem, és rabszolgamunkára kényszerítettek. Egyszer négy őr kínzott egy hétig. Nem engedtek aludni, odabilincseltek a halálraítéltek számára használt székhez, és télen csak vékony ruha viselését engedélyezték. Kényszerítettek arra is, hogy sokáig álljak. Ha a kimerültségtől elaludtam, az őrök megvertek vagy hideg vízzel leöntöttek, hogy felébredjek.
Minden kínzás célja az volt, hogy olyan vallomást tegyek, amelyben megerősítem az összes kitalált hazugságot, és megtagadom a hitemet. Azt mondtam nekik, hogy csak az Őszinteség, Együttérzés, Tolerancia elveit követem, és nem veszek részt illegális tevékenységekben. Beszéltem nekik a Fálun Dáfá gyakorlása előtti és utáni életemről.
Amikor nem tudtak rákényszeríteni, hogy beismerjem a hazugságokat, visszavittek a cellába. A testem ekkorra már teljesen kimerült, de még mindig nem engedtek aludni. Folytatnom kellett a munkát a többi rabbal együtt.
Egyik éjjel éjfélkor felkeltem, hogy végezzem a gyakorlatokat. Amikor az őrök megláttak, egy nagyon nehéz eszközzel a lábamhoz kötözték a kezemet, és így hagytak. Mivel ebben a helyzetben nem tudtam mozogni, a cellámban lévő rabokra voltam utalva, hogy etessenek. Amikor rossz kedvük volt, nem voltak hajlandók megetetni, még akkor sem, ha előtte keveset ettem.
Éjszaka ülve kellett aludnom, mivel a kezem a lábamhoz volt kötözve. A cellámban lévő rabok segítségére voltam utalva a WC-re járásnál is. Egy nap, amikor újra a WC-re tettek, egy rövid időre elengedtek, így ráestem a WC-re. Ez az esés újabb hatalmas fájdalmat okozott a csípőmben és a bokámban. A bokám tele volt zúzódásokkal és megdagadt a bilincsektől. Egy fogoly talált egy kis balzsamot, és bekente vele a csípőmön lévő zúzódásokat. A bokám köré egy kendőt is tekert, amit a cellában talált, hogy csökkentse a bilincsek okozta fájdalmat.
Próbáltam minél kevesebb vizet inni, hogy kevesebbet kelljen használnom a mellékhelyiséget. A bilincsek eltávolítása után nem tudtam felállni és megmozdulni. A hosszú ideig tartó túlzott fájdalom miatt nem tudtam visszaemlékezni, meddig tartott ez a kínzás.
Később a büntetésemet 18 hónapra meghosszabbították egy kényszermunkatáborban azzal az ürüggyel, hogy nincs okuk tovább a börtönben tartani. Agymosásnak vetettek alá, és arra kényszerítettek, hogy minden nap Fálun Dáfát rágalmazó videókat nézzek. Végül nem bírtam tovább a nyomást, és sikerült „átnevelniük”.
Miután kiszabadultam és felhagytam a műveléssel, a kedélyem ismét rossz lett. Újra elkezdtem inni és szerencsejátékot játszani, és már nem törődtem a feleségemmel és a gyerekeimmel. Az egészségi állapotom nagyon megromlott, így hamarosan gyógyszeres kezelésre szorultam. Annyi különböző gyógyszert kellett szednem, hogy a gyógyszertárak még kedvezményt is adtak. Az életem ismét nyomorúságossá vált, és ismét elvesztettem a lelki békémet.
A Kínai Kommunista Párt (KKP) visszaváltoztatott egy rossz és szenvedő emberré, miután a Dáfá megmentett. Úgy éreztem, hogy többé nem vagyok alkalmas a Fálun Dáfá gyakorlására. De amikor rosszul viselkedtem, eszembe jutottak a Dáfá alapelvei, és nagyon bűnösnek éreztem magam.
Később a gyakorlótársak segítségével elengedtem ezeket a súlyos mentális terheket, és visszatértem a művelés-gyakorláshoz. Miután körülbelül egy hónapig folytattam a művelést, a nyakamon lévő csontkinövés eltűnt, ahogyan más betegségeim is, és ismét leszoktam a dohányzásról, az alkoholról és más függőségekről.
Ettől kezdve folyamatosan beszéltem az embereknek arról, hogyan változtatott meg a Dáfá és segített jó emberré válnom, hogyan tett tönkre a gonosz KKP, és arról is, hogyan mentett meg a Dáfá másodszorra is, és hogyan térített vissza az igaz útra!
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: It's Obvious Who Is Righteous and Who Is Evil
* * *
tovább ...