Mit tanultam egy kolibritől

(de.minghui.org) Amikor 20 éves lehettem, egy egyszobás, tetőablakos lakásban éltem a kaliforniai Topanga hegyeiben. Egy nap egy kolibri repült be a szobámba, és megpróbált visszajutni a tetőablakon keresztül. Folyton nekirepült az üvegnek, ami kimerítette.


Fogtam egy seprűt, amire rárepülhetett, hogy kivihessem. A seprűtől azonban megijedt, és továbbra is kétségbeesetten repült a tetőablaknak. Egy kritikus pillanatban, talán a kimerültség határán, a kismadár feladta, és egy ideig a levegőben lebegve bámulta a seprűt. Aztán valami elképesztő dolog történt: magától, széttárt szárnyakkal rárepült a seprű sörtéire, és beleakadt azokba. Kivittem, és sikerült kiszabadítanom.


Bizonytalan és veszélyes időket élünk, amik mindannyiunkat próbára tesznek. Talán azon a meggyőződésen lehetünk, hogy tudjuk, hogyan szabadulhatunk ki belőlük. De lehet, hogy ez nem fog működni. Az élet kihívásaival való szembenézés emberi elképzelésekkel és érzületekkel szintén kimeríthet bennünket. Dáfá-művelőkként kritikus helyzetekkel, kritikus próbatételekkel, sőt élet-halál próbákkal is találkozunk. Ez rossz vagy jó dolog?


Kritikus helyzet

Ugorjunk előre 26 évet. Bizonyos értelemben ma is ahhoz a kolibrihez hasonlítom magam. A felszínen COVID-ban szenvedek, de valójában erős karmát számolok fel. Egy hideg téli éjszakán egyedül feküdtem egy kórházi ágyban a New York állambeli Middletownban, kínlódva és levegő után kapkodva. Már 14 napja nem ettem, és fájdalmak gyötörtek. Még a WC-hez vezető néhány lépést sem tudtam megtenni. „Eddig jutottam?” – gondoltam. „Most fogok meghalni? Valami nincs rendben!”


A halál küszöbén állni számomra gyakorlóként egy próbát jelentett, hogy valóban művelem-e magam. Hogyan kellene nekünk, gyakorlóknak megítélni egy ilyen vizsgát? Számomra személy szerint azt az elhatározást jelenti, hogy egy erős főtudattal és teljes szívemből művelem magam – és nem csak úgy teszek, mintha. Ez az elhatározás az, hogy képesek legyünk elviselni, képesek legyünk elviselni a szenvedést, vállaljuk a felelősséget, és mindhárom dolgot erős főtudattal és teljesen önzetlenül tegyük. Tényleg életben akartam maradni? Megfeleltem-e a művelés követelményeinek? Valóban tiszta fejjel akartam szenvedni, vállalni a nehézségeket, szorgalmasan haladni előre, és éber tudattal és teljes szívemből tenni azt, amit egy Dáfá-tanítványnak tennie kell? Mindannyian beszélünk az élet-halál vizsgáról, de mi a helyzet ezzel és a szilárd műveléssel a valóságban? A halál küszöbén állva, ez a bensőm legmélyéig próbára tett engem. A halál mintha azt kérdezte volna tőlem: „Megvan még ez a szíved, hogy valóban műveld magad és tiszta fejjel, tudatosan és teljes szívedből tedd a három dolgot?”


Felgyülemlett érzések, nézetek és karma

Térjünk vissza 2019-be. Akkoriban elakadtam, nagyon elakadtam. Fokozatosan a qing és a családomhoz való ragaszkodás került előtérbe a művelés helyett. A két tizenéves fiam nevelésével voltam elfoglalva, és saját vállalkozást vezettem. Csak formálisan műveltem magam; elvesztettem az eredeti szívemet a művelés iránt. Az alatt az idő alatt, amikor a fiaimat neveltem fel és a családom vált az első számú prioritásommá, karma, ragaszkodások, érzések, valamint nézetek halmozódtak fel észrevétlenül, és megakadályoztak abban, hogy olyan komolyan műveljem magam, mint 1998-ban. Világossá vált számomra, hogy megrekedtem és kritikus helyzetbe jutottam, éspedig rendkívül komolyan. Egy este megkértem a Mestert, hogy segítsen áttörést elérni, hogy újra erős főtudattal és teljes szívemből tudjam művelni magam.


Nem sokkal ezután, a mai napig legalább egy tucat komoly megpróbáltatással szembesültem. Mindegyik fájdalmas és lelkileg kimerítő volt, de a karma, a ragaszkodások és az érzések eltávolításának a része volt, és lényegében arra szolgált, hogy felébresszen. Minden egyes vizsga a botütés és a karma-eltávolítás mesteri kombinációjaként lépett fel. Ez az utolsó, COVID formájában történő vizsga nem a legfájdalmasabb, de talán a legsúlyosabb volt az élet és halál vonatkozásában. Ez arra késztetett, hogy magamban kutassak, hogy valóban művelem-e magam.


A fordulópont

Aztán jött a fordulópont: A legmélyebb bensőmben elhatároztam, hogy ismét egy erős főtudattal és teljes szívemből fogom művelni magam. Ezzel jelentős döntést hoztam az élet és az igazi művelés szempontjából. Tudatosan határoztam el magam a szenvedésre, a nehézségek elviselésére, a felelősségvállalásra, és arra, hogy a három dolgot tisztán, éberen és teljes szívemből tegyem. A kórházi ágyon végeztem a gyakorlatokat, nyugodt szívvel hallgattam Li Mester (a Fálun Dáfá alapítója) audio-előadásait, és minden órában őszinte gondolatokat küldtem. Ezután már ki tudtam menni a mosdóba, és egy nappal később még egy tizenkét órás autóútra is el tudtam menni Észak-Karolinába. Egy nappal később ugyancsak egy teljes mérföldet gyalogoltam, miközben a Fát hallgattam. A kórház nem volt a megfelelő hely számomra, de az oxigén és az infúzió adott egy kis időt - időt arra, hogy belsőleg mélyreható döntéseket hozzak. Olyan voltam, mint az a kolibri: itt volt az ideje, hogy abban a kritikus pillanatban elengedjem magam, és bízzak valami nagyobb dologban, és teljesen átadjam magam neki.


A karma felszámolása jó dolog

A Mester azt mondja:

„Mindegy, hogy a művelésetek során jó vagy rossz dologgal találkoztok – ezek mind jó dolgok, mivel keletkezésük egyetlen oka az, hogy művelitek magatok.” (A chicágói Fá-konferenciára, 2006.06.25)


A karma eltávolítása és e folyamat közben, amely felrázott, körülbelül tizenegy kilót fogytam. Ennek eredményeképpen hatékonyabban tudom megtartani a testnevelés- és egyéb órákat, mivel könnyebb vagyok, és több energiám van. Most már arra is ügyelek, hogy ne hagyjam el az őszinte gondolatok küldését a helyi időpontokban. Reggel 4:50-kor egy gyakorlótársnőmmel együtt küldök őszinte gondolatokat és végzem a gyakorlatokat. Most már nyitott szívvel tanulhatom a Fát. Művelésem első 24 évében a teljes lótuszülésem meglehetősen korlátozott és silány volt. Miután a karma el lett távolítva, meditáció közben mindkét lábamat teljesen fel tudom emelni.


Bevallom, hogy szükségem volt egy kis külső segítségre, hogy átvészeljem a karma eltávolítását. A kórházban oxigénnel és folyadékkal láttak el, hogy némi időt nyerjek, és újra erőre kaphassak. Végső soron azonban a modern orvostudomány és a vitaminok nem tudják megérinteni a karmát mélyebb szinteken. Addig fog felszínre törni, amíg a mélyebb dimenziókban lévő gyökerét a gongunk el nem távolítja. Csak egy út létezik: hogy egy erős főtudattal és önzetlen szívvel valóban műveljem magam!


Támogatás

Fontos, hogy támogassuk egymást ebben a kritikus időszakban. Észrevettem, hogy néhány gyakorló félt a COVID vírustól, és távol maradt a tünetekkel rendelkező gyakorlótársaktól. Volt azonban két gyakorló, aki többször is meglátogatott, hogy őszinte gondolatokat küldjenek és felmondják a Fát. A szívük mozdulatlan maradt a vírus tekintetében.


A két gyakorlóval való interakcióm során felszínre került a gyenge főtudatom és a hiányzó szív a műveléshez. A jelenlétük és a támogatásuk pozitívan hatott rám. Segítettek megerősíteni a főtudatomat, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikeresen túljussak ezen a vizsgán, amikor egyedül magamra utalva feküdtem a kórházban.


Olyan gyakorlók, akik nem is ismertek engem, meglátogattak a kórházban, és őszinte gondolatokat küldtek velem. Egy másik állam gyakorlói is küldtek értem őszinte gondolatokat, és még élelmiszercsomagokat is küldtek. Más gyakorlók még közvetlenül el is hozták nekem az ételt. Megint mások felhívtak, telefonon tanulták velem a Fát, és támogató szavakkal bátorítottak. A nem-gyakorló édesanyám, aki 80 éves és járókeretre szorul, New Yorkba repült, és taxival vitt el a kórházból. Ezután tizenkét órát utaztunk vissza az otthonába, ahol gondoskodott rólam. A másokra való gondolás, a segítségnyújtás és a támogatás olyan erőteljes és fontos alapelv egy ember életében, amely különösen kritikus pillanatokban hozzájárulhat a túléléshez.


Szeretném megköszönni a Mesternek, hogy engem, ezt a konok gyakorlónőt, nem adott fel, és hogy felébresztett, még akkor is, ha több próbatételre és ismételt felrázásra volt szükség. Hosszú ideig fáradoztam azon, hogy a magam módján intézzem a dolgokat, újra és egyre újra, mint a kolibri, amíg el nem értem egy kritikus pontot, végül felébredtem, és visszatértem az isteni útra.

***


A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.


Angol változat: A Lesson from a Hummingbird

Forrás: Aus den USA: Was ich von einem Kolibri gelernt habe