(en.minghui.org) Vegyes érzéseim vannak az ötödik Fálun Dáfá-gyakorlattal kapcsolatban – „Az isteni erők megerősítése”. Szeretem, és mégis félek tőle. Miközben élvezem a csodálatos érzéseket, az ülőmeditáció kínzó fájdalmat okoz nekem. Számomra a fájdalom eléri a tűrőképességem határát. De megértem a fájdalom elszenvedésének jelentőségét, minden nap kitartottam és gyakoroltam. Idővel a fél-lótuszülés helyett már a teljes lótuszülésben tudtam ülni. Eleinte csak öt, tíz vagy harminc percig tudtam csinálni. Most már egy órán át sikerül meditálnom. A fájdalom azonban nem múlt el. Amikor megosztottam a tapasztalataimat más gyakorlókkal, a legtöbben csak elviselik a fájdalmat. A nyári szünetben egy svéd gyakorló csatlakozott a gyakorlócsoportunkhoz. Látva a meditáció közbeni arckifejezésünket, azt mondta: „Amikor ülőmeditációt végzünk, nem számít, milyen fájdalmas, a testünket mozdulatlanul kell tartanunk, miközben meg kell őriznünk a derűs arckifejezésünket. El kell viselnünk a fájdalmat. Különben a hétköznapi emberek, akik arra járnak, soha nem mernének csatlakozni hozzánk, amikor meglátják az arckifejezésünket.” Egyetértek vele. De tényleg nem tudok uralkodni magamon és mozdulatlan maradni.
Megkérdeztem tőle, hogyan lehet ezt elérni. Azt mondta: „Tisztítsuk meg az elménket és fejlesszük a xinxingünket (elmetermészetünket).” Nem értettem, mire gondolt. Amikor konfliktusok és megpróbáltatások lépnek fel, javítjuk a xinxingünket, és könnyedén le tudjuk győzni őket. Azonban hogyan lehet a xinxing javításával legyőzni az ülőmeditáció okozta fájdalmat? Ezt nem ismertem fel.
A harmadik napon, amikor a fájdalom egyre elviselhetetlenebbé vált, észben tartottam ennek a gyakorlónak a szavait, és letettem a ragaszkodásomat. A ragaszkodás fokozatos elengedésével úgy éreztem, hogy a szívem kiürült, és az elmém fokozatosan feljebb emelkedett, és a szintem egyre magasabbra és magasabbra jutott, míg végül a szívem teljesen kiürült. Ekkor a testemet súlytalannak és nagyon könnyűnek éreztem, csak a lábaim nem tudtak mozogni. Világosan éreztem a szétválást a szellemem és a fizikai testem között. Bár még mindig éreztem a fájdalmat, az elmém valahol magasabban volt, és a fájdalom nem tudta irányítani. Igazán felismertem a derűs arckifejezés megtartásának és az együttérző szív megőrzésének a szent és ünnepélyes képét. A lábaim fájdalmával mélyen megértettem a „Nyelni a keserűséget, örömként kezelve.” (Edzeni az ember szívét és akaratát, Hong Yin I) jelentését, és felismertem az ülőmeditáció nagyszerűségét. Miután túljutottam ezen a próbán, nagy lépést tettem előre, és úgy éreztem, hogy nem lesz nehéz, még akkor sem, ha tovább hosszabbítom az ülőmeditáció idejét.
A fenti tapasztalatot szeretném őszintén megosztani más gyakorlótársakkal. Csak a fájdalom és a szenvedés legyőzése után tudjuk fejleszteni a szintünket, miközben mélyebben megértjük a tűrőképességet.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Forrás: How to Deal with the Pain from the Sitting Meditation
* * *
tovább ...