(de.minghui.org)
Az irigység elengedése
Amikor felnőttem, a legtöbb amerikai család minden este és szombat reggelente együtt nézte a tévét, de én mindig nagyon elfoglalt voltam a tánc és más művészetek tanulmányozásával. Irigykedtem a barátaimra és unokatestvéreimre, akiknek az a luxus jutott, hogy rengeteg szabadidejük volt játszani és tévézni.
De amikor beteg voltam, megengedték, hogy ágyban maradjak és tévét nézzek. Ritkán voltam beteg, és mindig túlságosan elfoglalt voltam ahhoz, hogy tévét nézzek, így minden alkalommal ritka szórakozásnak tűnt.
Akkor még nem kaptam meg a Fát, ami utat mutasson nekem. Szóval, amikor idősebb lettem, nem tudtam, hogy az irigység rossz jellemvonás. Annak sem voltam tudatában, hogy sok szempontból szerencsésebb vagyok, mint az unokatestvéreim és barátaim, mert a tánc és a zene tanulmányozásával töltöttem az időmet. Ezért állandóan bosszankodtam a sűrű időbeosztásom miatt, és mindig alig vártam, hogy legyen időm tévézni.
Persze, mivel sűrű napirend mellett nőttem fel, sosem tudtam, hogyan éljek „egyszerű” életet, így felnőtt koromban kevés időm maradt a lazításra.
Aztán, amikor szembesültem a KKP-vírus (COVID-19) tüneteivel, egy emberi részem elfogadta a betegséget. Végül rengeteget tévéztem. Minden alkalommal, amikor befejeztem a Fá-tanulást és az őszinte gondolatok küldését, elaludtam. Amikor felébredtem, rosszul éreztem magam, de ahelyett, hogy a Fá felé fordultam volna és elfogadtam volna a szenvedést, bekapcsoltam a tévét, hogy eltereljem a figyelmemet a rosszullétemről. A szintem elkezdett csökkenni, és nagyon kicsinek éreztem magam.
Általában tiszta fejjel gondolkodom, amikor a karma eltávolításáról van szó. Mert tudom, hogy ez csak karma, ami kifelé van tolva, vagy, hogy egy rosszindulatú zavarásról van szó, és én képes vagyok azt eltávolítani. De ebben az esetben úgy éreztem magam, mint egy hétköznapi ember, aki beteg. Úgy érződött, mintha sohasem lenne vége. Egy adott ponton még azt is éreztem, hogy meg fogok halni.
Ha felismertem volna, hogy ezzel az irigységhez és a kényelemhez való alapvető ragaszkodással rendelkezem, valószínűleg el tudtam volna távolítani. Ehelyett azonban az emberi gondolkodásomat követtem, így ez a karma-eltávolítás december nagy részében kitartott, és egy pillanatra még a gyógyszerszedés megfontolására is késztetett.
Három héttel később már túl voltam mindenen. Úgy éreztem magam, mint amikor először kaptam meg a Fát: könnyűnek és fájdalom- és panaszmentesnek. Úgy éreztem, hogy valóban megtisztultam, és azonnal újra nagyon szorgalmas lettem. Hálás voltam a Mesternek, és nem akartam, hogy újra leessek.
„Kis Lótusz Akadémia” – Varjúkárogás által okozott zavarások
Rögtön azután, hogy leküzdöttem ezeket a nehézségeket, a Kis Lótusz Akadémia hozzám fordult, hogy az iskola működéséhez hozzá tudnék-e járulni. Mivel klasszikus pedagógiát tanultam, nagyon örültem ennek a lehetőségnek. Beleegyeztem, hogy minden reggel angolt és matematikát tanítsak a másodikosoknak.
Mivel abban az időben voltam ott, amikor őszinte gondolatokat küldök, a feladatom egyik része abból állt, hogy a diákokkal együtt őszinte gondolatokat küldjek.
A környéken sok varjú él, és a mi osztálytermünk a harmadik emeleten volt, ami közelebb volt a fák koronájához, ahol a varjak szívesen fészkeltek vagy gyülekeztek. Gyakran nagyon hangosak voltak, amikor őszinte gondolatokat küldtünk.
Egy nap egy idősebb diák nagy felfordulást okozott a folyosón, amikor visszajött a mosdóból. Mire visszaért, már azon voltunk, hogy megtisztítsuk magunkat az őszinte gondolatokhoz. Nagyon hangosan kiabálva rohant végig a folyosón. Sok tanár jött ki, hogy megdorgálja őt. Ettől még hangosabb lett a folyosó, mert úgy tűnt, hogy a tanárokat magával ragadta a viselkedése.
A másodikosok és én kinyitottuk a szemünket, mert minket is megzavartak. Ebben a pillanatban a varjak károgni kezdtek. Olyan hangossá váltak, hogy úgy hangzott, mintha megtámadnák az épületünket. Amikor a felfordulás elült, a varjak is elhallgattak. Világossá vált számomra, hogyha nem dolgozunk jól az iskolánk körüli gonosz eltávolításán, akkor a gonosz ránk fog támadni.
Ezt megosztottam a gyerekekkel, és mindannyian igyekeztünk még jobban összpontosítani és őszinte gondolatokat küldeni. Minden nap hallottuk, ahogy a varjak károgása elkezdődik, majd eltűnik a távolban, miközben őszinte gondolatokat küldtünk. Ez motivált minket. Az őszinte gondolatok küldése közben láttam az égi szememmel, hogy az iskola mezője egyre erősebb és tisztább lett, ami elriasztotta a varjakat.
Megtanulni összpontosítottan küldeni az őszinte gondolatokat
Mivel néhány gyereknek nehéz volt összpontosítania, újra és újra ki kellett javítanom őket. Igyekeztem nem ismételgetni magam, amikor a gyerekekhez beszéltem, mert azt akartam, hogy megtanuljanak figyelni, amikor a tanítónőjük beszél. Nem tűnt megfelelőnek, hogy mindig ugyanazokat a javításokat adjam nekik, de nem tudtam, mi mást tehetnék.
Ahogy ezen elgondolkodtam, eszembe jutott, hogy az idősebb lányaim, amikor kicsik voltak, sohasem tartották csukva a szemüket meditáció közben. Végül a férjem úgy döntött, hogy minden alkalommal, amikor kinyitják a szemüket, újraindítja a meditációs zenét. Ez természetesen sokkal hosszabb meditációs időt jelentett. Így nagyon gyorsan megtanulták, hogy csukva kell tartaniuk a szemüket. Amint megtapasztalták, hogy következetesen csukva tartsák a szemüket, elkezdték értékelni a meditációt.
Elhatároztam, hogy hagyom, hogy a diákok döntsenek. Gyakorolhatják a szemük csukva tartását és a kezük helyes pozícióban tartását, miközben őszinte gondolatokat küldenek, vagy gyakorolhatják ezt a szünetben. Egy napot adtam nekik, hogy átgondolják a javaslatomat. Másnap emlékeztettem rá őket.
A fiúk közül négyen – ugyanazok, akik általában nehezen tudtak összpontosítani az őszinte gondolatok közben – elfelejtették és kinyitották a szemüket a küldés közben. Ezért ebéd után behívtam őket az irodámba.
Valahogy azt hittem, hogy ezt súlyos büntetésnek fogják venni, és soha többé nem kerülnek összetűzésbe velem. De úgy tűnt, hogy mind a négy fiú tényleg örül, hogy találkozhat velem. Nagyon izgatottnak tűntek.
Bementünk egy csendes szobába, és megkértem őket, hogy helyezkedjenek lótuszülésbe. Mindannyian tiltakoztak, és azt mondták, hogy a nadrágjuk túl szűk a teljes lótuszüléshez. Általában együttérző vagyok, amikor a saját gyerekeim mondják ezt nekem, de ebben a helyzetben nem voltam az.
Megmutattam nekik, hogyan rendezzék el a ruháikat, hogy kevesebb korlátozással tudjanak teljes lótuszülésbe ülni. Azt mondtam nekik, hogy öt percig teljes lótuszülésben maradunk, és ha bármelyikük kinyitja a szemét az öt perc alatt, akkor visszaállítom az időzítőt.
Bekapcsoltam a meditációs zenét és beállítottam az időzítőt. Négy percnél az egyik fiú kinyitotta a szemét, ezért újraindítottam az időzítőt. A fiú, akinek általában a legnehezebb volt őszinte gondolatokat küldeni, az ülés kilenc perce alatt végig csukva tartotta a szemét. A fiúk közül ketten úgy tűntek, mintha néhány perc után egy nyugalmi állapotba léptek volna be.
Amikor végeztünk, a fiúk mindannyian boldognak tűntek. Másnap mindannyian csukva tartották a szemüket az őszinte gondolatok közben. A fiú, akinek általában nehezére esett egyenesen tartani a kezét és becsukni a szemét, nagyon igyekezett végig összpontosítottnak maradni. Büszke voltam rá, és elmondtam a gyerekeknek, hogy véleményem szerint ő és egy másik lány volt a legjobb aznap az őszinte gondolatok küldésében.
Miután ezt mondtam, egy másik gyerek odajött hozzám, és azt mondta: „D. asszony, észrevette, hogy ma először egy varjú sem volt kint?”
Igaza volt, és rájöttem, hogy nem volt helyes részemről, hogy megmondtam, ki küldött legjobban őszinte gondolatokat. Osztályként és iskolaként egy test voltunk, és együtt képesek voltunk eltávolítani a gonoszt. Azóta nem hallottuk többé a varjakat.
Nagyon hálás vagyok a Mesternek, hogy megmentett. És nagyon hálás vagyok, hogy a gyakorlótársaim velem vannak az igaz úton. Ha bármi, amiről itt beszámoltam, nincs összhangban a Fával, kérem, mutassatok rá nekem.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Eliminating Jealousy and Interference at Falun Dafa’s Little Lotus Academy
Forrás: Aus den USA: Den Neid loslassen – Störungen in „Little Lotus Academy“ beseitigen
* * *
tovább ...