(de.minghui.org) Rabindranath Tagore filozófus és költő egyszer azt mondta: „Minden újszülött gyermek azt az üzenetet hozza magával, hogy Isten még nem vesztette el az emberiségbe vetett bizalmát.”
A gyermekek tiszták és ártatlanok. Ők állnak a legközelebb a mennyországhoz a világon. Egy gyermek születése nemcsak a család számára örömforrás, hanem egy nemzet reménysége is. Ezért a világ minden táján az értelmes emberek elkötelezettnek érzik magukat a gyermekek jóléte iránt.
Kínában azonban a Kínai Kommunista Párt (KKP) 100 éves fennállása alatt nemcsak az ország történelmi kultúráját rombolta le teljesen, hanem az ártatlan gyermekek ellen is bűncselekményt követett el, akiknek példátlan mértékű fizikai és lelki szenvedést okozott.
Az iskolában a gyerekeknek egy elferdített történelmet tanítanak, amelyet a kommunista ideológiával és a KKP pártkultúrájával raknak tele. Az erotikával túlterhelt felnőtt kultúra csapdába ejti a fiatal lányokat. A vándormunkások 60 millió gyermeket hagynak hátra otthon. A 4-2-1 családok [1] szüntelenül olyan nagyszülőket teremtenek, akik teljesen odaadóak egyetlen unokájuk iránt, és minden kívánságát teljesítik, amikor csak akarják. A szülők teljesen eltúlzott ambíciókat kergetnek, a gyerekek pedig nem ismerik az alapvető életelveket és viselkedési szabályokat.
Nemzetközi gyermeknap – a Kínai KP pártdoktrínájától eltorzítottan
1942-ben a német nácik mészárlást követtek el a csehországi Lidice faluban, amelynek 88 ártatlan gyermek esett áldozatul. E bűncselekmény elítélésére a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949-ben június 1-jét a nemzetközi gyermeknappá nyilvánította. Ezen a napon vonják fel a nemzetközi gyermeknap zászlaját.
A zászló zöld háttere az életet és a növekedést szimbolizálja; a felső kék alak Isten szeretetét és védelmét jelképezi; a piros, fehér, sárga és fekete alak pedig a különböző etnikai csoportokat. Együtt képviselik az öt kontinenst, és kifejezik, hogy mindannyian Isten szeretett népe vagyunk. Együtt kell védenünk a Földet, egyetértésben és harmóniában kell élnünk, és együtt kell megteremtenünk egy szép jövőt.
A kommunista Kínában azonban a nemzetközi gyermeknapon az utcákat vérvörös zászlók szegélyezik, és a napot a KKP ideológiájának az éljenzésére használják. Az óvodában a kicsiknek „vörös dalokat” és „dicséreteket kell énekelniük a pártnak”. Az általános iskolás gyerekeket arra kényszerítik, hogy vörös nyakkendőt viseljenek, csatlakozzanak a Fiatal Úttörőkhöz, esküt kell tenniük, hogy vérüket és életüket a KKP-nak ajánlják fel.
A KKP agymosást végez a gyanútlan gyermekeken, akik még nem képesek különbséget tenni jó és rossz között. Az ártatlan gyermeklelkeknek ez a rutinszerű beszennyezése a gyermekeket a KKP iránti függőséghez és hálához vezeti, ami odáig fajul, hogy a gyermekek megesküsznek, hogy „feláldozzák az életüket a pártnak.”
Amikor az ilyen gyerekek felnőnek, könnyen „kis rózsaszínűvé” [2] válnak. A gyermekkortól kezdve végzett agymosás tönkretette Kína történelmi civilizációját a gazdag hagyományos kultúrájával és értékeivel, és a KKP totalitárius rendszerré alakította át az országot.
Hogyan neveli bele a kínai gyerekekbe a KKP az erőszakot és a gyűlöletet?
Ahogy a Kilenc kommentár a kommunista pártról című könyvben olvasható, Hoover volt amerikai elnök arra biztatta az embereket, hogy olvassák el a Raymond J. De Jaegher atya által írt A belső ellenség: Szemtanúi beszámoló Kína kommunista meghódításáról című könyvet, mert ez a könyv megmutatja „a kommunizmus megélt valóságának a csupasz borzalmát”. Hoover így folytatta: „Ajánlom az amerikai honfitársaimnak, akik első kézből akarják megérteni, milyen ördögi erő terjed itt a világunkban.”
Raymond atya, egy katolikus misszionárius, aki 1931 és 1945 között élt Kínában, szörnyű jeleneteket írt le, miszerint a KKP gyerekeket kényszerített arra, hogy végignézzék, amint embereket gyilkolnak.
Könyvének egy pontján beszámolt arról, hogy a KKP egy falu összes lakóját összegyűjtötte a falu főterén. A falubeli gyerekeket is odavezették a tanáraik, hogy tanúi legyenek 13 fiatal kivégzésének, akiket azzal vádoltak, hogy ellenségesek a KKP-val szemben. Miután előadtak néhány alaptalan vádat, a káderek arra utasították a tanárokat, hogy a diákjaik énekeljenek KKP-barát dalokat. Miközben énekeltek, egy kommunista katona lépett előre, aki egy acélból készült széles pengéjű kést lóbált.
A katona odament az első áldozathoz, mindkét kezével erősen fogta az éles kést, és egy csapással levágta az áldozat fejét. A fej végiggurult a földön, és vért fröcskölt. A gyerekek hisztérikus éneklése kaotikus sikoltozásba és sírásba csapott át, miközben a tanárok továbbra is próbálták rávenni a gyerekeket, hogy ütemesen énekeljenek.
A katona 13-szor sújtott le a széles pengéjű késével, 13 fej esett a földre. További katonák is csatlakoztak, és felvágták a holttesteket, hogy kivegyék az áldozatok szívét, és megfőzzék őket. A gyerekek még mindig nézték. Mindannyian sápadtak voltak a félelemtől, néhányuknak hányniuk kellett, amiért a tanárok megdorgálták őket, miközben visszamentek az iskolába.
Raymond atya szerint a gyerekeket ismételten arra kényszerítették, hogy végignézzék a kivégzéseket. Nem kellett sok idő, hogy a gyerekek elfásuljanak az erőszakkal és a vérrel szemben. Néhányan még örömüket is lelték ebben a „szórakozásban”.
Az évek során a KKP számos módszerhez folyamodott, hogy az ártatlan gyermekek gondolatait aljas utakra terelje. Még ha a módszerek ma már nem is olyan nyilvánvalóak, a mögöttük álló lényeg és szándék sohasem változott meg. A cél az, hogy fenntartsa a KKP szigorú ellenőrzését az ország felett.
A „hátrahagyottak”: Hogyan kell gondoskodniuk magukról vidéken a gyerekeknek
A növekvő urbanizáció az elmúlt években jelentősen növelte a gazdagok és szegények közötti szakadékot. Ez azt eredményezte, hogy egyre több vidéki munkás keresett munkát a városokban. Az All-China Women’s Association kutatócsoport 2013-as jelentése szerint Kína-szerte mintegy 60 millió gyermeket hagytak hátra. Ha ehhez hozzávesszük azt a körülbelül 35 millió vidéki munkást, aki a városban próbál munkát találni, akkor közel 100 millió olyan gyermeket kapunk, akit nem vesz körül a teljes családja.
Mivel a hátrahagyott gyermekeknek hosszú ideig nincs kapcsolatuk a szüleikkel, sokuknál viselkedési problémák alakulnak ki. A helyzetet súlyosbítja a vidéki területeken a tanárok hiánya, ami azt jelenti, hogy ezeket a gyermekeket gyakran nem tanítják megfelelően, és nincsenek erkölcsi példaképeik. Ennek következtében sokan közülük pszichológiai problémáktól szenvednek. Mindezek a kedvezőtlen körülmények együttesen viszonylag magas bűnözési és öngyilkossági arányhoz vezetnek a hátrahagyott gyermekek körében.
Hogy néhány példát említsek: 2012 novemberében egy Bijie-i (Guizhou tartomány) család négy magára hagyott gyermeke otthonában öngyilkosságot követett el azzal, hogy növényvédő szereket ivott. A legidősebb gyermek mindössze 13 éves volt, a legfiatalabb ötéves. A szüleik egy ideje úton voltak alkalmi munkák miatt, és egyedül hagyták őket, úgyhogy magukra voltak utalva. Amikor már nem bírták tovább, fiatal életük ilyen tragikus módon ért véget.
Ugyanabban a hónapban Bijie-ben öt 9 és 13 év közötti fiú, egy esős éjszakán egy nagy kukában keresett menedéket. Tűzzel próbálták melegen tartani magukat. Mind az öten szén-monoxid-mérgezésben haltak meg.
2014-ben Bijie-ben arról érkeztek jelentések, hogy tizenkét általános iskolás lányt – a legfiatalabb közülük nyolcéves volt – bántalmaztak és megerőszakoltak a tanáraik.
Shi Yanfang kínai tudósnő a Miért olyan elterjedt a fiatalkori bűnözés – a fiatalkori bűnözés okainak új elemzése hazánkban című cikkében rámutatott, hogy 2011-ben országszerte a kiskorúak korcsoportjában mintegy 20% hátrahagyott gyermek volt, de az elkövetett fiatalkori bűncselekmények 70%-áért ők voltak felelősek.
Az egyik jól ismert fiatalkori bűncselekmény 2019-ben történt Kína északkeleti részén, ahol egy 13 éves fiú megerőszakolt és megölt egy 10 éves kislányt. A fiút mindössze 3 év börtönbüntetésre ítélték, szüleit pedig arra kötelezték, hogy fizessenek 1,28 millió jüan (kb. 170.000 euró) kártérítést az áldozat családjának.
Ugyanabban az évben egy 12 éves fiú több mint hússzor megszúrta édesanyját egy konyhakéssel, egyszerűen azért, mert nem tetszett neki, ahogyan az anyja nevelni akarta. Utána nem mutatott megbánást, és azt mondta: „Hiszen csak a saját anyámat öltem meg, nem másét.” Végül szabadon engedték, mert még nem érte el a büntethetőségi korhatárt.
Szülők, akik a végletekbe mennek – személyiségzavarban szenvedő gyermekek
Az ókori Kínában a gyermeknevelés során az emberek ügyeltek arra, hogy cselekedeteiket a mértékletesség irányába tereljék, és arra tanították a gyerekeket, hogy másokkal szemben kedvesek legyenek. A mai Kínában – a KKP igája alatt – a gyermekek „nevelésének” két szélsőséges fogalma gyakori: a „sas-apák” és a „túlzott kényeztetés”.
Mit jelent „sas-apának” lenni? Ez egy rendkívül szigorú, nagy nyomást gyakorló nevelési stílus, amelynek célja, hogy a gyermek az első naptól kezdve ne szenvedjen veszteségeket. Volt egy nagyon jól ismert eset, amelyben egy neves szülői hálózat Yide apja volt érintett.
Yide apja egy Guandong tartomány Guangzhou városából való apának nagyon jól ismert nevelési blogja volt. Amikor a fia, Yide még egyéves sem volt, az anya elvált az apától, aki azután egyedülálló szülő lett. Felmondta a felügyelői állását, és a fiával vidékre költözött, ahol egy kis farmot épített neki. A „projektje” hamarosan egy ismert nevelési helyszín lett, és sok Guangzhou-i anyuka ment oda, hogy tanuljon a fia nevelésében szerzett tapasztalataiból.
Tíz év alatt Yide apja minden egyes nap valami mást főzött a fiának. Több mint 200.000 fotót készített a fiáról, öt fényképezőgépet használt el, hogy részletesen megörökítse a fia nevelését. Két könyvet is írt erről. Ámbár Yide kiemelkedő eredménnyel végezte el az iskolát, és felvették egy neves amerikai egyetemre, súlyos depresszióban szenvedett, és végül öngyilkos lett. A láthatóan megöregedett apját végtelen kétségek és megbánás gyötörte.
Yide apja művelt, jó modorú ember, de a fia nevelése során szem elől tévesztette a gyermek lelki szükségleteit, valamint a kedvességet és az erkölcsi értékeket. Gondolataiban és tetteiben mélyen behódolt a KKP pártkultúrájának. A „nagyhatalommá válás” végső célja érdekében a KKP az egész országban minden egyes embert átfogó felügyeletnek és ellenőrzésnek vet alá.
A „sas-apák” és a „tigris-anyák” másik véglete a „gyerekek elkényeztetése”, amit sok szülő választ. A „korlátok nélküli nevelésben” hisznek, és bizonyos „kínai sajátosságok” szerint kényeztetik a gyermekeiket.
Mivel a KKP a kulturális forradalom idején teljesen lerombolta a hagyományos kínai kultúrát, a kínai emberek nemzedékei nem részesülhettek a hagyományos oktatásban, és ennek következtében kevésbé értik az etikát és az erkölcsöt, és gyakran torz módon viselkednek.
Ezenkívül az 1979-ben életbe lépett egygyermekes családpolitika olyan „kis császárokat” és „kis hercegnőket” hozott létre, akiket a szüleik és nagyszüleik mértéktelenül elkényeztettek és rosszul neveltek. Még mielőtt írni és olvasni tudnának, már uralják a mobiltelefonon lévő játékokat, evés közben zavartalanul kattintgatják a TikTok-videókat, és dührohamot kapnak, ha nem minden úgy történik, ahogy ők akarják. Így már fiatalon önző, kőszívű és dacos kis zsarnokokká fejlődnek a családjukban.
Egy 2015-ös hír szerint, amikor egy 13 éves lány megtudta, hogy az édesanyja a második gyermekével várandós, megfenyegette a szüleit. Hiányzott az iskolából, elszökött otthonról, öngyilkosságot kísérelt meg. Olyan nagy nyomást gyakorolt a szüleire, hogy az édesanyja abortuszra kényszerült. A lány szemében a szülei nem rendelkeztek saját élettel vagy szabad választási lehetőségekkel, hiszen kizárólag az ő saját érdekei és szükségletei kielégítésére léteztek. Úgy vélte, hogy tisztességtelen eszközökkel bármit megkaphat, amit csak akar.
Hogyan várható el később az ilyen gyerekektől, hogy felnőttként kedvesek legyenek másokhoz és a társadalom javára cselekedjenek?
Fiatal lányok rendszeres megerőszakolása Kínában
Ezenfelül a hírekben gyakran szerepel, hogy a kiskorú lányok nemi erőszak és szexuális visszaélés áldozatai. Az ilyen bűncselekményekkel szembesülve az emberek felháborodottan kérdezik: „Mi nincs rendben ezzel a társadalommal?”
A pszichopata elkövetők között vannak biztonsági őrök, tanárok és kormánytisztviselők is. A valóság az, hogy a szexuális visszaélés a mai kínai társadalom minden részében elterjedt, sőt elfogadottá vált. Ez az elkerülhetetlen következménye annak, hogy a KKP megnyitotta az ajtót a pornóipar előtt.
Habár a nyilvánosság és az áldozatok szülei a maximális büntetést követelik ezekért a bűncselekményekért, a KKP rokonszenvet mutat az elkövetőkkel szemben, és a tetteiket „kiskorú prostituáltakkal való nemi kapcsolat létesítéseként” határozza meg, a sokkal súlyosabb „nemi erőszak” vétsége helyett.
Guizhou tartományban, Xishui megyében volt egy hírhedt incidenssorozat, amelyben a KKP kormányzati tisztviselői 2007 és 2008 között számos alkalommal részt vettek kiskorú lányok csoportos megerőszakolásában. A bírósági eljárásban azonban csak „kiskorú prostituáltakkal való nemi kapcsolat létesítése” miatt ítélték el őket.
A felfoghatatlanul enyhe ítélet felháborodást váltott ki a lakosság körében. Ennek ellenére 2015 augusztusáig tartott, amíg a KKP a nagy társadalmi nyomás hatására eltörölte a „kiskorú prostituáltakkal való nemi kapcsolat létesítése” tényállást.
Csak az őszinteség, jószívűség, tolerancia biztosíthat jó jövőt Kína gyermekei számára
Mi lesz a gyermekeinkből, a társadalmunkból és a nemzetünkből, ha továbbra is egy olyan környezetben élünk, amelyet a haszonelvűség, a versengés és a gyűlölet jár át? Mindenkinek, akinek fontos Kína jövője, mélyen el kell gondolkodnia ezen a rendkívül sürgős és fontos kérdésen. Hogyan nevelhetjük és képezhetjük jól a gyermekeinket ebben az ellenséges környezetben és a gonosz KKP fojtogató szorításában? Tényleg vannak nagyon jó és hatékony módszerek, amelyekkel segíthetünk a gyermekeinknek.
Először is arra kell figyelnünk, hogy a gyermekeinket a lehető legtávolabb tartsuk a KKP természet- és embergyűlölő pártkultúrájától, éspedig az olyan pártszervezetekből való kilépéssel, mint a Kommunista Ifjúsági Liga és az Ifjú Úttörők. Arra kell ösztönöznünk őket, hogy megtanulják a természet, az élet tiszteletét, az emberek közötti melegséget és a gondolatok szabadságát.
Másodszor a szülőknek meg kell tanulniuk, hogyan teremtsenek egy ép környezetet a gyermekeik számára a tanuláshoz és a felnőtté váláshoz. Ennek során sohasem szabad szélsőségekbe esni, hanem például az Őszinteség, Jószívűség és Türelem, a Fálun Dáfá [3], a test és a szellem hagyományos meditációs gyakorlat három alapelve alapján lehet a legjobb és legkiegyensúlyozottabb megközelítést választani.
Még akkor is, ha a KKP 22 év óta brutálisan üldözi a Fálun Dáfát, számtalan ember van szerte a világon, akit ez nem téveszt meg, és továbbra is gyakorolja a Fálun Dáfát. Az Őszinteség, Jószívűség és Türelem elveit követik a mindennapi életükben, és élvezik a testi és lelki egészségük ebből fakadó javulását.
A Minghui.org weboldalon sok tanár, professzor, szülő és diák osztotta meg tapasztalatait a Fálun Dáfá sikeres gyakorlása alapján.
Az egyik szülő azt mondta: „A lányom, Wenwen 11 éves. Most már sokkal fegyelmezettebb, kevésbé makacs, toleránsabb és nyitottabb. A Fá tanulmányozásával Wenwen sokkal okosabb lett. Könnyebben tanul az iskolában és könnyebben végzi a házi feladatot is. Mindent el tud sajátítani. Az apja zongoratanár, de Wenwen a segítsége nélkül tanul zongorázni. Az idő nagy részében tanul. Emellett apja zongoratanítványainak is segít.”
A világjárvány idején Wenwen online tánc- és festőórákat vett, és nagyon gyorsan fejlődött. Néhány hónapon belül elérte a többi gyerek szintjét. A legszembetűnőbb változás azonban a Fálun Dáfá gyakorolása után mutatkozik meg, hogy nyugalomba tud jutni. Hosszú ideig tud koncentrálni mindenre, amit csinál, és nincs szüksége a szülei állandó felügyeletére. A mindennapi életben az Őszinteség, Jószívűség és Türelem elveihez igazodik, és egy nagyon világos megértést alakított ki, amikor arról van szó, hogy megkülönböztesse, mi a jó és mi a rossz.”
Egy Logan nevű fiú a videojátékok rabja volt, és nem tudott uralkodni önmagán. A nap nagy részét ezzel töltötte, így a szeme, a nyaka és a keze állandóan mozgott.
Miután hasonló korú társaival elolvasta a Fálun Dáfá tanításait, különösen Li Mester magyarázatait a videojátékok témájában, elhagyta az érdeklődését a videojátékok iránt. Megtanulta, hogy az Őszinteség, Jószívűség és Türelem elvei alapján döntse el, mit tegyen, és mit ne tegyen.
Szülei így számolnak be róla: „Jobban tudja elviselni a nehézségeket, jobban meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és jobban el tudja utasítani az rossz dolgokat. Segít a házimunkában is, például a mosogatásban és a porszívózásban, vagy maga takarítja ki a szobáját. Most könnyebben is tanul. A festőtanfolyam tanára nagyon elégedett volt a fejlődésével.”
A 12 éves Ruirui erős személyiséggel rendelkezik, és korábban nagyon makacs volt. Lázadó jelleme miatt a nevelése sok gondot okozott az édesanyjának. Miután részt vett a Fálun Dáfá-tanítások csoportos tanulmányozásában, békés és kedves gyermek lett, és ez az arckifejezésében is visszatükröződik.
Idén az egyik tanára elmondta neki, hogy sokkal toleránsabb lett. Egy ADHD-s (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) gyerek az osztályában gyakran zaklatta Ruiruit. Emiatt állandóan vitába keveredett vele, de most már sokkal toleránsabban kezeli a helyzetet. Egyáltalán nem veszi a szívére, és gyakran segít az osztálytársának.
Számtalan embernek szerte a világon, aki mély betekintést nyert az Őszinteség, Jószívűség és Türelem egyetemes értékeibe, előnyöket hozott számukra. Ezek az értékek nemcsak a gyermekeink nevelésénél irányadók, hanem az egész emberiség fejlődéséhez is hozzájárulnak.
[1] A négy nagyszülőből, két szülőből és egy unokából álló családok megnevezése a kínai egygyermekes politika eredményeként.
[2] Fiatal, agymosott aktivisták megnevezése, akik Kínában és külföldön a közösségi médiában a KKP melletti hangulatot keltenek.
[3] A Fálun Dáfá, más néven Fálun Gong, egy buddhista önművelési módszer. Li Hongzhi mester 1992-ben hozta nyilvánosságra Kínában, ami gyorsan elterjedt. Sokan képesek voltak javítani erkölcsükön és egészségükön azáltal, hogy e gyakorlat tanításaihoz – az őszinteség, jószívűség és türelem alapelveihez – igazodtak. A művelési út gyakorlóit 1999. július 20-a óta az akkori KKP-vezető Jiang Zemin parancsára üldözik Kínában. Ő a legfőbb felelőse a Fálun Dáfá-gyakorlók ellen elkövetett emberiesség elleni bűncselekményeknek.
***
A hu.Clearharmony.net oldalon közzétett minden cikk, grafika és tartalom szerzői jogvédelem alatt áll. A nem kereskedelmi célú sokszorosítás megengedett, de a cikk címének feltüntetése és az eredeti cikkre való hivatkozás szükséges.
Angol változat: Tragic Plight of Children in Today’s China
Forrás: Was die politisch gewollte Zerstörung der Familie mit Chinas Kindern macht
* * *
tovább ...