Az összes ragaszkodás elengedése

(Minghui.org) A Mester az mondja:

„A lemondás a türelemhez tartozik. A lemondás képessége a művelés magasabb szintű formája. A Fának különböző szintjei vannak. A művelő Fá értelmezése az ő művelési szintjének Fá értelmezése. Különböző művelők különbözőképpen értelmezik a Fát, mert különböző szinteken vannak.” (Semmit nem kihagyni, Esszenciák a további haladásra)

Nem voltam tisztában a művelés közben történő elengedéssel – mit, és miért kell elengednem? Nagyon keveset tudtam róla. Csak miután elolvastam a buddhista történetet Shibi királyról, aki a saját húsából vágott ki, hogy egy galamb életét kiváltsa vele, akkor értettem meg ebből egy kicsit.

Íme a történet.

***

Volt egy Shibi nevű király, aki fogadalmat tett minden érző lény megmentésére és, hogy Bodhiszattva útját fogja követni. Amikor a mennyei Sakra erről értesült, tesztelni akarta Shibi király őszinteségét. Megparancsolta tehát egy mennyei őrnek, hogy váljon galambbá, míg ő maga egy nagy sassá vált, aki hevesen üldözte a galambot. A galamb pánikban repült egészen Shibi királyig, és védelmet kért. Ugyanakkor jött a sas, és megkérte Shibi királyt, hogy adja át a galambot. Shibi király ezt megtagadta, és azt javasolta a sasnak, hogy ne öljön.

Ám a sas így válaszolt: „Király, azt mondtad, hogy meg akarsz menteni minden érző lényt, de ha ma megvonod tőlem a táplálékomat, akkor én sem tudok élni. Nem tartozom minden érző lény közé? Így a király azonnal elővette a kardját, és levágott egy darabot a saját húsából, és a galamb életéért cserébe a sasnak adta.

A sas ismét így szólt: „Király, minden lénnyel egyenlően kell bánnod. Ha a húsod egy galamb életére akarod cserélni, akkor nem kellene mérleget használnod annak megállapítására, hogy a kettő súlya megegyezik-e?”

Shibi király hozatta a mérleget, és elrendelte, hogy tegyék az egyik végére a galambot, a másik végére pedig a hús darabot. De bármennyit is vágott le Shibi király a húsából, az mindig könnyebb volt, mint a galamb. Shibi király mindent megpróbált, és tántorogva felállt, egész testével megpróbált felmászni a mérlegre a galambért cserébe. Aztán elájult.

Amikor felébredt, önmagát hibáztatta: „Minden érző lény megmentése érdekében bátran fel kell állnom. Minden érző lény a szenvedés tengerébe esett, én pedig fogadalmat tettem mindannyiuk megmentésére. Nem lazíthatok! Az én szenvedéseim sokkal kisebbek, mint amit az élőlények szenvednek a pokolban; Most, hogy megáldottak a bölcsesség, a meditáció, a fegyelem és a tisztaság erényeivel, hogyan menthetem meg a pokolban élő érző lényeket, akiknek az elméje össze van zavarva, és akik nagyon szenvednek, ha továbbra is ragaszkodom az átmeneti szenvedéseimhez?” Újra és újra megpróbálta, végül rávetette magát a mérlegre, és ezzel elérte az egyensúlyt!

Ebben a pillanatban megremegett az ég és a föld, a tenger hullámai megemelkedtek, az elhalt fák gyönyörűen kivirágoztak, az ég pedig parfümöt és illatos virágszirmokat hullatott. A nagy sas a mennyei Sakraként tért vissza eredeti alakjához, és Shibi király teste újjáéledt, miután valóban teljesítette az összes érző lény megmentésének nagy, együttérző tettét. Shibi király elérte a beteljesedést.

***

Shibi király kivágta a húsát, hogy megmentse a galambot. A galamb életét saját szenvedése elé helyezte. Teljesen önként hozott áldozatot, természetesen és a legkisebb fenntartás nélkül. Nem panaszkodott és nem habozott, mert eljutott az önfeláldozás szintjére mások megmentése érdekében. Valójában ahhoz, hogy valóban együttérzőek legyünk minden iránt, és megmentsünk minden élőlényt, valóban el kell engednünk az egót, az önzést és az önérdeket - ez olyasmi, amit csak a xinxing (jellem) fejlesztése után lehet elérni.

Természetesen tudom, hogy a Dáfá gyakorlása nem Shibi király áldozatkészségéhez hasonló formában nyilvánul meg, de gyakran felteszem magamnak a kérdést: „Miért sikerült elengedniük azoknak a gyakorlótársaknak az élet és a halál kérdését, akik részt vettek a Changchun TV elnémításában tizenkilenc évvel ezelőtt, hogy cenzúrázatlan híreket sugározzanak a Fálun Dáfáról, miközben én ma is félek valami apróságtól? Miért tudnak egyes gyakorlótársak rábeszélni több tucat embert, hogy aznap hagyják el a Kínai Kommunista Pártot (KKP) és a kapcsolódó szervezeteket, miközben én még néhány rokonomat sem győztem meg a KKP-ból való kilépésről? Miért képes néhány gyakorlótársam négyszemközt tisztázni az igazságot a börtönből való szabadulás után nem sokkal, ám én mégsem vagyok képes erre?

Valójában az erős őszinte gondolataik mellett, azok a gyakorlók képesek mindent elengedni az emberi szinten. Ők már kiművelték ezt a szintet. Ők képesek méltóságteljes módon megtenni ezt. És mi a helyzet velem? A szám azt mondja, hogy elengedtem a ragaszkodásaimat, de a szívem egyszerűen nem tudja elengedni. Vagyis minden tehetetlenség abból adódik, hogy a szív nem igazán és nem teljesen engedte el. Ha nem vagyok képes elengedni az emberi nézeteket, akkor természetesen nem vagyok képes elérni az isteni világ színvonalát.

Eonokkal ezelőtt, amikor Li mestert (a Dáfá megalapítóját) követtük és leereszkedtünk a mennyei otthonainkból, feladtuk isteni trónunkat és búcsút vettünk a mennyben tartózkodó rokonainktól. Megfogadtuk, hogy a Mesternek segítünk a Fá-helyreigazításában, elviseljük és szenvedni fogunk, valamint megmentjük az érző lényeket. Akkor minden fenntartás nélkül elengedtünk mindent, még az isteni testünket is.

De most, a félelmeink miatt, nem tudjuk méltó módon érvényesíteni a Dáfát; mivel nem vagyunk képesek elengedni a ragaszkodásainkat, nem merjük őszinte gondolatokkal megmenteni az érző lényeket.

Talán másokkal harcolunk egy kis haszonért; talán vonakodva adjuk fel ezt a kényelmes pillanatot, ahelyett, hogy korán kelnénk a gyakorlatok elvégzéséhez; a fájdalomtól való félelem miatt kiegyeztünk a gonosszal. Feltehetjük magunknak a kérdést: a Fá nagyszerű tanítványa, aki feláldozta az életét, hogy leszálljon ebbe az emberi világba, aki önzetlen és igaz volt, még mindig ott van? Még mindig hajlandó és képes elengedni ezt a kis emberi dolgot?

Az a gyakorló, aki évtizedek óta gyakorol, és még mindig nem engedi el az emberi ragaszkodásokat, valójában nem igazán érti a Fá jelentését, és nem tudja igazán elengedni az emberi szívet, még kevésbé tudja ezt teljes szívvel tenni mások megmentésére.

Egy igazi Buddha képes teljesen elengedni önmagát, mert a szíve önzetlen és félelem nélküli. Az általa kimondott igazság behatolhat az emberek szívébe, és megrendítheti az eget és a földet. Ez az az erő, amely valóban megmentheti az embereket.

Amikor a hírnévért küzdünk, amikor a személyes haszonra törekszünk, amikor mérgesek vagyunk a helytelen bánásmód és a fájdalom miatt, amikor belegabalyodunk a szeretetbe, talán hasznos lehet, ha a saját múltunkra és Shibi király áldozatára gondolunk.

Olvassuk el még egyszer a Mester tanításait:

„A művelés a megpróbáltatásokban történik, méghozzá vizsgaként, hogy fel tudod-e adni az érzéseidet és a vágyaidat, és hogy könnyen tudod-e venni azokat vagy sem. Ha ilyen dolgokhoz ragaszkodsz, akkor nem tudod magad sikeresen művelni.” (Zhuán Fálun, 4. előadás)

„A türelemhez tartozik a lemondás is. A teljes lemondás pedig a „semmit nem kihagyás” legmagasabb elve.” (Tökéletes harmónia, Esszenciák a további haladásra)

Forrás: Letting Go of All Attachments