(de.Minghui.org) A hála könnyei töltötték meg a szememet, amikor meghallottam a „Fálun Dáfá jó” című dalt. Felidézte bennem azokat az időket, mikor Li mester megtanította anyámat és engem, hogyan műveljük magunkat és miként váljunk jó emberré. Az elmúlt 20 év tapasztalatai most is élénken élnek emlékeinkben, amelyek közül szeretnék most néhányat megosztani.
Anyám aggódó arckifejezése derűssé vált és egészsége is gyors javulásnak indult miután 1997-ben elkezdte gyakorolni a Fálun Dáfát.
Javasolta, hogy próbáljam ki a Fálun Dáfát és arról beszélt, hogy a Zhuán Fálun milyen különleges és csodálatos könyv. Azt válaszoltam neki, hogy akkor tovább kellene olvasnia, ha olyan nagyszerű. Azt gondoltam: „Olyan fiatal vagyok még, nincs erre időm. Majd ha olyan idős leszek, mint édesanyám, akkor fogom gyakorolni a Dáfát.”
Művelési utam kezdete
2006-ban egy napon felmerült bennem egy gondolat: Anya csaknem tíz éve gyakorolja a Fálun Dáfát. Tisztában voltam vele, hogy a qigong javíthatja az egészséget, de miért nem betegedett meg soha? Még fejfájása sem volt. Láttam a pozitív változásokat rajta, és arra a következtetésre jutottam, hogy a Dáfá különleges és példátlan művelési út. Ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom.
Még mielőtt neki kezdtem volna a Zhuán Fálun (a Fálun Dáfá fő műve) könyv olvasásának, hirtelen megfordult a gyomrom, hányni kezdtem és egész éjjel hasmenésem volt. Anyám mellettem ült és elmerült a gondolataiban. Sejtette, hogy a Mester tisztítja a testemet.
Nem hittem el neki: „Lehetséges, hogy a Mester már vigyáz rám? Még nem is olvastam a könyvet. "
„Talán a Dáfá a sorsod” - válaszolta anyám. Nem vettem komolyan a szavait.
A gyomorfájásom három napig tartott, ezért fontolóra vettem a kórházba menetelt. Amint eszembe jutott ez a gondolat, újra hánytam. Aztán a fájdalom elmúlt, és már nem éreztem magam rosszul. Üresnek éreztem a belsőm, mintha mindentől megtisztítottak volna. A Mester valóban kitisztította a testemet?
Elkezdtem olvasni a Zhuán Fálun-t, amit egy délután alatt befejeztem. Felismertem, hogy ez egy könyv a művelésről. Azzal indul, hogy jó emberré válsz, és végül eléred a művelő szintjét. Már bántam, hogy nem olvastam el hamarabb a könyvet.
Ha mindenki jó emberré válna, megfelelne az őszinteség, jószívűség és a tolerancia alapelveknek és a konfliktusokban mindenki magába nézne, akkor milyen egy csodálatos társadalom lehetne ez! A társadalom romlása nem az erkölcsi értékeink csökkenő tendenciája miatt következik be? A Dáfá egy olyan gyakorlatrendszer, amely javítja a jellemünket.
Így lettem Fálun Dáfá gyakorló. Most édesanyámmal gyakorlótársak vagyunk a művelés útján, miközben követjük az Őszinteség-Jószívűség-Tolerancia alapelveit.
Nővérem anyósa is megismerkedik a Dáfával
Amikor anyám megpróbálta bemutatni a Dáfát a nővérem anyósának, nem mutatott különösebb érdeklődést iránta.
Egy későbbi látogatásakor azonban feltűnt neki, hogy édesanyám egészségi állapota milyen jó. Megkérdezte, hogy megtanulhatja-e a Fálun Dáfá gyakorlatokat.
Nem sokkal később a nővérem anyósa szorgalmas gyakorlóvá vált. Hitt a Mesterben, és egyedül is legyőzte a betegség karmájának megpróbáltatásait, ami nem kis teljesítmény volt számára. A múltban a fejfájás első jeleire kórházba ment volna.
A fiam áldásban részesült
Amikor várandós voltam a fiammal, anyámnak volt egy látomása: egy kisgyerek lépegetett fel a lakásunk lépcsőin.
A fiam 2010-ben született. Megtanítottuk neki, hogy "a Fálun Dáfá jó!" Rajongásig szeretett olyan dalokat énekelni, amelyek a Dáfá iránti tiszteletet fejezték ki.
Amikor egyszer az ablakpárkány egyik sarkának szaladt, az egyik szeme fölött egy mély vágás keletkezett.
Anyám az ügyeletre vitte. Ezalatt a fiam végig sírt, és a vérzés sem állt el. Odafelé az úton anyám emlékeztette őt, hogy mondogassa: "A Fálun Dáfá jó!", és kérje Li mester segítségét. Rövidesen a sírás abbamaradt.
Négy öltéssel varrták össze a sebet és miután hazaértek, szundított egyet.
Eközben én munkában voltam. Amikor hazaértem, csak akkor értesültem a balesetről. A sérülés nagyon közel volt a szeméhez. Köszönetet mondtam a Mesternek, hogy megóvta a fiam szemét a súlyos sérüléstől.
Gyerekkorában a fiam ritkán volt beteg. Ha mégis az volt, a Mester előadásainak hallgatása nyugtatta meg a legjobban. Bízik a Dáfában és azt mondja, hogy kérni fogja a Mester útmutatását, ha bajba kerül.
Nagynéném kedves szívű családja
A nagynéném és a férje kedves és becsületes emberek. Alkalmi és idénymunkákból élnek.
Mindketten hisznek a Dáfában és abban, hogy a Dáfá jóra tanítja az embereket. Nagybátyám egyszer egy szakmai munka során találkozott egy Fálun Dáfá-gyakorlóval, aki azonnal lenyűgözte őt a tisztessége és a munkához való hozzáállása miatt.
Anyám gyakran hozott nekik a Fálun Dáfáról szóló ténytisztázó prospektusokat, amikor meglátogatta őket. Így a nagynéném is segített a prospektusok terjesztésében.
Egyszer álmomban aranyló fényben láttam a nagynéném házát, amit nem sokkal ezután lebontottak. A családja által kapott kompenzáció elég volt ahhoz, hogy kifizesse az új otthonukra nyújtott banki kölcsöntartozást. Hisznek abban, hogy a Dáfá boldogságban részesítette őket.
A nagynéném családjában mások is támogatják a Dáfát. Mindannyian kiléptek a Kínai Kommunista Pártból (KKP) és annak szervezeteiből, és elítélik a KKP emberiség elleni cselekedeteit. Röviddel ezután néhányan állandó munkát kaptak, egyikük pedig megúszott egy életveszélyes helyzetet, amikor meglátogatta az anyámat.
Aki a KKP rágalomhadjárata, és az igazságtalan üldözés közepette kimutatja támogatását a Fálun Dáfá iránt, az egy igazságtudattal rendelkező ember, aki meg tudja különböztetni a jót a rossztól. A Buddha Fá megvédi a kedves embereket, és boldogsággal áldja meg őket.
„Az emberiségnek nagyrabecsülést és tiszteletet kell mutatnia a Dáfának ebben a világban való megmutatkozása iránt, akkor boldogságot vagy dicsőséget hoz az embernek, a népnek vagy az országnak.” (Lunyu, 2015. május 24, Esszenciák a további haladásra I.rész)
A rokonaim az élő bizonyítékok arra, hogy a Dáfá a jó embereket megáldja.
Az idén lesz (2020), hogy édesanyám 23 éve, én pedig 14 éve művelem magam. A Fálun Dáfát továbbra is üldözik Kínában. Azok az emberek, akiket a KKP hazugságai megtévesztenek, törvénytelenül tartják fogva a gyakorlókat és rágalmazzák őket. Az ilyen körülmények ellenére is édesanyám hite szilárd maradt, ami nem kis teljesítmény.
Mindig aggódtam anyám biztonsága miatt, és nyugtalan voltam, amikor a Fálun Dáfá kiadványokat osztogatta. Egyszer megkérdeztem tőle: „Mikor lesz vége az ilyen életnek?” „Egyszer biztosan eljön majd az a nap, igaz?” - kérdezte csendesen.
Igaza van. Vigasztaltuk és támogattuk egymást. Természetesen voltak nehéz napok, de voltak boldog idők is, amikor segíthettünk az embereknek, hogy megismerjék az igazságot az üldözésről.
Néha aggódtunk azok miatt, akik nem hallgattak meg bennünket, és átkoztak minket. Viszont meghatottak minket azok az emberek, akik azt mondták: „A Fálun Dáfá jó!”, miközben a prospektusunkat a kezükben tartották.
Miért tartottuk magunkat szilárdan a meggyőződésünkben, annak ellenére, ahogy a KKP a Fálun Dáfát célba veszi? Mert elárasztottak bennünket a Dáfá áldásai.
Hisszük, hogy egy napon a Buddha Fá fénye a Földön mindenütt fel fog ragyogni. A jó emberek megmenekülnek a Dáfá segítségével. A Mester határtalan könyörületessége pedig arra készteti őket, hogy visszatérjenek eredeti, valódi igaz természetükhöz!
Forrás: Eine vertraute Melodie bringt Tränen der Dankbarkeit
* * *
tovább ...