(de.Minghui.org) Egy ideje több gyakorló viselkedésében azt vettem észre, hogy nincs összhangban a Fá-val. Miközben hallgatták a Mester tanításait, tiszteletlenül beszélgettek, vagy nagyon ragaszkodtak az NTD-TV közvetítések tartalmához. Még az igaznak tűnő apróságokat is belekeverték a művelésükbe, amit a műsorvezető magyarázott. Bár újra és újra felhívtam a figyelmüket ezekre a dolgokra, a viselkedésük nem változott. Végül magamba néztem és felismertem, hogy másoktól várom el, hogy megváltozzanak. Azt hittem, ha elengedem ezt a ragaszkodásom, akkor megváltoznak. De nem így történt és egyre jobban úgy tűnt, hogy még rosszabbul viselkednek. Teljesen össze voltam zavarodva, és rájöttem, hogy nem elég mély a megértésem, hogy értsem, mi a baj velem.
Egy nap olvastam egy cikket a Minghui honlapján. Arról szólt, hogy egyes gyakorlók a hétköznapi emberi nézeteket helyezték saját művelési nézeteik elé. Makacsul vágytak arra, hogy hatalmas erényt, a gyümölcshelyzetet és a megvilágosodást megkapják. Azt hittem, én is ilyen vagyok. A művelésem során szinte mindent elengedtem, ami a hétköznapi emberek körében gyakori. De nagyra értékeltem az erős erényt, a gyümölcspozíciót és a saját beteljesülésemet. Reméltem, hogy magas szintre tudok művelődni, és hatalmas erényt kapni. Azt is reméltem, hogy a többi gyakorlóhoz képest a művelésem rendkívüli és kiemelkedő lesz. Felismertem a ragaszkodásaimat.
De mi áll a ragaszkodások mögött? Hirtelen eszembe jutott egy gondolat: "Mit akarok!" Megdöbbentem. Abban a pillanatban világossá vált és néhány rossz dolog azonnal leesett rólam. Mintha egy ajtó nyílt volna ki. Alaposan átgondoltam, és megértettem, hogy egy dolog állt a ragaszkodások mögött; az "amit akarok".
Azt mondogattam magamnak, hogy harmonizálni fogom, amit a Mester akar. De most már látom, hogy ez csak egy szlogen volt. Mivel nem igazán engedtem el ezt a gondolkodásmódot, hogyan tisztulhattam volna meg és azonosulhattam volna azzal, amit a Mester akar? Úgy hangzott, mint egy vicc!
A jövőmben minden, a hatalmas erény, a gyümölcs helyzetem és a beteljesülésem, minden a Mester által van elrendezve a Fá helyreigazításnak és a jövőnek megfelelően. Hogyan érthettem volna meg, az én felületes és korlátozott megértésemmel a Mester Fá-helyreigazítását, amelyet a Mester a teljes Fá-helyreigazítás szemszögéből és a jövő szükségletei szerint rendez el? Nem voltam tudatában annak az arroganciának, mi szerint ezt vagy azt akartam. Azt hiszem, túl bizonytalan voltam, és nem tudtam, mit csinálok. A jövőben minden már önmagában egy jutalom lesz, amelyet a Mester minden egyes valaki számára megad.
Emlékszem egy pekingi esetre, amikor a Fálun Dáfá-ért kampányoltam és egy rendőr megkérdezte: "Tudja Ön, hogy melyik szinten van?" Azt válaszoltam, a „megfelelőn”: "Nem akartam a szintemen gondolkodni. Minden a Mesterem által van elrendezve, és én arra a szintre jutok, amelyet a Mester elrendez nekem. Ezután a rendőr már nem kérdezgetett többet. Amikor az akkori válaszomra gondolok; nagyszerűen és fenségesen hangzott a felszínen, de igazából azt gondoltam, hogy „Nem kértem, csak egyszerűen jól kell művelnem magam. A szintem nem lehet alacsony, magas szinten kell, hogy legyek." Ez nem a "mit akarok" megnyilvánulása?
Most már tudom, hogy ha igazán szeretnénk önmagunkat művelni, el kell engednünk a "mit akarok", a "hatalmas erényem", "a gyümölcshelyzetem" és "a megvilágosodásom" gondolatokhoz való ragaszkodásainkat. A művelésben el kell engednünk az eredményhez és a halál gondolatához való ragaszkodásainkat. Még azt is el kell engednünk a gondolatainkból, hogy "amíg jól művelem magam és elengedek mindent, amit akarok, akkor elérem amit akarok" gondolatot. Jelenlegi megértésem, hogy "szándék nélkül kell tenni dolgokat". Az önmagunk művelése a Dáfá szerint, a Fá erősítése, és minél több élőlény megmentése anélkül, hogy a halálra vagy az eredményekre (elért szintünkre) gondolnánk. Ha a művelésünket ehhez igazítjuk, elérhetjük azt, amit a Mester mond:
Létezik egy út a gong művelésére, a szív ez az út.
Határok nélküli a Nagy Törvény, a szenvedés a hajó.
(Falun Dafa, 1992.07.24., Hong Yin I)
Ezután a felismerés után, amikor ebédidőben őszinte gondolatokat küldtem, éreztem azt az igaz együttérzést, azt a hatalmas és végtelen tiszta energiát, melyet megmutat a Dáfá a gyakorlókban, miután elengedték a fenti ragaszkodásaikat. Az együttérzés, amit korábban tapasztaltam, az a tisztátalan "mit akarok" ragaszkodással volt szennyezve, ami csak az együttérzés emberi formája.
A "mit akarok" gondolat is arra készteti a Dáfá tanítványokat, hogy ragaszkodjanak a végső időkhöz, a gonosz fél magatartásához és a világban végbemenő változásokhoz. Mindezek a dolgok a Fá-helyreigazítás folyamatának a része, ami a Mester által van ellenőrizve. Csak ha elengedjük a "mit akarok" gondolatot, lehetünk valóban együttérzőek, és Dáfá tanítványként segíthetünk a Mesternek a Fá-helyreigazításban, mások megmentésében, és teljesíthetjük történelmi küldetésünket.
Ahogy a tapasztalataimat írom, egy rendkívüli élményre emlékszem vissza: 2000-ben Pekingbe utaztam, hogy a Fálun Dáfá gyakorlatait népszerűsítsem. Amikor letartóztattak, sikerült őszinte gondolatokkal megszöknöm a börtönből. Abban az időben, tényleg úgy éreztem, hogy a testem rendkívül nagy, és az épületek Pekingben olyan kicsik, mint a lábaimnál lévő matchbox-ok. Ez az állapot csak akkor tűnt el, amikor elhagytam Pekinget. Amikor visszatértem a rokonaim házába, úgy éreztem, mintha nem lennék magamnál, úgy tűnt, hogy nincs kapcsolatom a világgal, és nem éreztem semmi érzelmet.
Amikor elmagyaráztam az üldöztetésem valódi körülményeit, úgy éreztem, mintha egy kapcsolót helyeztek volna el a fejemben, és az igazság bölcsessége úgy áradt ki belőlem, mint a forrásvíz. Minden mondat az igazság volt! Minden szó és kifejezés megérintette az emberek szívét. Az ókorban és a jelenben az emberek minden esete és története, mind az én országomból, mind a külföldi országokból, olyan volt, mint az információ óceánja, amelyet szabadon választhattam és használhattam. Már nem korlátoztak az emberi gondolatok. Azt lehet mondani, hogy a gondolkodásom egy emberi gondolkodás nélkülivé vált. Amikor elmagyaráztam az embereknek a valódi körülményeket, számtalan kis Fálunt (kerék) láttam kirepülni a számból, amik az emberekre szálltak. Az ujjaim elzsibbadtak, mintha energiát adtak volna le. Az emberek olyan reakciókról meséltek, hogy fizikailag nagyon jól érezték magukat vagy elektromosságot érzékeltek, és nagyon nyitottak voltak a Fálun Dáfá-val kapcsolatos tényekre. Amikor már nem magyaráztam az igaz tényeket, úgy éreztem, mintha a kapcsolót lekapcsolták volna. Az agyam üres volt, és nem találtam a szavakat, bármennyire is próbáltam.
Abban az időben nem éreztem sem érzelmet, sem együttérzést. Miután elengedtem a "mit akarok" gondolatot, rájöttem, hogy az együttérzés korábbi megértése valójában egy emberi megértés volt, amely az érzésből származik. Legjobb esetben is az emberi kedvesség kifejezése volt. A jelenlegi állapot egy igazi együttérzés állapota volt.
Most már tudom, hogy a „mit akarok” gondolati ragaszkodás azt jelenti, hogy másokat a magam felismeréseimhez mérve ítéltem meg. Most már egészen másképp látom a gyakorlótársaim viselkedését, akikről azt hittem, hogy nem felelnek meg a Fá-nak. Megértettem, hogy minden a Mester irányítása alatt áll, és minden a Dáfá tanítványok művelésének és a Mester Fá-helyreigazításának a megnyilvánulása. Gondolataim nagyon nyugodtak, és mások hamis viselkedése már nem zavarja meg a harmonikus állapotomat. Tudom, hogy teljesen elengedtem. Ami maradt, az az, hogy továbbra is önmagamban keressek, műveljem magam és könyörületes legyek másokkal.
Forrás: Loslassen, „was ich will“
* * *
tovább ...