A 90-es években született Fálun Dáfá gyakorló vagyok.
Megvilágosodás egy álmon keresztül
Nemrég az anyai nagymamámnak, aki Fálun Gong gyakorló, volt egy álma. Az álomban vele voltam. Egy hatalmas óceánt és egy földcsuszamlást látott felénk közeledni. Nagymamám azt akarta, hogy fussak vele, azonban egy idő után nem voltam már hajlandó tovább futni. Nagymamám tovább futott. Amikor visszanézett, látta, hogy az ár és a földcsuszamlás nagyon közel került hozzám. Visszaszaladt értem és elrángatott onnan. Átugrottunk egy mély árkot, amit az áradás csinált és az életünkért kezdtünk futni.
Átfutottunk egy falun keresztül, ahol még mindig nagyon sok falusi volt. A nagymamám a száját hatalmas hangszórókká változtatta, és azt kiabálta: „Érző lények, fussatok, földcsuszamlás és áradás tart felétek, fussatok azonnal!” Az első házban, amit meglátott belökte az ajtót és elmondta az embereknek, hogy „Földcsuszamlás közelít, fussatok azonnal!” Nem számított, hogyan sürgette őket a nagymamám, úgy tűnt se nem érdekli őket, se nem hisznek neki.
Visszafutva az útra, a nagymamám látott két embert, azt mondta: „Ár és a földcsuszamlás jön, fussatok!” Az egyik nézelődő hitetlenkedve azt mondta: „Én nem látok semmilyen áradást vagy földcsuszamlást.” A nagymamámmal futottunk tovább. Felszaladtunk egy hegyre és láttunk egy fekete póznát a földből kiállni, ami mérgező gázt bocsátott ki. A nagymamámnál volt egy műanyag zsák, amivel mindkettőnk fejét beborította. A műanyag zsákon belül tiszta és friss levegőt tudtunk lélegezni. Átjutottunk a mérgező gázon és láttuk, hogy az minden más irányba szétterjedt. Visszanéztünk és csak nagyon kevés embert láttunk, akik minket követtek.
Azután láttunk egy mongol jurtát, kinyitottuk az ajtót és beléptünk. Odajött hozzánk valaki és azt mondta, hogy meg kell mutatnunk neki a talpunkat, hogy ellenőrizni tudja a veleszületett minőségünket. Mások nagyon boldogok voltak, miután megvizsgálták a veleszületett minőségüket, de ami engem illet, még mindig álmosnak éreztem magam, és a lábam érzéketlen volt. Egy kis idő után valaki kopogott az ajtón. Nagymamám megkérdezte, hogy „mi folyik itt?” Valaki a jurtában elmondta, hogy az emberek kintről próbálnak bejutni. Az illető, aki megvizsgálta a lábam azt mondta: „Most már senki sem tud bejönni. Túl késő.” A kopogás fokozatosan abbamaradt.
A reggeli gyakorlás során mesélt a nagymamám erről az álmáról. Beszélni akart nekem róla, mert észrevette, hogy ellustultam és nem akarom végezni a gyakorlatokat. Miután megcsináltam a gyakorlatokat elgondolkodtam azon, hogy mi történt az álomban. A közvetlenül előttem álló fenyegetés ellenére még mindig nyugtalannak és szórakozottnak tűntem. Egy gyakorlónak kellett magával vonszolnia és nem éreztem semmit, amikor valaki megvizsgálta a veleszületett minőségemet. Megértettem, hogy még tisztább fejjel kell gondolkodnom.
Mostanában ragaszkodásom alakult ki, hogy azt böngésszem, mit mond a média az élelmiszerek, termékek és egyéb alapanyagok betárolásáról. Elkezdtem élelmiszert és egyéb termékeket felhalmozni, az internetről vagy boltból megvásároltam azokat, anélkül hogy szóltam volna erről a nagymamának. Gyűjtögettem a kuponokat is, és kutattam a legolcsóbb boltok után. Ha valamit sikerült kedvező áron megvennem, akkor nagyon elégedettnek éreztem magam. Ez nem a nyereséghez és a gazdasághoz fűződő ragaszkodás? Mindezek tetejében elkezdtem megosztani a kollégákkal, hogy melyik fajta rizst lehet a legtovább eltárolni, hol lehet olcsó alapanyagokat kapni, vagy, hogy mik voltak a mai hírek. Ez mind azért történt, hogy magamat jó fényben tüntessem fel.
Nem tudtam a Fá tanulására koncentrálni olyan hosszan, mint korábban, és nem tudtam lépést tartani a gyakorlatok végzésével. Elmulasztottam a három dolog végzését is. Azelőtt a munkahelyen hagytam az okos telefonomat és egy régi hagyományos mobiltelefont vittem haza. Amikor hazaértem, általában könyveket olvastam. Így távol tartottam magam attól, hogy ragaszkodásom alakuljon ki a mobiltelefonokhoz és a hírek böngészéséhez. Azonban elkezdtem hazahordani az okos telefonomat és folyamatosan azon lógtam. Még tévésorozatokat is elkezdtem nézni.
Egyik reggel a gyakorlatok végzése közben eszembe jutott a Mester által tanított Fá:
„Ha tehát a művelés közben még nem értük el a beteljesülést, még mindig rendelkezhetünk egy hétköznapi ember gondolataival és egy hétköznapi ember magatartásával.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián Szingapúrban)
„Talán már megértettétek ezt az alapelvet, amit elmagyaráztam. ,,Ó, így van ez, egy embernek a művelés közben a kezdettől a végéig még egyre lehetnének rossz gondolatai. Mától fogva akkor nem törődök többé ezzel és nem félek többé ettől. Hagyom, mindegy mire is akarnak gondolni.” Az nem megy! Mert te egy művelő vagy. Ha te nem fékezed meg magad a felszínen, az ugyancsak azt jelenti, hogy te nem műveled magad. Éppen ilyen az összefüggés. Én itt a tanulóink összművelésénél levő állapotot magyaráztam el és mellékesen beszéltem néhány problémáról.” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián Szingapúrban)
Megértettem, hogy oda kell figyelnem a gondolataimra. Sosem próbáltam művelni az elmém állapotát, inkább figyelmen kívül hagytam, és engedtem, hogy áthaladjon rajtam, nem aggódtam a fő öntudatom miatt. Amikor a híreket néztem, vakon követtem a tömeget, azokon gondolkodva, hogy: „Éhezni fogok? Inflálódni fognak az árak? Elvesztem az állásom? Hogyan fogom magam finanszírozni? Mi lesz a családommal?” Minden fajta hétköznapi módszert felhasználtam, hogy kevesebbet szenvedjek ezalatt a járvány alatt, sosem gondoltam arra, hogy ez egy lehetőség a fejlődésre, és a hétköznapi gondolatok eltávolítására. Ezért azt mondtam magamnak, hogy nem kellene ezt elfogadnom és el kellene engednem a hétköznapi dolgokat egyszer és mindenkorra. Azonban továbbra is el voltam veszve a hétköznapi társadalomban. Miután rájöttem, hogy mit kellene tennem, elkezdtem odafigyelni a gondolataimra, eltávolítottam mindent, ami nem megfelelő egy művelő számára.
A Mester azt mondja:
„A régi időkben a művelők egy kötél segítségével felmásztak ezekbe a barlangokba, majd elvágták a kötelet, és ott bent művelték magukat. Ha sikertelenek voltak a művelésben, akkor meg kellett halniuk odabent. Nem volt ott sem víz, sem élelem, és ilyen rendkívül különleges körülmények között alkalmazták ezt a különleges művelési módszert.” (Zhuán Fálun 8. előadás)
Arra gondoltam, hogy a múltban a művelők nagyon kemény életet éltek. Ha nem érték el a beteljesülést a barlangban, amiben művelték magukat, akkor meghaltak odabent. Ha én lettem volna ott, lazítottam volna a művelésben? A válasz, nem. Mert ha valaki nem lett volna szorgalmas, meghalt volna a barlangban.
Tovább kutattam az okát, hogy miért is művelem magam. A Mester azt mondja:
„Sokatoknak kívánsága a megvilágosodás, ami természetesen a művelés célja. A művelés végső célja tulajdonképpen a megvilágosodás és a Tao elérése.” (Zhuán Fálun 1. előadás)
A halál nem hasonlítható ahhoz, hogy nem volt képes elérni a beteljesülést. Sokkal rosszabb, hogy nem volt képes hasonulni a Fához, mint az hogy nem tudta megcsinálni a barlangban. Mégis, még mindig azon gondolkodok, hogy meghalok és nem fogok tudni kijutni a barlangból. A haláltól való félelem egy ragaszkodás, egy önző ragaszkodás. Ez nem helytelen művelés?
Ez a ragaszkodás annak a visszatükröződése, hogy nem voltam szorgalmas a művelésben. A kényelmes környezet miatt elkezdtem lazítani a művelésben. Korábban tanultam a Fát amikor csak valami probléma merült fel. Ám ez csak azért volt, hogy megszüntessem a szenvedésem. A művelésem nem volt tiszta, a saját megnyugtatásomra használtam fel a Dáfát. Nagyon mély bűntudatot éreztem legbelül. Miután tudatában lettem ennek a ragaszkodásnak, kiigazítottam a művelésem alapjait. A művelésem azon alapul, hogy elérjem a Taót és beteljesítsem a művelésem, eltávolítsak minden önző gondolatot, és egybeolvadjak a Dáfával. Ha ez mind rólam szól, akkor az hamis művelés, és minden hiábavaló.
Művelés a munkahelyen
Amikor a felettesem és a kollégák a munkahelyen kifejtik a véleményüket és az elképzeléseiket, azt gondolják, hogy az ő ötleteik a legjobbak. Mindig a saját elképzeléseiket próbálják ráerőltetni másokra. Egy lépést hátrálva, megvizsgálva magam, rájöttem, hogy pontosan ugyanezt csinálom. Amikor kifejtem a gondolataimat, azt akarom, hogy az emberek egyet értsenek velem, és fogadják el, hogy az elképzeléseim abszolút helyesek. Ez hivalkodás. Amikor igazságtalanul kezelnek a munkahelyen, akkor otthon sírok, hogy ki akarok lépni és egy jobb állást szeretnék találni. A nagymamám azt mondja: „Mondjuk, hogy kilépsz, a következő munkád pontosan ugyan ilyen lesz, mint ez. Ott is lesznek feletteseid csak úgy, mint ahogy most.”
A Mester azt mondja: „Ámbár egy Dáfá tanítvány vagy, a munkád a társadalomban nem művelés, azonban a művelésed vissza lehet tükrözve a munkádban a társadalomban.” (Fá-magyarázat San Franciscóban 2005-ben)
Mélyen, legbelül tudtam, hogy nem a munkahelyem az, ami zavar engem, hanem a ragaszkodásaimat kell eltávolítanom miután magamba néztem és a jellemem megemelkedett.
Egyszer a felettesem hozott be fügét otthonról és mindenkinek osztogatta. Amint megláttam az asztalomon az ehetetlenül romlott fügéket, mérges lettem. A kollégák asztalán lévő fügék szépnek és ehetőnek tűntek. Az gondoltam: „Ez nem igazságos, mindig jobban bánik a többiekkel. Minden nap kitakarítom a munkahelyet, rám van hagyva a piszkos és fárasztó házimunka, miközben a kollégák kevesebbet dolgoznak, mint én. Az rendben van, ha nem dicsérsz meg, de miért kezelsz engem mindig így? Ez túl sok nekem.” Minél többet gondolkodtam ezen, annál mérgesebb lettem.
Miután lehiggadtam úgy döntöttem a hétköznapi embereknek megvan a maguk gondolkodás módja és a maguk megértési szintje, mi értelme lenne vitatkozni velük? Nem az én szívemet indítja meg, ha kifelé nézek, és mások hiányosságait kritizálom? Időnként, amikor valaki helytelenül bánik veled, talán te is rosszul bántál vele egy előző életedben. Elkezdtem magamba nézni és sok ragaszkodást találtam, mint a neheztelés, az irigység, a materializmus, elvárni az emberektől, hogy szívességeket tegyenek, önzőség, és az, hogy amit érzek és gondolok, azt mindenki más elé helyezem. Létezik egyfajta önzőség ezek mögött a fenti ragaszkodások mögött. Miután előástam ezeket a ragaszkodásokat, már nem voltam olyan mérges.
A Mester azt mondja: „Az embernek küzdenie kell azért, hogy bizonyítsa értékét”, ezek a hétköznapi emberek szavai. Gondolj bele: ez az élet nem túl fárasztó? Hát nem fájdalmas? Megéri?” (Zhuán Fálun 9. előadás)
Miután olvastam egy tapasztalat megosztásban, hogy egy gyakorló felvett egy körmöt a munkahelyén, ami a földre esett, összetakarítottam az irodában, felvettem egy biztosítótűt és a szemetesbe dobtam. Arra gondoltam, ha egy gyakorló valami olyan apró dolgot is felszed, mint egy köröm, akkor én is megtehetem ugyanezt. Azelőtt a cég motorkerékpárjával jártam és a mobilomat is a munkahelyen töltöttem. Azonban minden, ami a munkahelyé annak jogosan ott kell maradni. Továbbá mindenki a munkahelyen tölti a telefonját azt gondolván, hogy ez így kényelmesebb. De valójában ez az önérdekhez való ragaszkodás, hogy nem akarom otthon pazarolni az elektromos áramot.
Az önérdekhez való kötődésemre gondolva, volt még egy eset, ami mostanában történt. Elmentem zöldbabot venni és láttam, hogy az árak elég sokat emelkedtek, de mégis vettem valamennyit. A fizetésnél a pénztáros 10 jüannal elszámolta, én pedig úgy tettem mintha nem vettem volna észre, és távoztam. Ez nem éppen egy másik mód, hogy becsapjam magam? Visszamentem és megkérdeztem a pénztárost, hogy nem számolta-e el. Újra leellenőrizte az árat és azt mondta: ”Én számoltam el, te elmehettél volna. Tényleg nagyon jó ember vagy.” Ahogy kijavította az árkülönbözetet, tovább mondogatta: „Tényleg jó ember vagy.” Úgy döntött, hogy ad nekem ráadásként egy maréknyi zöldbabot. Azt mondtam: „Fálun Dáfá művelő vagyok. A Fálun Dáfá művelők mind ilyenek.” Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy az önérdekhez fűződő ragaszkodásom el lett távolítva.
A művelésben nincsenek véletlenek
Otthon újravettem, hogy mi történt. Minden okkal történik. A művelésben nincsenek véletlenek, mivel még mindig megvan a ragaszkodásom az önérdekhez. Először is úgy gondoltam, hogy a zöldbab ára túl magas, de nekem mindenképpen vennem kell. Amikor a pénztáros elszámolta az árat, akkor az egy vizsga volt, hogy ez vajon megindítja-e a szívem vagy nem. Amikor a pénztáros extra adag zöldbabot adott nekem, elfogadtam és úgy gondoltam, hogy az nem helytelen, mert nem kértem, hogy adjon. Azonban el kellett volna utasítanom, nem voltam elég szilárd, és az önérdekhez való ragaszkodásom még mindig megvan. Legközelebb jobban kell csinálnom.
Rájöttem, hogy léteznek szabályok és normák a hétköznapi emberek számára, ám az elferdült modern társadalomban ezeket a normákat és szabályokat nem lehet rendbe hozni. Hogyan ösztönözhetnek engem ilyen negatív dolgok?
Azelőtt azt gondoltam, hogy olyan sok emberi ragaszkodás van, mint az önérdek, a testi vágy, az irigység, a harag és a művelés tényleg nagyon nehéz. Most már értem, hogy mindezek gyökere az önzőség. Az önzőségnek különböző változatai vannak, de végül is azok mind ugyanazok. Miután felfedeztem mindem ragaszkodásom forrását, az eltávolításuk nem olyan nehéz, mint gondoltam.
Végiggondolva a művelésem útját, emlékszem, hogy milyen sokszor voltam lent és fent. Egy naiv művelőtől indulva képessé váltam magamba nézni. A Dáfá valóban megváltoztatott, ezeknek a ragaszkodásoknak az eltávolítása most már sokkal könnyebb.
Forrás: Cultivation Experience of a Young Practitioner Born in the 90s
* * *
tovább ...