Fiatal Fálun Dáfá gyakorló vagyok, aki 11 éve kezdte el a gyakorlást. Azzal a szándékkal kezdtem bele a gyakorlásba, hogy jobban legyen az egészségem és feltárjam az élet rejtélyeit. Nem sokkal a Dáfá gyakorlásának megkezdése után az összes betegségemből felgyógyultam, még azokból is, amelyektől már évek óta szenvedtem.
Szentimentális, szűk látókörű, visszahúzódó és irigy voltam a Fálun Dáfá gyakorlása előtt. Egy mások által véletlenül elejtett szó is meg tudta érinteni a szívem, és napokig mogorva voltam miatta. Nem vitatkoztam másokkal, csak egyszerűen nem tudtam elengedni. Az életem nehéz volt és fárasztó. Fizikailag és mentálisan is kimerültnek éreztem magam, és számos betegségtől szenvedtem fiatal korom ellenére.
A Fálun Dádá gyakorlásának megkezdése után az őszinteség, jószívűség, tolerancia (kínaiul Zhen 真 Shan 善 Ren 忍) elveket követtem. Megszabadultam számos emberi nézetemtől, és mások szükségleteit vettem figyelembe elsőként. Ez a művelési folyamat meglehetősen nehéz volt, de a Fá folyamatos tanulásának segítségével megcsináltam.
Felülemelkedni önmagamon
A Dáfá alapelveit követve, számos ragaszkodás és emberi nézet eltávolítását követően jól kijöttem az anyósommal.
A férjem szülei ellenezték a házasságunkat, mert abban az időben nem volt biztos állásom. Végül vonakodva beleegyeztek a férjem kitartásának köszönhetően. A férjem szülei az öccsét kedvelték sokkal jobban, de szerencsére abban az időben kezdtem el a Fálun Dáfát gyakorolni. Mivel a Dáfá megköveteli, hogy másokra legyünk tekintettel elsősorban és feltétel nélkül, mindig panaszkodás nélkül végeztem el a házi munkát. A férjemmel elvégeztük azokat a munkákat is, amiket a férjem öccsének és a feleségének nem volt kedve megcsinálni, és mindent megtettünk, hogy mindenkinek segítsünk a házban.
Bár bíztunk benne, a teljesítményünket nem méltányolták. Az apósomék nem jöttek el sem azelőtt, sem azután, hogy életet adtam a gyermekünknek, még kevésbé törődtek velünk. Az anyám szomorúan azt mondta, hogy úgy néz ki, mintha törvénytelen gyermeket hoztam volna világra. Teljes mértékben figyelmen kívül hagytak minket és még a baba telihold-ünnepi partijára sem jöttek el.
Nagyon igyekeztem eltekinteni a hozzáállásuktól, de egyszerűen nem tudtam elengedni. Időnként szomorú voltam és nehezteltem a párom szüleire, mivel még csak rövid ideje gyakoroltam a Fálun Dáfát nem láttam még a probléma lényegét. Azonban a karma átalakulás folyamatát a szorgalmas Fá tanulásomnak köszönhetően megértettem.
Tudtam, hogy négyféle módon nyertem a történtekből. Megfizettem a karmikus adósságomat az apósoméknak. Ők pedig segítettek nekem javítani a jellememet azzal, hogy így kezeltek. Ezt jó dolognak kellene tekintenem, mivel átalakult a karmám, előrehaladt a művelésem, fejlődött a jellemem, és emelkedett a szintem.
Kezdetben irigy voltam a sógoromra, mert a férjem szülei jobban kedvelték őt és a feleségét. A felszínen békés voltam és higgadt, de a szívem mélyén tudtam, hogy ez nagyon igazságtalan. A Fá tanulásból tudtam, hogy az abszolút egyenlőségre törekszem, mert mindig úgy hittem, hogy a szülőknek egyformán kellene kezelniük a fiaikat és azok feleségeit. Aztán rájöttem, hogy egy hétköznapi ember gondolkodásmódja szerint kezeltem ezt a dolgot, és nem a Dáfá elveinek megfelelően. Megértettem, hogy ez egy lehetőség volt arra, hogy eltávolítsam az irigység érzését. A művelés előtt a küzdőszellem és az irigység nagyon erős volt bennem. Korábban úgy gondoltam, hogy feljebb való vagyok másoknál. Végül rájöttem, hogy a Mester rendezte el számomra a férjem szüleit, hogy segítsen a művelésemben. Szívből meg kell ezt köszönnöm a párom szüleinek.
Ezt követően a férjemmel kedvesen bántunk a sógorommal és a családjával, és mindig törődtünk velük. A harmonikus családi kapcsolatok boldoggá tettek minket, és kiváltották a körülöttünk lévő emberek elismerését is.
Művelés a munkahelyen és összhangba kerülni a kollégákkal
Kínában az emberek morálja mélyre süllyedt, és attól félnek, hogy becsapják őket, ezért nem bíznak egymásban. Amikor először alkalmaztak pénztárosként egy magánvállalkozásban, a vezetés és a kollégák úgy kezeltek, mint egy tolvajt, folyamatos megfigyelés alatt álltam. Még azokhoz a pénzügyi könyvelési tételekhez sem férhettem hozzá, amelyek az én felelősségi körömhöz kapcsolódtak. Ehelyett azokat a nem pénzügyes személyzet kezelte.
A Dáfá őszinteség, jószívűség, tolerancia elveit követtem. Még amikor néhány kolléga problémákat is okozott nekem és megrágalmaztak a vezetés előtt, képes voltam őket is jószívűen kezelni. Sosem harcoltam velük az érdekeimért és a hibáiktól függetlenül megbocsátottam nekik. Egy éven belül rájöttek, hogy más vagyok, mint az átlag. Azt mondták, hogy sosem harcolok semmiért, olyan elfogulatlan és jó hozzáállásom van, ami nagyon ritka a mai társadalomban. Megkérdezték, hogy hiszek-e valamilyen vallásban. Beszéltem nekik a Dáfáról és az üldözés igazságáról, amit nagyon jól fogadtak. Úgy gondolták, hogy a Fálun Dáfá jó és beleegyeztek, hogy kilépjenek a Kínai Kommunista Pártból (KKP).
Ám mostanában történt valami, ami megérintette a szívem. A munkám során a normál könyvelésen túl, a legkomplikáltabb dolog a belső és külső számviteli tételek egyeztetése a vezetőkkel és másokkal. Egyik nap az igazgatónő megkérdezett, hogy mekkora költség kapcsolódik hozzá. Nagyjából 110.000 jüant mondtam neki. A szemöldökét ráncolta és azt állította, hogy nem lehet ott olyan sok, 10.000 jüannak kellene lennie. A könyvelő elővette a könyvelést és látta, hogy valóban 110.000 jüan van ott feljegyezve. Ám a könyvelő váratlanul azt felelete, hogy a vezetőnek igaza van, én hibáztam, és annak 10.000 jüannak kellene lennie. Hallva a könyvelő által mondottakat az igazgatónő ragaszkodott hozzá, hogy én vétettem hibát, és utasította a könyvelőt, hogy helyesbítse a számokat, azután távozott.
Az igazgatónő általában megbízott bennem. Azt gondolta rólam, hogy őszinte és tisztességes vagyok. Végül is sok éve dolgoztunk már együtt. Ismert a tetteim és a szavaim alapján. Meséltem neki a Fálun Dáfával kapcsolatos üldözés valóságáról, és ő elfogadta, valamint kilépett a KKP-ból is. Még figyelmeztetett is, hogy legyek óvatos és vigyázzak magamra.
Ha igazítanunk kell egy számla tartalmán, akkor át kell vezetnünk egy másik 100.000 jüan összeget erre a számlára, vagy a bankszámlára kell befizetnünk 100.000 jüant készpénzben, hogy az egyenleget megtartsuk. Ki fizetné be ezt a 100.000 jüant? Abban a pillanatban aggódni kezdtem és azt gondoltam magamban: „Hogy mondhatta ezt a könyvelő? Amikor ellenőrizte velem a számla feljegyzéseit, azt mondta nekem, hogy 110.000 jüan volt az igazgató neve alatt. Hogyan állíthatott mást?”
Fokozatosan lenyugodtam, és figyelmesen végiggondoltam újra a számla részleteit. Miután egyenként leellenőriztem a tételeket, megbizonyosodtam róla, hogy azok pontosak. Délután odamentem a könyvelőhöz és mondtam neki: „Kérlek, gondold át és ellenőrizd le újra a számla feljegyzéseit a könyvelésben. Annak 110.000 jüannak kell lennie.” Azután elmondtam neki részletesen, hogyan ellenőriztük le az egyes tételeket és feljegyzéseket azelőtt. Meglepetésemre dühös volt és azt mondta, hogy nem érdekli, magyarázzam el magam az igazgatónőnek, és figyelmeztetett, hogy ne rángassam őt bele.
Akkoriban ezt néhány kolléga meghallotta és azt gondolták, hogy hibát követtem el. Fecsegtek és morogtak, azt mondták, hogy az az én problémám. Tényleg igazolni akartam magam, de higgadtan végiggondoltam, hogy az csak még kaotikusabbá tenné a helyzetet, és nehéz lett volna világosan elmagyarázni. Éppen abban a pillanatban eszembe jutott, amit a Mester mondott:
„Művelőként
Egyvalaki mindig a saját hibái után nézzen
Ez az út, hogy a leghatékonyabban megszabaduljon a ragaszkodásoktól
Nincs lehetőség, hogy kihagyja a megpróbáltatásokat, kicsiket vagy nagyokat
[Egy konfliktus során, ha emlékezhetsz:]
„Neki igaza van,
És én tévedek,”
Mi vitatkozni való van?” (Hong Yin III., Kinek van igaza, ki téved)
Tudtam, hogy saját magam kell szembe nézzek az igazgatónővel, nem számíthatok másra.
Munka után felhívtam a könyvelőt, és megkértem, hogy találkozzon velem. Elmagyaráztam neki, hogy az az én hanyagságom miatt volt és nem kell neki aggódnia miatta. Nem akarom őt belerángatni. Elmagyarázok mindent az igazgatónőnek én magam. Rám nézett és látnia kellett, hogy szerény és őszinte a hozzáállásom, majd azt mondta: „Rendben van, ne aggódj. Azt hiszem, hogy a könyvelésed rendben van, a könyvelés következetes és a pénzügyi kimutatásaiddal sincs probléma.”
Következő nap amint az igazgatónő beért az irodájába, bementem hozzá az összes könyvelési tétellel, ami az elmúlt évből rá vonatkozott. Egyesével megmutattam neki a dokumentumokat. Emlékeztettem őt az utolsó pénzkivételre, amit a múlt év végén írt alá. Dühösen azt mondta, hogy nem adtam neki oda a pénzt. Mosolyogtam rá és azt mondtam neki: „Nem probléma, ha nem emlékszel rá most azonnal, már nagyon régen volt. Ellenőrizd le a feljegyzéseidet, hátha megtalálod.” Lassanként lenyugodott, és elgondolkodottan azt mondta: „OK, visszamegyek és leellenőrzöm.” Többet nem jött ezzel hozzám. Tudtam, hogy megtalálta.
Egy kolléga dühösen azt mondta, „Bolond vagy, nem láttad, hogy a könyvelő megpróbált csapdába csalni téged.” Elmagyaráztam neki, hogy a könyvelő nem szándékosan ejtett csapdába, ő csak az igazgatónőnek akart kedvezni. Mondtam a kollégának, hogy nem akarok emiatt neheztelni, mert minden, amibe egy gyakorló belefut jó dolog, az a művelésére szolgál és arra, hogy javítsa a jellemét.
A Dáfá által jobb emberré váltam, és képes vagyok őszinte gondolatokat fenntartani, nem panaszkodom, és nem vitatkozom, toleráns vagyok másokkal és jószívűen elnéző, amikor félreértenek. Ez megmutatja a Dáfá nagyságát és dicsőségét.
A tisztelt Mester könyörületessége, a Dáfá ereje és bölcsessége alakított át engem egy szűk látókörű emberből egy jószívű, toleráns Dáfá tanítvánnyá. Most már jól kijövök a párom rokonaival, a kollégáimmal, és jól tudok kezelni bármilyen komplikált kapcsolatot a társadalomban.
Forrás: Cultivating Myself at Work and at Home
* * *
tovább ...