Korábban Kínában, Dalian városában éltem, ahol reggelente és esténként sokan végezték a Fálun Dáfá gyakorlatait parkokban az üldözés kezdetét megelőzően. Ahova csak mentél mindenhol voltak gyakorló helyek. Japánban a környezet nem ilyen, ezért aztán eleinte mindig otthon végeztem a Fálun Dáfá gyakorlatokat.
Tavaly nyáron kezdtem el a szabadban végezni a gyakorlatokat. Ez teljesen véletlenül történt. Egy gyakorlótársam mesélte, hogy hétvégén reggelente a szabadban csinálja a gyakorlatokat. Ezért azt mondtam, hogy szívesen gyakorolnék vele. Egyre több gyakorló csatlakozott hozzánk, ahogy másoknak is elmeséltük. Fokozatosan eljutottunk oda, hogy minden reggel a szabadban végeztük a gyakorlatokat.
Fálun Dáfá zászlót raktunk ki, amikor a gyakorlatokat végeztük. Időnként az arra járók odajöttek hozzánk, hogy megtanulják a gyakorlatokat.
A gyakorlóhelyre menet és hazafelé jövet közben a hangulatom különösen jó volt. időnként, amikor későn keltem és elmulasztottam a gyakorlatokat gyakran álmodtam azt, hogy elveszítettem a pénztárcám, vagy hogy nem tudtam felmászni egy hegyre.
Ahogy az idő hűvösebbé vált egyre kevesebb és kevesebb gyakorló csinálta a szabadban a gyakorlatokat. Panaszkodtam emiatt az egyik gyakorlótársamnak, aki azt mondta nekem, hogy ne legyen rám hatással mások hozzáállása és csak folytassam tovább a gyakorlatok végzését. Egyetértettem, és változtattam a hozzáállásomon. Jó lett volna, ha a gyakorlótársak együtt gyakoroltak volna – de ha nem, akkor egyedül fogok magam gyakorolni.
Amikor hideg van gyakran én vagyok az egyetlen, aki a gyakorlatokat csinálja a gyakorlóhelyen. Észrevettem, hogy nagyon sok ember beleértve kínaiakat is, megáll megnézni, ahogy meditálok. Sajnos a zászló egy másik gyakorlónál van. Különben a zászló jó dolog lenne a Dáfával kapcsolatos információk terjesztésére.
Úgy találtam, hogy a zászlónak is van egyfajta ereje. A nap felkel amikor az ülő meditációt csináljuk. Az aranyló napsugarak megvilágítják az aranyszínű zászlót, amely visszatükröződik - érezni lehet a melegét és az erőteljes energiáját.
Azt hiszem, az én küldetésem, hogy fenntartsam a gyakorlóhelyet, különösen amikor nincs más gyakorló csak én.
A környezet változik
Varjak hangoskodtak, amikor csak elkezdtem a gyakorlatokat csinálni odakinn. Aztán egyre kevésbé jöttek közel a varjak a gyakorlóhelyhez. Inkább más, kellemes hangú madarak jöttek. Eleinte örültem, hogy hallom ezeknek a madaraknak a hangját, de egy idő után ez nagyon zavaróvá vált. Egyszer azt mondtam a szívemben, „Legyetek csendesebbek”. Onnantól kezdve kevesebb madár jött, és így nyugodtabb lett a hely.
Egyszer, amikor esett az eső, amikor a gyakorlatokat csináltam, kértem a szívemben az esőt, hogy menjen esni máshova, vagy essen valamikor máskor. Az időjárás azóta jó. A legrosszabb, amit azóta tapasztaltam csak szitálás volt.
Megtartani a békét a szívünkben
Láttam, hogy sok gyakorlótársam más országokból fotókat posztol magáról, ahogyan a hóban meditál, és én is ugyanezt akartam tenni. Elkezdtem havas idő után vágyakozni, hogy tudjak egy ilyen képet csinálni magamról a hóban meditálva. Azonban ehhez az örömhöz való ragaszkodásom miatt azon a napon, amikor végre havazott nem ébredtem fel és elmulasztottam a meditációt.
Rájöttem, hogy meg kellene őriznem a békét a szívemben, és az a jó, ha mindent meg teszek, amit meg kellene tennem.
Bár Japánban az emberek szabadon gyakorolhatják nyilvánosan a Fálun Dáfát, nehéz egy olyan környezetet kialakítani, amilyen Kínában volt az üldözés előtt, amikor gyakorlóhelyek voltak mindenfelé. Ahogy kialakítottuk a gyakorlóhelyünket, változásokat tapasztaltam a környezetben. A Dáfá terjedésének pozitív hatása van. Ha minden gyakorló a szabadban tudná végezni a gyakorlatokat Dáfá zászlókkal és transzparensekkel, akkor Tokió város körülményei megváltoznának. Egyre több ember ismerkedhetne meg a Fálun Dáfával, az egész környezet megváltozna, és ennek pozitív hatása lenne a Dáfá projektekre.
Forrás: Outdoor Practice: Purifying the Interior and Exterior
* * *
tovább ...