Tanárként dolgozom és az egész családom gyakorolja a Fálun Dáfát. Ebben a cikkben a lányom művelési útjára helyezném a hangsúlyt.
A nagy nehézségekből lehet igazán építkezni
Amikor a lányom hat hónapja volt házas, és három hónapos terhes, a férje hirtelen meghalt. Ez maga volt a döbbenet. Azonban tanúja voltam annak, hogyan nézett szembe a lányom a legkínzóbb fájdalommal és nehézséggel, és lenyűgözött az általa mutatott erő.
A szavai és a tettei mélyen megindítottak. Nagyon hálás vagyok a Mesternek, és a Fálun Dáfának, hogy a lányomból egy nyugodt, erős, és jószívű ember lett. A temetés után a lányom felhívta a férje szüleit. Tudta, hogy ez nehezebb lehet nekik, mivel az egyetlen fiukat veszítették el. Úgy érezte, hogy nekik további bátorításra és vigaszra van szükségük. Megkérdezte a szülőket: „Hogy vagytok? Bár elveszítettétek a fiatokat, én továbbra is itt vagyok nektek. Semmi sem szakíthatja szét a családunkat, folytatjuk tovább.”
Arcomon lecsorgó könnyekkel a szívem a lányomért fájt. Még olyan fiatal és máris ekkora fájdalmat kellett elviselnie az életben. Abban bíztam, hogy a jószívűség, melyet a Dáfá művelésén keresztül nyert segíteni fog neki felülemelkedni a bánaton és a veszteségen.
A Fá alapelveinek betartása
Sok rokon és barát, akik szerették őt meglátogatták a lányomat, vagy felhívták őt és tanácsot is adtak neki. Néhányan azt javasolták: „Még fiatal vagy, szükséged van egy társra, aki támogat és törődik veled. A meg nem született babád akadály lesz számodra a jövőben. El kell döntened, hogy vajon el akarod-e vetetni a magzatot.”
Azok, akik olvassák a Fálun Dáfá könyveit, tudják, hogy az öngyilkosság, a gyilkosság és az abortusz mind életek kioltása. Ami olyan dolog, amit egy Dáfá gyakorló abszolút nem tehet meg. A lányom azt válaszolta: „A baba az enyém. Kértem a Mestert, hogy segítsen nekem megtartani, amikor a vetélés jeleit észleltem. Meg fogom tartani a babát.” Higgadt volt, szilárd és elszánt. Azt mondta: „Nem számít, milyen nehézségek lehetnek, nem engedem, hogy a férjem szülei még valakit elveszítsenek. Megtartom a babát.”
Egyik nap a lányom jött haza a férje szüleitől. Elmondta, hogy pénzszűkében vannak a temetési költségek miatt, ezért ő odaadta nekik a férjével közösen félretett megtakarításukat. Ez 90.000 jüan volt. Rám nézett és azt mondta: „Szerencsés vagyok. Itt van nekem a Mester, a Dáfá, és a baba.”
Mélyen megindított a tette. Valaki számára, aki órabérben dolgozik, egy ilyen összeget félrerakni hosszú időt vesz igénybe. Mások szempontjai fontosabbak voltak számára, mint saját maga. Annyira büszke vagyok rá! Nagyon bizakodó vagyok a lányom jövőjével kapcsolatban. A férje szülei ugyanilyen gondoskodóak és szeretetteljesek. Fokozatosan visszafizették a számlájára az egész összeget.
Az erőt a Fából kapjuk
A lányom visszament dolgozni néhány nappal a temetést követően, és az élet ment tovább. Emlékeztettük rá, hogy tekintsen a dolgokra őszinte gondolatokkal, és figyeljen oda az érzelmeire. A munkatársait a szokásos módon kezelte, vissza fogta a könnyeit, és jó munkát végzett, mint mindig. A többiek le voltak nyűgözve, hogy milyen erős és érett. Higgadtan nézett szembe a realitással, felvállalta az élet felelősségét és mindent beleadott.
Megkérte a barátait, hogy készítsenek egy kalkulációt arról, hogy mennyibe kerül egy gyereket felnevelni, mivel saját maga akarta összeszedni a pénzt és gondját viselni a babának, annak ellenére, hogy mi mindannyian elköteleztük magunkat, hogy segítünk neki. Elkezdte beosztani a kiadásait, nem vett igénybe taxit a rossz idő ellenére sem a munkába menet, és nem járt el étterembe enni. Mindent megtett, hogy ne lássuk őt sírni, mert nem akarta, hogy aggódjunk miatta. Gyakran láttam őt a Mester képe előtt ülni, hogy elengedje a bánatot és vigaszra találjon.
Továbbra is motorkerékpáron járt a munkába és vissza. Ez egy kicsit aggasztó volt. A cipőjét is nehezen tudta bekötni. Még a szülés tervezett napjának környékén is dolgozott. Gyakran olvastuk a Fát együtt, de most magában akart olvasni. Később rájöttem, hogy hangosan olvasta fel a Fát és azt akarta, hogy a baba megismerkedjen a hangjával.
A lányom 2017 novemberében szülte meg a babát. Volt egy másik anya is a körzetben, aki ugyanakkor szült. Mellette ott álltak a férje és a nővére mindkét oldalán. Sírt a fájdalom miatt. A lányom az ágy körül járkált, mélyeket lélegzett, nyilvánvaló volt, hogy a fájdalma erősödött, elkezdett verejtékezni is. Nyugodt volt és erős. A másik nő csodálkozott hogyan lehet neki ennyivel kevesebb fájdalma. Én tudtam, hogy a lányom a Dáfától kapta az erőt és a kitartást.
Minden gyorsan és simán ment, eljött a szülés ideje. Amikor az orvos megkérdezte, hogy kér-e érzéstelenítést a szüléssel járó fájdalom csillapítására, a lányom elutasította. Mindössze egy órát vett igénybe, hogy egészséges lány gyermeknek adjon életet!
Most már öt hónapos a baba, teljesen egészséges és nagyon bájos. (Természetesen elfogult vagyok.) Mi mind nagyon hálásak vagyunk a Mesternek, hogy elküldte őt nekünk. [A szerkesztő megjegyzése: Ez a cikk 2018 áprilisában íródott.]
El sem tudom képzelni, mi történhetett volna, ha nem műveljük magunkat a Dáfában. Ekkora veszteséggel és ennyi fájdalommal szemben milyen lehangoltak lettünk volna? Köszönhetően a Mesternek, és a Dáfának, megértettük az előre elrendelt sorskapcsolatot, az emberi életet, a reinkarnációkat, stb. A Dáfá volt az, ami segített a lányomnak felnőni, és erőssé válni.
Remélem, hogy még több ember tudja meg az igazságot a Fálun Dáfáról, és átlátnak a kommunista rezsim által terjesztett hazugságokon és propagandán. A lányom szavaiból és tetteiből megértitek, hogy a Fálun Dáfá milyen értékes.
Forrás: My Daughter's Cultivation Path
* * *
tovább ...