Hatvanhárom éves vagyok. A Fálun Dáfá gyakorlása előtt reumát állapítottak meg nálam. Mindenhonnan orvosi tanácsot kértem. Néztem a tévét, hallgattam a rádiót és a reuma kezeléséről tájékozódtam. Minden új gyógyszert, amiről tudomást szereztem, azonnal megvettem. Nagyon igyekeztem, hogy megszabaduljak a betegségtől.
Habár számtalan kínai és nyugati gyógyszert kipróbáltam, egyik sem segített. Ehelyett magas vérnyomásom lett és a mellkasomban csomók, amit a reuma váltott ki. A gyógyszerek gyomor- és bélvérzést, reumás szívbetegséget, vesebetegséget és rendellenes májműködést okoztak. A hosszútávú gyógyszeres kezelés miatt az immunrendszerem annyira legyengült, hogy nyáron a kandallónál kellett ülnöm és nem tudtam a nyitott ablaknál megmaradni.
Ez a fajta élet szenvedés volt. A családom nem volt gazdag. A pénzügyi helyzetünk a betegségem miatt még rosszabb lett. Sőt haboztam, hogy megvegyem-e a gyerekeknek a legolcsóbb pálcikás jégkrémet is. Ez akkor szinte összetörte a szívemet. A szomszédok életéhez képest szegényesen éltünk. Gyakran gondolkodtam azon, hogy öngyilkos leszek, ami mindenkinek megkönnyebbülés lett volna.
A Fálun Dáfá megváltoztatta az életemet
1997. január 6-ra máig emlékszem. Elmentem a nővéremhez, azért hogy utoljára meglátogassam. Ezután az volt a tervem, hogy túladagolom az altatót. Rögtön azután hogy bementem, a testvérem azt mondta nekem: „Kitűnő időzítés! Tanuljuk a Fálun Dáfát! A faluban több tucat ember van, aki a Fálun Dáfát gyakorolja. A Fálun Dáfá egy művelési út, amely egy különös befolyással van az egészségre és a fizikai kondícióra. Nézz rám, segítség nélkül megyek.”
A nővéremnek ugyanazok a tünetei voltak, mint nekem. Most vettem észre, hogy már mennyire megváltozott.
Meggyőzött, hogy menjek vele a Fálun Dáfá gyakorlóhelyre. Miután több mint két órán át hallgattam a Mester előadását, nagyon jól éreztem magam. Hihetetlen és csodálatos volt! Nem akartam meghalni, hanem meg akartam tanulni a Fálun Dáfát!
Öt napig a nővéremnél maradtam, mialatt megnéztük a Mester kilenc napos előadásainak szemináriumát. Ez után hazamentem, hogy gondoskodjak a gyerekeimről. Több mint 16 kilométert bicikliztem, elintéztem néhány házimunkát és visszamentem a nővéremhez, hogy a Mester kilenc napos szemináriumának a végét megnézzem. Amikor ezután haza mentem,teljesen ki voltam cserélve.
Milyen meglepettek voltak a szomszédjaim, amikor látták, hogy mennyire megváltoztam! Kérdezték: „Mi történt?” Sokan meg akarták tanulni a Fálun Dáfát, miután hallották a történetemet. Nagyon boldog voltam. Berendeztünk az otthonomban egy gyakorlóhelyet, ahol közösen tudtuk a Fálun Dáfát tanulni és a gyakorlatokat végezni. Az egész családom követte a Mester tanításait és ennek során egy spirituális fejlődésen mentek keresztül.
A Fálun Dáfá gyakorlók más szemszögből szemlélik a világot
1997-ben a búza nagyon jó termést hozott. Amikor a búza beérik, nem tudunk géppel betakarítani, hanem mindent kézzel kell végezni. Amikor a férjemmel kimentünk a földre, felfedeztünk két embert, akik a búzánkat lopták. A férjem rákiáltott az egyik nőre, hogy tűnjön el, mialatt a másik egy teli hordóval elrohant.
Amikor a férjem és a gyerekeim hazatértek, eljött annak a nőnek a két fia és az apja, aki előzőleg a búzát lopta. Elkezdtek velünk vitatkozni. Azt állították, hogy az anyjukat (a nő, aki a búzát lopta) megfenyegettük.
Akkor, azt gondoltam: „Gyakorló vagyok. Nem viselkedhetem hétköznapi emberként. Ha a személyes érdekeimért küzdök, nincs különbség a hétköznapi emberek és köztem! Gyakorlóként nem üthetek vissza, ezt el kell viselnem.”
Félbeszakítottam a fiúkat és azt mondtam: „Ezt a kocsit még nem pakoltuk ki. Hozd a hordódat és töltsük meg. Ne izgasd fel anyukádat!” Az apa és a két fia zavarba jöttek. Nem sokat mondtak, csak elmentek.
Az emberek, akik a Fálun Dáfát gyakorolják, megváltoznak, mert átalakul a szemlélet módjuk. Mindenki tudta, hogy korábban nem az a fajta ember voltam, aki nyugodtan a rövidebbet húzta. A viselkedésemen keresztül egy jó benyomást szerezhettek a Dáfáról.
Forrás: Cultivation Changes a Person
* * *
tovább ...