Ha azt mondanám, hogy az apámhoz fűződő kapcsolatom rideg volt, akkor az enyhe kifejezés lenne. Sosem tudtam beszélni vele. Arrogáns volt, indulatos és önző. Nekem is hirtelen természetem volt, és a közöttünk éveken át meglévő feszültség hatására nem tudtam tolerálni. Amikor csak beszéltünk, azonnal elkezdtünk veszekedni. A legrondább dolgokat mondta nekem, mintha teljesen idegen lennék; soha nem éreztem, hogy szeretne engem.
Középiskolában eldöntöttem, hogy külföldre megyek egyetemre, így el tudok tőle költözni. Úgy terveztem soha sem térek vissza. Azonban egy szakiskolába kerültem a tartományunk székhelyén. Három évvel később a szülővárosomba küldtek dolgozni. Ennyit az álmaimról, hogy elhagyom apámat.
A dolgok változnak
Miután 1995-ben elkezdtem gyakorolni a Fálun Dáfát, fokozatosan megváltoztam. Mindent, amit mondtam vagy tettem az őszinteség, jószívűség, tolerancia (Zhen, Shan, Ren) alapelvek szerint ítéltem meg, és mindent elkövettem, hogy rendes és jobb ember legyek. Bár a véleményem apámról megváltozott, továbbra is idegesített. Próbáltam többé nem vitatkozni vele. 1996-ban meséltem neki a Fálun Dáfáról, és lejátszottam a szüleimnek Li Mester előadásainak videókazettáit. Habár apám arrogánsan viselkedett, miközben az előadásokat nézte, az mondta, hogy Li Mester (a Fálun Dáfá alapítója) nem egy hétköznapi ember.
1999. július 20-án a Kínai Kommunista Párt megkezdte a Fálun Dáfá gyakorlók üldözését. A szüleim továbbra is úgy érezték, hogy a Fálun Dáfá jó. Azonban miután elítéltek két év munkatáborra, mert beszéltem a Tiananmen téri önégetés megtévesztő akciójáról, elhallgattak.
Miután kiengedtek, folytattam a Fálun Dáfá gyakorlását. Ők nem tiltakoztak, de nagyon aggódtak. Azt javasoltam, ismételgetniük kellene, hogy: a Fálun Dáfá jó; az őszinteség, jószívűség, tolerancia (Zhen, Shan, Ren) jó. Apám lábában megszűnt a fájdalom és az alvászavarai is eltűntek. Ami pedig a legfontosabb, hogy nem volt többé szüksége a gyomrára szedett gyógyszereire.
Adtam neki egy példányt a Zhuán Fálunból és megkértem, hogy olvassa, amikor csak van ideje. Anyám analfabéta volt, így kerítettem neki egy olvasógépet. Azonban apám rossz természete nem javult, ami arra engedett következtetni, hogy sohasem olvassa a Zhuán Fálunt.
Apám viselkedése rámutat a ragaszkodásaimra
Az újév ünnepén apám mondott nekem valamit, ami nagyon felidegesített. Ahelyett, hogy azonnal magamba néztem volna, dühös lettem és neheztelés ébredt bennem. Azt gondoltam, hogy nem volt neki igaza. Azt mondtam magamban, hogy legközelebb, amikor meglátogatom őket rákérdezek a Zhuán Fálun-ra. Füstölögtem magamban, és azt gondoltam, hogy semmi sem segíthet rajta. Azonban a vele kapcsolatos ragaszkodásomon túl, aggódtam is érte.
Abban a pillanatban eszembe jutott a Mester tanítása: „A művelésnél pont saját magánál kellene utánanézzen az ember. Hogy igaza van-e vagy sem, mindig saját magánál kellene utánanézzen. A művelésnél pontosan az emberi érzületek kell legyenek eltávolítva.” (Fá-magyarázat Los Angeles városában)
Azt kérdeztem magamtól: „Miért nem nézek magamba? Miért leszek dühös állandóan? Van valami, amit el kellene távolítanom? Miért én vagyok az egyetlen rokon, aki nem bírja elviselni apám természetét?” Számos ragaszkodást fedeztem fel: sértődött voltam, bíráskodó, versengő, beképzelt, defenzív, arrogáns és ragaszkodás fűzött a családtagjaimhoz is. Én is a KKP pártkultúrájának a terméke voltam: másokkal kritikus, önelégült, intoleráns, önző, és uralkodó. Nem voltam kedves, amilyennek egy nőnek kellett volna lennie. Felismertem, hogy a hibák, amelyeket apámban láttam, a saját jellemvonásaimat tükrözték vissza. Úgy döntöttem nem kérem el a Zhuán Fálunt.
Tegnap felhívtam apámat valami miatt, és csak úgy rákérdeztem, hogy meg van-e még neki a Zhuán Fálun és, hogy olvasta-e. Azt felelte: „Igen, elolvastam kétszer!” Megkönnyebbültem. Félreértettem őt. Nem csak meg volt neki a könyv, de gondosan ügyelt is rá. Megértettem, hogy a Mester vezeti és rendezi mindenki életét. Nem kell túl sokat aggódnunk, amíg azt tesszük, amit tennünk kell.
A Mester azt mondja: „Azok, akik ragaszkodnak a családi szeretethez, bizonyosan megégetik magukat, összezavarodnak és gyötrődnek miatta. A ragaszkodás fonala húzza és gyötri őket egész életükön keresztül, túl késő sajnálkozniuk életük végén.” (Amiket a művelőknek el kell kerülni, Esszenciák a további haladásra)
Gyakorlóként csak arra kell koncentrálnunk, hogy saját magunkat jól műveljük, jól csináljuk a három dolgot, és ne engedjük, hogy a ragaszkodásaink legyőzzenek bennünket. Különben a nézeteink és a ragaszkodásaink félreértéseket fognak nekünk okozni. Át kell törnünk a régi erők zavarását, és el kell távolítanunk a ragaszkodásainkat és a nézeteinket, így a régi erők nem tudnak minket kihasználni. Emlékeznünk kell rá, hogy a mi felelősségünk a körülöttünk lévő emberek megmentése, és könyörületességgel kell őket kezelnünk.
Forrás: Do Not Let Human Attachments Get the Better of Us
* * *
tovább ...