A szülővárosomban egy az ötvenes éveiben járó Fálun Dáfá gyakorló állítja elő a Fálun Dáfá üldözését leleplező információs anyagokat. Nemrégiben lebetegedett, de átjutott rajta a többi gyakorló segítségével.
Betegség karma
Hónapokkal ezelőtt betegedett meg, a diagnózis „Szisztémás lupus erythematosus” [a test több szervét érintő autoimmun betegség] volt, egy olyan állapot, ami nem gyógyítható.
Néhány napig a közösségi kórházban maradt, de mivel az állapota romlott, az orvosok az javasolták, hogy szállítsák át egy nagyobb Pekingi kórházba.
Miután értesültem az állapotáról, elmentem meglátogatni. Alig ismertem meg, zavarodottan viselkedett. A nevén szólítottam, és a hangomat felismerte. Egyszerű szavakkal kommunikáltunk.
Emlékeztettem, hogy tagadja meg a régi erők elrendezését, és kövesse a Mester által megtervezett művelés útját. Bólogatott és mondta, hogy haza szeretne menni, hogy tanulni tudja a Fát és csinálni tudja a Fálun Dáfá gyakorlatait.
Elmondtam a lányának, hogy az anyja nem lett jobban, így haza szeretne menni és a Dáfá gyakorlatait csinálni. A lánya azt mondta, hogy a döntés a bácsikája, az anyja bátyjának a kezében van. Beszéltem a bátyjával is, és megosztottam vele néhány példát arról, hogyan nyerték vissza gyakorlók az egészségüket a Fálun Dáfá gyakorlásával.
Ő azt mondta: „Mivel már minden pénzünket elköltöttük, elhagyhatja a kórházat. Segíthetsz rajta bármilyen módon, ahogy csak tudsz.”
Következő nap haza ment, és a családja elkezdett előkészülni a temetésére. A lánya felhívott telefonon, és elmentem hozzá aznap este. Továbbra is lázas volt és zavart.
A ragaszkodás egy kétirányú utca lehet
Megbeszéltem a helyzetet néhány helyi gyakorlóval, mindannyian azt javasolták, hogy csináljuk vele közösen a művelést, segítsünk neki feltárni a ragaszkodásait, legyen jobban, és folytassuk az üldözéssel kapcsolatos leleplező anyagok gyártását.
Ez a beszélgetés megmutatta, hogy a helyi gyakorlók nagymértékben támaszkodnak az ő képességeire. „A betegség karmát okozhatta az ő saját ragaszkodása,” mondtam, „de okozhatta a mi tőle való mértéktelen függésünk is”.
„Ő most nagyon gyenge. Ne várjunk tőle túl sokat. A Mester azt akarja, hogy magunkban keressünk, ezért először nézzünk magunkba, és távolítsuk el a saját ragaszkodásainkat!”
Átjutni a nehézségeken
Különböző okokból a családja nem akarta, hogy helyi gyakorlók menjenek hozzájuk, különösen napközben.
Ez problémát jelentett. Én egy közeli városban lakom, és körülbelül másfél órába telik nekem az út motorkerékpáron. Beleegyeztem, hogy gondját viseljem, és tanuljam vele a Fát éjszaka, miközben a helyi gyakorlók őszinte gondolatokat küldenek.
A fiam családjával élek. Én főzök mindenkire, és az unokáimnak is gondját viselem iskola előtt és után. Így este nyolc előtt nem tudtam elindulni. Nőként éjszaka egyedül utazni nem a legjobb. Meg voltam rémülve.
Mentem az elektromos motorommal a sötét országúton, a lámpám mindössze néhány méterre világított elém. Kukoricaföldek szegélyezték az utat, a száruk majdnem két méter magas volt aratásra készen. A szárak zizegtek a szélben.
Mindig, amikor összeszorult a szívem a félelemtől, azt ismételgettem magamban: „Fálun Dáfá gyakorló vagyok, velem van a Mester, velem van a Fá.”
Segíteni a bajban
Mielőtt a Mester tanításait hallgattuk szivaccsal lemosdattam, segítettem neki a mosdót használni, és ellenőriztem a felfekvéseit is. Megkértem, hogy küldjön őszinte gondolatokat, azután hangosan olvastam a Mester által tanított Fát hajnalig.
Egy héttel később a láza lejjebb ment, de továbbra sem tudott enni. Egy hét alatt kimerültem, így arra kértem a Mestert: „Mester segíts nekem. Épüljön fel, mert a környékünket érő negatív hatás óriási lehet, ha történik vele valami. Hamarosan újra elmegyek hozzá. Kérlek adj nekem bölcsességet!”
Ahogy induláshoz készülődtem eszembe jutottak a Mester szavai: ”az ő dolga pontosan a te dolgod” (Fá-magyarázat a Fá-konferencián Washington, D.C.-ben, Fá-konferenciák magyarázatai II.)
Azt kérdeztem magamtól, hogy vajon úgy kezeltem ennek a gyakorlónak a problémáját, mint a sajátomat? Visszaemlékeztem, hogyan viseltem gondját édesanyámnak, amikor beteg volt. Készítettem egy tál zabkását és leültem a gyakorlótársam mellé. Megkérdeztem, hogy vajon ő egy gyakorló vagy pedig egy beteg, és a Mester mondta-e neki, hogy feküdjön az ágyban egész nap és ne egyen.
Azt fogtam egy kanál zabkását, a szájához emeltem, és a Mester szavait ismételtem: „Egy gyakorlónál a gondolatok utasítják cselekvésre a természetfeletti képességeket.” (9. Előadás, Zhuán Fálun) Azután arra kértem, hogy használja a képességeit az evéshez.
Nehezen nyelte le az első kanállal. A következő falatok könnyebben mentek, miután megkértem rá, már magától evett. Húsz percbe telt neki, hogy megegye a zabkása felét. Egy rövid pihenő után a lányával segítettünk neki keresztbe tett lábakkal leülni a lótusz pozícióba, és megcsinálni a meditációs gyakorlatot.
Elkezdett rázkódni és izzadságban ázott egy fél óra után. Bátorítottam őt, hogy folytassa és elkezdtem őszinte gondolatokat küldeni, hogy eltávolítsam a zavarásokat.
Egy óra múlva megpihentünk, őszinte gondolatokat küldtünk, és megint evett egy kicsit. Aznap éjjel három alkalommal evett, és közben a Fát tanultuk, és a gyakorlatokat végeztük.
Megtapasztalni a Dáfá erejét
A gyerekei meg voltak döbbenve, hogy a következő reggelre mennyit javult az állapota, így a fia beleegyezett az infúzió leállításába.
Attól a naptól kezdve gyümölcsöt és egyéb hasznos dolgokat vittem hozzá. Amikor az almaszószt adtam neki, azt mondta, hogy jobban bánok vele, mint a saját nővére. Emlékeztettem, hogy Dáfá gyakorlók vagyunk.
A családtagok hozzáállása a Dáfá gyakorlókhoz megváltozott miután az egészsége elkezdett javulni. A helyi gyakorlókat meghívták hozzájuk csoportos Fá tanulásra.
Aznap éjjel mikor képes volt enni, segítettem neki elkezdeni járni. Azzal kezdtem, hogy nyújtottam az alsótestét, és segítettem neki megfordulni, aztán egy székben az állógyakorlatokat csináltuk.
Hajnalra képes volt járni a falba kapaszkodva. Egy nappal később elkezdte az állógyakorlatokat csinálni az ágynak dőlve.
Mire befejezte a Buddha kinyújtja ezer kezét gyakorlatot teljesen kimerült és leizzadt. Emlékeztettem őt a Mester által tanított Fára: „Az elviselhetetlen elviselhető, a lehetetlen pedig lehetséges.” (9. Előadás, Zhuán Fálun)
Két héttel később, már magától járt. Egy hónap múlva visszatért a saját rutinjához a Fá tanulásában, a gyakorlatokban és az őszinte gondolatok küldésében. Amikor megkérdeztük a Dáfá információs anyagokkal kapcsolatban, önként ajánlkozott.
Három dolgot tanultam abból, hogy segítettem ennek a gyakorlótársamnak túljutni a betegségkarmán. Egyrészt a Mester folyamatosan vigyáz ránk. Másrészt, ha úgy kezelem a többi gyakorlót, mintha a családom lennének, a Dáfá hatalma megmutatkozik. Harmadszor, a többi gyakorlónak segíteni szintén művelés, mivel fejlődhetünk a tűrőképességünkben, és még türelmesebbé válhatunk a folyamat során.
Forrás: Helping Another Practitioner Overcome Sickness Karma
* * *
tovább ...