Rendszerint két gyakorló társammal tanuljuk közösen a Fát. Együtt gondoljuk át a Fálun Dáfá tanításait, együtt végezzük a gyakorlatokat és együtt dolgozunk a bebörtönzött gyakorlók kiszabadításán. Voltak örömteli idők és szomorúak is, ahogyan ösztönző és dühítő pillanatok is. Meg szeretném köszönni a gyakorlótársaknak a kritikus pillanatokban kimondott olykor fájdalmas szavaikat, mert ezek segítettek, hogy maradjak az úton.
Rendkívül önelégült voltam. A művelésben nem voltam túl szorgalmas, de nagyon nagyra tartottam magam, mert az hittem mindent a Fá szerint csinálok. Miután azonban ezek a problémáim felszínre kerültek, magamba néztem és azt találtam, hogy csak felszínesen műveltem magam, és nem dolgoztam igazán azon, hogy a mélyen gyökerező ragaszkodásaimat eltávolítsam. Ehelyett inkább kérkedtem magammal, mintha minden megértésem helyes lett volna.
Az önelégültségnek köszönhetően, szokásommá vált, hogy az észrevételeimet a többi gyakorlóra vetítettem. Nem magamat műveltem, hanem a gyakorlótársakat méregettem a Dáfá alapvető mértékeihez. Ha nem hívják fel erre a figyelmemet, nem tudom mennyi ideig tartott volna, hogy felfedezzem ezt a ragaszkodásomat. Tényleg köszönetet szeretnék mondani a gyakorlótársaknak.
Azt hittem, hogy ez az „önelégültség” az a magabiztosság, amit a Fából nyertem. Valójában az önelégültség mögött számos alig észrevehető ragaszkodás rejtőzött, mint például lenézni másokat, önzőség, akaratosság, mások érzéseinek figyelmen kívül hagyása, és az állandó kritikusság. Mindent kimondtam, ami csak eszembe jutott, és bármit megtettem, amiről azt gondoltam, hogy helyes. Ez a démon természet erős megnyilvánulása volt.
Felismertem, hogy amikor otthon vagyok, vagy ha olyan gyakorlókkal, akiket jól ismerek, akkor nagy valószínűséggel kilazítok és megmutatkozik a démon természetem. Valójában egy igaz művelő, aki jól műveli magát, mindig úgy viselkedik, mint egy szorgalmas gyakorló, nem számít hol és mikor; mindig ügyel a szavaira és a viselkedésére, ahogyan egy gyakorlónak kell.
A Mester azt mondja:
„… valójában az anyag és a szellem egy.” (Zhuan Falun, Első Előadás)
Megértettem, hogy ha a jellemed egy bizonyos szintre lett művelve, akkor a viselkedésednek is azon a szinten kellene lennie. Egy művelőnek erényesnek, jószívűnek és könyörületesnek kell lennie. Miért haragudna meg valaki egy másik gyakorlóra? Ez azért van, mert én nem műveltem magam jól, és nekem kell több erőfeszítést tennem, hogy emeljem a morálomat.
Remélem a gyakorlótársak rá fognak mutatni a jövőben a művelésemben lévő résekre!
A szerkesztő megjegyzése: A cikk jobb megértéséhez javasoljuk a Zhuán Fálun és a Fálun Gong könyvek olvasását, amelyek a www.falundafa.hu oldalról ingyenesen letölthetőek.
Forrás: Letting Go of Attachment to Imposing My Perceptions on Others
* * *
tovább ...