A feleségemmel akkor találkoztunk, amikor elkezdtük a Fálun Dáfát gyakorolni. Több mint húsz év telt el azóta, és ma már a negyvenes éveinkben járunk.
Kezdetben sok mindent együtt csináltunk. Együtt tanultuk a Fát és együtt végeztük a gyakorlatokat. Amikor elkezdődött az üldözés Pekingbe mentünk, hogy tiltakozzunk az üldözés ellen. Mindkettőnket letartóztattak. Együtt dolgoztunk azon, hogy az emberek tudomást szerezzenek az üldözésről. Együtt hívtuk fel rá a figyelmet, információs anyagokat terjesztettünk a Fálun Dáfáról. Egymás mellett álltunk jóban és rosszban, hosszú utat tettünk meg párként. Azonban amikor a nyomás enyhült, nem tartottuk tiszteletben a különleges előre elrendezett sorskapcsolatunkat. Ez lehetőséget adott arra, hogy lazítsunk a művelésben. Nincs mit szépíteni rajta: a házasságunk majdnem tönkre ment.
2012-ben visszaköltöztünk a szülővárosunkba, hogy elindítsunk egy kisvállalkozást. A bolt egész nap rendkívül forgalmas volt. Nem volt többé időnk megcsinálni a gyakorlatokat, és mindig túlhajszoltnak éreztük magunkat és fáradtak voltunk. Mentálisan is egy leterhelő környezet volt itt dolgozni – sok emberrel kellett egyezkedni, és túl sok minden volt, amivel foglalkozni kellett.
Problémák a házasságunkban
Az nem segített, hogy a feleségemmel sok mindenben nem értettünk egyet. Amikor a gyerek megfegyelmezésére került sor, ő gyakran a lányunk oldalára állt a gyerek előtt. Ezt különösen nehezen viseltem. Minden negatív emberi érzelmem és ragaszkodásom teljes mértékben megmutatkozott, mint az önérdek, az irigység, a harag, a harci szellem. Azt gondoltam: „Egy férfinak a házon kívüli ügyekkel kellene törődnie, míg a nőnek az otthoni dolgokkal kellene foglalkoznia.”
A feleségemet is a hétköznapi társadalmi értékek szerint ítéltem meg, és megfeledkeztem arról, hogy ő egy gyakorló. Ennek eredményeképpen állandóan hibáztattam és könnyen elveszítettem a türelmemet. Panaszkodtam, hogy nem csinálja meg az ételt időben, nem tartja tisztán a házat, nem figyel a részletekre, fegyelmezetlen, és nem tudja, hogyan nevelje fel a gyerekünket.
A Mester az mondta,
„Ha nem változtatod meg az emberi logikádat, amit átlagos emberként évezredek alatt mélyen a csontjaidban formáltál, nem leszel képes elszakadni ettől a felszínes emberi külsőségtől és nem fogod tudni elérni a beteljesülést.” (Tanulságos tanácsok, Esszenciak a tovabbi haladasra 1)
Bár esténként továbbra is rendszeresen részt vettünk a csoportos Fá-tanulásokon, amint befejeztük az olvasást mindenki távozott, és nem beszélgettünk a műveléssel kapcsolatos dolgokról, olyanokról, mint a magunkban keresés a jellemünk (xinxing*) emeléséhez. Éreztem, hogy a művelési állapotom folyamatosan süllyed lefelé, és sok erénnyel kapcsolatos vizsgán elbuktam. Bajban voltam már jóval azelőtt, hogy ezt észre vettem volna.
Annyira sajnáltam az elhibázott erényességről szóló (xinxing*) teszteket és megfogadtam, hogy legközelebb jobban csinálom, de ismét elbuktam, mert nem tudtam fegyelmezni magamat. Még a hétköznapi emberekkel szemben is elvesztettem a türelmemet. Döbbenten arra gondoltam: „Nem voltam ilyen azelőtt! Mi történik velem?”
Az ego felfedezése
A Mester azt mondja,
„Hogy az igazat mondjam: a gyakorló egész művelése egy olyan folyamat, amelyben fokozatosan szabadul meg a ragaszkodásaitól.”
„Két oka van annak, hogy miért nem növekszik a gong* a gyakorlással: ha nem magas szinten tanulod a Fát*, akkor nem juthatsz magas szintre; és ha valaki sem a belső lényét, sem a xinxingjét* nem műveli, akkor a gongja* sem növekszik. Csak ez a két ok létezik.” (1. Előadás, Zhuán Fálun )
Ez emlékeztetett, hogy Fálun Dáfá gyakorlóként nem szabad elfelejtkeznem saját magam műveléséről, és arról, hogy a jellememen (xinxing*) dolgozzak! Elkezdtem megvizsgálni magamat, hogy lássam, miért nem tudom elengedni a ragaszkodásaimat, és miért nem tudom irányítani a viselkedésemet. Felfedeztem, hogy a fő bűnös a saját önzőségem és a saját egóm. Mindennek körülöttem kellett forogni – csak az érdekelt, hogy valami nekem megfelel-e vagy, hogy rám milyen hatással van.
A Mester azt mondja,
„Azt is el akarom mondani neked, hogy a múltbéli természeted valójában az egoizmuson és az önzőségen alapult. Mától fogva, ha bármit teszel is, először másokra gondolj és műveld magad az önzetlenségig és emberbarátságig. Így mától kezdve bármit teszel vagy bármit mondasz, másokra kell gondolnod. Vigyáznotok kell, hogy a Dáfá* örökké változatlan maradjon!” (A buddha-természetben nem hagyunk ki semmit, Esszenciak a tovabbi haladasra 1)
Amint megváltoztam, és tekintettel lettem a feleségemre, a negatív gondolataim mind megszűntek vele kapcsolatban. Azt hiszem a Mester kitisztított minden piszkos anyagot, amikor megvilágosodtam ebben a kérdésben. Azonnal megkönnyebbültem, mintha egy nehéz terhet emeletek volna le rólam. Elkezdtem pozitív megvilágításban látni a feleségem, és szörnyen éreztem magam amiatt, hogy cserben hagytam. Végül is a házasságunk napján nem megígértem, hogy gondját fogom viselni az egész hátralévő életén át? De nem viseltem jól gondját a művelésünk során megtett úton.
Férjként és feleségként meglévő kötelékünk egyetlen célja a művelésünk, nem pedig az, hogy a hétköznap életünket vezesse. Az ok, hogy összeházasodtunk egymással ebben az életben talán az ígéretek teljesítése, melyeket egy előző életben tettünk egymásnak.
Úgy éreztem a torkomban egy gombóc formálódik, ahogy ezek a gondolatok átfutottak az agyamon. Odafordultam a feleségemhez és bocsánatot kértem tőle. Miután elmondtam neki, hogy vizsgálódtam magamban, ő is elkezdett magába nézni. A kettőnk között lévő fal elkezdett leomlani, és véget vetett a régi erők tervének, hogy romba döntsék a művelésünk. Most már nagyon figyelmesek vagyunk egymással, haladunk előre a művelésben, és élvezzük a békét és a boldogságot, melyeket a Dáfá* gyakorlása által kapunk.
Néhány nappal ezelőtt megkérdeztem egy másik gyakorló párt: „Ti megbeszélitek a művelési tapasztalataitokat egymással?” A férj azt mondta: „Nem tudjuk megbeszélni. Azonnal ki tör a harc, amint megpróbáljuk.”
Én is így voltam. Csak azt akartam, hogy a feleségem változzon meg, így állandóan kifelé kerestem. Mivel csak magammal voltam elfoglalva, természetesen nehéz volt neki bármire is odafigyelni, amit mondtam neki. Szerencsére a Mester segített, hogy lássam a problémát. Megértettem, hogy bármilyen megoldatlan konfliktus a gyakorlók között, akik férj és feleség, az a magunkba nézésre kell, hogy ösztönözzön.
A Mester azt mondja,
„Ha te, Dáfá-tanítványként nem felelsz meg a Mester követelményeinek, akkor az semmi esetre sem egy egyszerű dolog. A régi erők minden Dáfá-tanítvány számára elrendezték a dolgaiknak egy sorát, ha tehát egy Dáfá-tanítvány nem felel meg a Mester követelményeinek, a régi erőknek az elrendezéseit kell kövesse.” (Kommentár egy Dáfá-tanítványnak a cikkéhez, Józannak lenni )
Mindig úgy éreztem, hogy két különböző út áll előttem. Az egyik, hogy követem a Mestert a Fá* helyreigazításban és a beteljesedés elérésében, amit a Mester szeretne. A másik az önpusztítás útja, amelyet a régi erők rendeztek el. A Fával* összhangban kell megítélnünk a cselekedeteinket, nem pedig az emberi nézeteink szerint. Tartsuk magunkat határozottan a Mester által lefektetett úthoz, és tagadjuk meg a régi erők összes elrendezését.
Ez az, amiről megvilágosodtam a jelenlegi szintemen. Kérlek, mutassatok rá, ha hibák vannak a megértésemben.
*Szószedet:
- Dáfá: A „Nagy Fá”, vagyis a „Nagy Törvény”.
- Fá: Törvény, kozmikus Parancsolat a Buddha iskolában; a buddhizmusban „Dharmá”-nak nevezik.
- Gong: 1. művelési energia; 2. gyakorlat, amely ezt az energiát műveli.
- Xinxing: „A szív természete”, „a szív minősége”; morális karakter.
Forrás: How My Wife and I Learned to Cherish Our Marriage
* * *
tovább ...