1999 júliusában Csiáng Cö-min és a Kínai Kommunista Párt (KKP) elindította az üldözési kampányt a Fálun Gong gyakorlók ellen. Alig több mint egy éve gyakoroltam még akkor csak a Fálun Gongot. Személy szerint óriási változásokat tapasztaltam a jellememben és az egészségi állapotomban a művelés által, és egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy miért akarna bárki is egy ilyen csodálatos gyakorlatot üldözni.
Ez 1999. december vége felé történt, amikor a hideg idő el kezd beállni. Miután a vonat áthaladt Qinhuangdaón két óra körül, egy kalauz érkezett a jegyeinket ellenőrizni. Talált egy utast, akinek nem volt jegye, és felszólította, hogy fizessen. Az utas egy zilált külsejű ötvenes férfi, azt mondta, hogy nincs több pénze és már csak néhány megállóra van a céljától. Az ellenőr azt mondta neki, hogy a következő állomáson le kell szállnia, majd elhagyta a kocsit.
Azt hittem a kalauz nem gondolta komolyan a fenyegetést, de ahogy a vonat megállt az állomáson visszajött leszállítani a szerencsétlent. Fagyos volt az idő odakint; hova mehetne ez a nincstelen ember az éjszaka közepén egy idegen helyen? Nem hagyhattam ezt megtörténni, így kifizettem az illető jegyét, hogy megóvjam attól, hogy leszállíttassák a vonatról.
Néhány órával később megérkeztem a Tiananmen térre, nem tudtam mit csináljak, kivel beszéljek. Egyszerűen leültem a lépcsőre. Hosszú idő után odajött egy fegyveres rendőr, hogy kérdőre vonjon. Megmutattam neki a katonai igazolványomat. Vetett rá egy gyors pillantást, és magamra hagyott.
Tudtam, hogy nem ülhetek csak úgy ott, megkérdeztem az egyik fegyveres rendőrt: „Úgy hallottam, Fálun Gong gyakorlókat tartóztattatok le, akik a térre jöttek.” Megkérdezte tőlem: „Te Fálun Gong gyakorló vagy?” Azt feleltem: „Igen” és így kerültem végül egy rendőr furgon belsejébe, ami a téren parkolt.
Volt még egy pár rendőr a furgonban. Átkutattak, és annak ellenére, hogy nem találtak nálam semmit a katonatiszti igazolványon kívül, egy rendőr rám támadt, és megütött a fejemen valamilyen tárggyal, ami a kezébe volt rejtve. A hadseregben tanítottak nekünk általános jogot, így tudtam, hogy a rendőr törvényt sértett és talán még otrombán figyelmen kívül is hagyta a törvényt. Ezenkívül, én semmilyen törvény elleneset nem tettem – minden, amit csinálhattak velem, hogy visszaküldtek a laktanyába.
Megkérdezett a rendőr, miért gyakorlom a Fálun Gongot
Mikor a furgonban voltam, egy rendőr megkérdezte, miért gyakorlom a Fálun Gongot. Elmondtam neki: „Miután elkezdtem gyakorolni, elmúlt a gyomorfájásom. Kicsi korom óta gyakori gyomorfájásom volt és rendszeresen hánytam. A fájdalom egyszer fél hónapig tartott, hideg teát kortyoltam és semmilyen gyógyszer nem segített.
Amióta elkezdtem a Fálun Gongot gyakorolni több mint egy évvel ezelőtt, semmilyen gyomorfájást nem tapasztaltam. És amióta csak emlékszem, mindig is nagyon aktívan pörgött az agyam. Vadul vágtázott az elmém, mindenféle dolgot elképzelve. Ha boldogtalan vagy dühös voltam, a gondolataim túlhajszoltak. Éjjelente még rosszabb volt. Feküdtem az ágyban éjjel, és legalább két órán keresztül töprengtem mielőtt álomba merültem. A fejem megfájdult a túlhajszoltságtól, és úgy tűnt, hogy a korral ez egyre romlik. Évek óta nem volt részem egy jó éjszakai alvásban. Próbáltam relaxációs meditációkat és kiegészítőket, de abszolút hatástalanok voltak. De miután a Fálun Gongot elkezdtem gyakorolni, és Li Mester tanításait alkalmazni:
„Csendben lenni, de nem gondolkodni – A misztikus és csodálatos talán láthatóvá válik.”
A Daóban, Hong Yin
Ezzel képes voltam bármit megállítani, amire csak gondoltam, és mély álomba tudtam merülni. Irigyeltem azokat az embereket, akik képesek voltak mély álomba merülni abban a pillanatba, ahogy lerakták a fejüket a párnára. Most már örömmel mondhatom, én is könnyedén el tudok aludni, amikor fáradt vagyok.”
A rendőr másodszor is megkérdezte, miért gyakorlom a Fálun Gongot
A rendőr félbeszakított, ahogy a Fálun Gong rám gyakorolt jó hatásairól meséltem. Azonban egy kicsit később újra feltette ugyanazt a kérdést: miért gyakorlok én Fálun Gongot? Előkaptam egy történetet és elmeséltem neki, hogy a Pekingi utam során a vonaton egy utasnak nem volt pénze a jegyére, ezért kifizettem neki, hogy megóvjam attól, hogy leszállíttassák a vonatról. A rendőr azt mondta, hogy át lettem verve. Elmondtam neki, hogy egyszer láttam néhány tucat yuant a földön, amit valaki elejtett, de meg sem fordult a fejemben, hogy felvegyem. A rendőr visszavágott, hogy néhány nem gyakorló ugyanígy tett volna. Azt mondtam, ahhoz hasonlítom magam, amilyen voltam.
Azt mondtam neki: „Mielőtt Fálun Gongot gyakoroltam, felvettem a pénzt, amit valaki elvesztett.” Aki elvesztette a pénzt, elhozta az apját, hogy megkeressék, és pontosan elmondta az apjának, hol veszítette el. Tudtam, hogy a pénz, amit felvettem az övé volt, de nem adtam vissza. Miután elkezdtem Fálun Gongot gyakorolni, szörnyen bűnösnek éreztem magam emiatt. A bűn velem maradt, és időnként a beszéltem róla könnyes lett a szemem. Egy másik alkalommal nem csábított el a pénz. Egy munkaúton voltam, és több mint tízezer yuan volt nálam készpénzben. Könnyen eltehettem volna magamnak egy pár ezer yuan-t és még csak számla sem lett volna szükséges, de végül nem csábultam el.
A rendőr kitartott amellett, hogy néhány nem gyakorló ugyanilyen becsületes. Hasonlóképpen válaszoltam neki: ahhoz hasonlítom magam, amilyen voltam azelőtt. Mielőtt Dáfát gyakoroltam, sok mindent elcsentem a seregből. Kisegítettem magam mindennel, amit csak használni tudtam otthon valamire, még olyasmiket is, aminek semmi haszna sem volt. Szintén a becsületességgel kapcsolatban, nagyon gyakori volt a tisztek között, hogy klubokba és bárokba jártak szórakozni, vagy a helyi tisztségviselőkkel találkozni. Én is részt vettem ezeken az eseményeken, de mindig rendeztem a számlámat és soha nem tettem semmilyen morálisan nem megfelelő dolgot.
A rendőr harmadszor is megkérdezte, miért gyakorlom a Fálun Gongot
A rendőr újra félbeszakított, mert továbbra is a Fálun Gong nagyszerűségéről beszéltem. Persze újra feltette ugyanazt a kérdést egy kis idővel azután. Ez adott nekem egy újabb lehetőséget, hogy folytassam a történetemet: „Az egységünknél átszervezések voltak, és mindenki, aki az átszervezés alá esett, próbált szívességeket tenni azoknak, akik a vezetőikért felelősek voltak, hogy ezáltal egy jobb pozíciót biztosítsanak maguknak. A felettesem ösztökélt, hogy tegyek ugyanígy, és még a felmerülő költségeket is elszámolhatom. Elutasítottam az ajánlatát.
Abbahagytam a szerencsejátékot is néhány hónappal azután, hogy elkezdtem a Dáfát gyakorolni. A szerencsejáték volt az oka sok vitának a feleségemmel, és majdnem szétszakította a családot is. Az alkohol fogyasztás szintén probléma volt. Manapság elég nehéz elkerülni az ivást, amikor az ember ügyeket intéz a hadsereg tisztjeként. De a testem nem fogadta jól az alkoholt – hányás, ízületi fájdalmak és fejfájás néhány negatív reakció, amikben részem volt. Egy szörnyű másnap után megfogadtam, hogy soha többet nem iszom, de minden azonnal elfelejtődött abban a pillanatban, ahogy egy újabb lehetőség kínálkozott az ivásra. Mégis képes voltam feladni az ivást néhány hónap gyakorlás után.
Az én történetem, hogy mit kaptam a Fálun Gong gyakorlásától a végére ért, és a rendőrnek a furgonban nem volt több kérdése. Egyikük megkérdezte a többieket, hogy mit csináljanak velem. A történetem megérinthette őket, és felébreszthette a lelkiismeretüket. Visszaadták a tiszti igazolványomat és kiengedtek a furgonból.
A hirtelen átalakulás, amit a Fálun Gong gyakorlásának megkezdése eredményeként tapasztaltam, nagyon gyakori a művelők között, mindaddig amíg igazán követik a gyakorlat tanításait, és igyekeznek magas erkölcsű emberek lenni.
A Fálun Gong üldözése miatt a családom és a barátaim a gyakorlásom ellen fordultak, és a feleségem még válással is fenyegetett. Tudom, hogy ez a biztonságom miatti félelmükből adódott, nem pedig a jellememmel kapcsolatos dolog miatt. Azonban amikor a tömegek a Fálun Gong ellen vannak, az egyrészt azért van, mert nem értenek minket, és szükségük van arra, hogy tisztázzuk feléjük az üldözés részleteit. Másrészt, ott vannak azok, akik értik, hogy kik vagyunk, de a pénzt és a hatalmat mindennél fontosabbnak tartják, és a lelkiismeretük ellen cselekszenek.
Mindig kinevettük azokat, akik „bort isznak és vizet prédikálnak”. Tény azonban, hogy ma sokakra igaz ez a gúnyos mondások a Fálun Gong ügyével kapcsolatosan. Van egy régi kínai mondásunk is: „Az Isteni lények fentről figyelnek minket.” Mindannyian felelősek vagyunk mindenért, amit tettünk, ezért óvatosnak kell lennünk, hogy a jó úton járjunk.
Forrás: A Policeman at Tiananmen Square Asked Me Three Times Why I Practice Falun Gong
* * *
tovább ...