Szegény földműves családba születtem, és életem első felét vidéken éltem le. A családom akkor költözött egy közeli városba, amikor a férjem a cementgyárban kapott állást. Ott találkoztam a gyárban Fálun Dáfá gyakorlókkal, és az életem örökre megváltozott.
A legértékesebb ajándék
Sok alkalmi munka után, amikor átköltöztünk egy barát szerzett nekem munkát a gyárban. Keményen dolgoztam és végleges állást ajánlottak fel. Ekkor történt először, hogy Fálun Dáfá gyakorlókkal találkoztam a gyárban.
A gyakorlók, akikkel együtt dolgoztam mindig kedvesek voltak. Rajtuk keresztül, láttam milyen csodálatos is a Dáfá, annak ellenére, hogy a kínai média hazugságokkal rágalmazta már abban az időben is.
Óriási különbség volt a gyakorlók, akiket személyesen ismertem, és a média által felvázoltak között. Amikor hallottam, hogy valaki azt mondja: „Azok a Fálun Dáfá gyakorlók inkább meghalnak, mint sem feladják a hitüket,” annyira megérintett, hogy én is közülük való akartam lenni.
Végül megkaptam a Zhuán Fálun könyvet, és ahogy a kezemben tartottam, sírtam. Sohasem láttam iskolát belülről, és nem tudtam olvasni. A Fá tanuláshoz megkértem gyakorlókat, hogy tanuljanak velem az ebédszünetben.
A párttitkár egyik nap meglátott engem a Zhuán Fálunt olvasni, és az irodájába hivatott. Elvette a könyvem és arra kényszerített, mondjam meg honnan szereztem. Hazudtam, és azt mondtam neki, hogy három évvel ezelőtt adta nekem valaki.
Azt mondta, hogy ha meg akarom tartani a munkámat, fel kell adnom a gyakorlást. Gondolkodás nélkül azt mondtam neki: „Inkább elveszítem az állásom, sem hogy feladjam a gyakorlást. Kérem vissza a könyvemet.”
Persze, ennek eredményeképpen elküldtek. A többi gyakorló a gyárban az igazgatósághoz ment és kijelentették: „Mi szintén Fálun Dáfá gyakorlók vagyunk. Ha kirúgjátok őt, mi is elmegyünk.”
Írástudatlanságtól az olvasásig
Mivel nem tudtam olvasni lehetetlen volt számomra egyedül tanulni a Fát. Időnként sírtam, mert nem tudtam mit csináljak. Gondosan körbe kérdeztem, és egy közeli Fá tanuló csoportot kerestem.
Egyik éjjel volt egy álmom. Láttam, hogy a Zhuán Fálun összes karaktere labda méretűre nőtt. Arany színben csillogtak, és le-fel pattogtak a földön. Nagyon izgatott és boldog voltam, mindegyiket akartam.
Amikor felébredtem, kiugrottam az ágyból és felkaptam a Zhuán Fálunt. Kinyitottam a könyvet és azt vettem észre, hogy a karakterek többségét el tudom olvasni. Könnyekkel telt meg a szemem, ahogy összetettem a kezeimet, hogy kifejezzem a hálámat. Li Mester megmutatta a Dáfá csodálatos hatalmát.
A gyakorlótársak segítségével még többet tanultam a Fát, és hamarosan képes voltam elolvasni a Mester összes leckéjét. Lelkesen tanultam otthon a Fát, és csatlakoztam egy helyi tanulócsoporthoz is.
Olyan emberként, aki sosem járt iskolába, és nem tudta hogyan kell írni, olvasni, a Mester összes könyvét és leckéjét el tudtam olvasni. Az összes barátom és rokonom le volt nyűgözve.
A családomnak is jót tett
Annyi mindent nyertem a Dáfá művelésével. A Mester még a családtagjaimmal is törődött. A gyerekeim és az unokáim is mind tanúi voltak a Dáfá csodájának, és hisznek benne.
Egyik nap nem sokkal azután, hogy elkezdtem a gyakorlást, úgy elütött egy nagy teherautó, hogy elrepültem a levegőben. Abban a pillanatban tudtam, hogy rendben leszek. Gyorsan felpattantam, és odamentem a teherautóhoz. A sofőr annyira megijedt, hogy elsápadva hebegett. Mondtam neki, hogy Fálun Dáfá gyakorló vagyok, és rendben leszek. Ne aggódjon. Li Mester gondoskodik rólam.
A sofőr megnyugodott egy kicsit, „Tényleg rendben vagy?” kérdezte. „Igen, jól vagyok.” Kinyújtottam a karom, hogy mutassam neki, minden valóban rendben van.
„Nézd, még egy karcolás sincs a kezemen.” Ő pedig mosolygott.
„A kerékpárod összetört. Ki fogom fizetni.” ajánlotta fel. „Már elég öreg volt, nem ért sokat, jól van így” - biztosítottam. Miután a sofőr elment, felszedtem a kerékpárt. Csak kisebb sérülései voltak és továbbra is működött. Arra gondoltam, hogy a Mester mennyi karmát viselt el értem, és úgy eldöntöttem, hogy nem fogok neki csalódást okozni.
Az unokámat elütötte egy elektromos roller 2010-ben, amikor az úton ment át. Azt terveztük, hogy találkozunk aznap. Csak vártam és vártam, de ő csak nem tűnt fel. Nem vittem magammal a mobiltelefonomat, ezért egy étterem tulajdonosát kértem meg, hogy hívja fel a fiamat. Így tudtam meg, hogy balesetet szenvedett. Gyorsan a helyszínre siettem.
Legbelül éreztem, hogy az unokám jól van, így amikor odaértem, arra kértem a fiam, hogy engedje el a roller vezetőjét. De ő nem akarta elengedni olyan könnyen, és kitartott amellett, hogy kórházba vigye az unokámat. Miközben próbáltam róla lebeszélni, a roller vezetője elment, az öreg elektromos rollerét hátrahagyva.
Az unokám csakugyan jól volt, és a fiam tudta, hogy a Mester vigyázott rá. Nem sokkal az incidens után a fiam új rollerét ellopták. Leszidtam.
„Mondtam neked, hogy ne tartsd meg azt a rollert, most a sajátoddal fizettél érte. Legyen ez egy lecke számodra.”
2017-ben a menyemet elütötte egy autó. Nagyon ijesztő volt és egy nagy dudor keletkezett a fején. A fiam azonban ezúttal higgadt maradt. Mondtam a sofőrnek, hogy a menyem rendben lesz, és igazam volt. Még aznap hazament.
A sofőr rosszul érezte magát, és ragaszkodott hozzá, hogy pénzt adjon nekünk, de visszautasítottuk. Később eljött a fiam boltjába bocsánatot kérni, és újra megpróbált neki pénzt adni. A fiam azt mondta neki: „A feleségem jól van. Nem vehetem el a pénzed.” A sofőr olyan hálás volt, hogy ajándékokat adott nekünk.
Fejlődni és szorgalmasnak maradni a művelésben
Mióta rátaláltam a Dáfára, minden nap tanulom a Fát és minden nap végzem a gyakorlatokat. Az embereknek is mesélek a Fálun Dáfáról, és elmondom nekik, hogy az üldözés helytelen. Fel akarom ébreszteni azokat, akiknek sorskapcsolata van velem. Nem számít, hogy az illető megértő-e vagy, hogy milyen a hozzáállása, nyugodt maradok.
Dáfá szórólapokat adjak azoknak, akikkel találkozom, ajtóról ajtóra járok velük, gyalog, esőben és napsütésben. Őszinte gondolatokat küldök, és arra koncentrálok, hogy mindenki, aki kap szórólapot, képes legyen elolvasni, és ismerje meg az igazságot a Dáfáról, vágjon el minden kapcsolatot a kommunista párttal. Sokszor, amikor aznapra végeztem, izzadsággal és esővel áztatva, mégis boldogságot érzek.
Időnként olyan emberekbe futok, akik elhiszik a Párt hazugságait, és azzal fenyegetnek, hogy feljelentenek a rendőrségnél. Miközben őszinte gondolatokat küldök, arra kérem a Mestert, hogy adjon nekem erőt. Tiszta és könyörületes szívvel elmondom az embereknek az igazságot és tudatom velük, hogy az egyetlen kívánságom, hogy megérthessék a diktatúra valódi arcát.
Mindig meg tudom fordítani a szituációt és biztonságban távozom. Azokért is küldök őszinte gondolatokat, akik elutasítják, hogy meghallgassanak, és bízom benne, hogy kapnak újabb lehetőséget, hogy megismerjék az igazságot és megváltoztassák a hozzáállásukat.
A jellemem fejlesztésénél viszonylag egyszerű a helyzet a többiekkel, de nagy kihívás akkor, ha a családtagjaimról van szó, különösen a férjemről. Mindig lenéztem őt, és ezért nagyon sok jellemmel kapcsolatos vizsgát okozott nekem, amióta elkezdtem a Dáfá művelését.
Gyakran nem tudok nyugodt maradni, amikor kettőnk között tör ki vita. Időnként képes vagyok kicsit kontrollálni magam, mert tudom, hogy gyakorlóként ez az amit tennem kellene, de nem azért mert könyörületességet érzek iránta.
Megértettem, hogy a Dáfá segít nekem, hogy emelkedjek. Azóta sikerült túljutnom azon, hogy lenézzem. Azóta nem támaszt nekem semmilyen problémát. A kapcsolatunk harmonikussá vált.
Bölcsességgel folytatom a művelést, ameddig a limitált időm engedi. Elkötelezetten haladok előre és teljesítem az ígéretem.
Forrás: Finding the Most Precious Gift
* * *
tovább ...