 |
| Konfuciusz (balra) és Lao-ce |
A kínai történelem vélhetően két legismertebb bölcse: Lao-ce és Konfuciusz. A történet pikantériája, hogy megközelítőleg egyszerre jelentek meg, mintegy 2500 évvel ezelőtt Kína tavaszi és őszi periódusában.
Az „Shiji” avagy „A nagy történész feljegyzései” szerint Konfuciusz elment Luo Yang-ba, a fővárosba, hogy találkozzon Lao-ce-vel és az illemről kérdezze (– akkoriban az illem alatt a rituálékat és az udvari szertartásokat is értették, ma inkább etikettnek neveznénk.)
Amikor hazatért, három napig csöndben maradt. Tanítványai kíváncsiak voltak és arról fogadták tanárukat mi történt.
Konfuciusz azt mondta:
- Tudom, hogy tudnak szállni a madarak. Tudom, hogy tud úszni a hal. De nem tudom hogy tudott Lao-ce felemelkedni és repülni mint egy fenséges sárkány a felhők fölött az égben.
A „Zhuangzi” nevezetű ősi kínai taoista szövegben van egy történet a lábujjak nélküli Shu Shan találkozásáról Konfuciusszal és Lao-ce-vel.
Akárcsak Konfuciusz, Shu Shan is Lu államban lakott. A lábujjait levágták büntetésként, egy bűncselekmény miatt, amit fiatalkorában követett el.
Amikor Shu Shan megtudta, hogy Konfuciusz egy bölcs ember volt, akinek sok tanítványa bírt, elsétált hozzá a sarkán, nagy nehézségeket legyőzve abban a reményben, hogy Konfuciusz elfogadja tanítványként.
Konfuciusz azt mondta, amikor Shu Shan megérkezett:
- Te egy tapintatlan ember vagy. Megszegted a törvényt és ezért levágták a lábujjaidat. Most idejössz és segítséget kérsz, számodra már túl késő.
Shu Shan így felelt:
- Meggondolatlan voltam fiatal koromban. Nem értékeltem magamat eléggé, megszegtem a törvényt és elvesztettem a lábujjaimat. De úgy érzem, hogy még mindig vannak belső tulajdonságaim, amelyek értékesebbek a lábujjaimnál. Azért jöttem hozzád, hogy tanácsot kérjek, hogy megőrizhessem a értékes belső tulajdonságaimat. Addig amíg képes vagyok művelni és tökéletesíteni az erkölcsömet, mit számít az, hogy nincsenek lábujjaim?”
Majd hozzátette:
- Azt hallottam, hogy az ég mindent magában foglal és nem válogat. A föld mindent megtart előítéletek nélkül. Szent bölcsnek tekintettelek, akárcsak az eget és a földet. Nem számítottam rá hogy ilyen világi vagy.
Ezt hallván Konfuciusz meghajolt és tisztelgett neki ezt mondván:
- Shu Shan, Valóban nagyon felszínes voltam. Kérlek fáradj beljebb és tanítsd tanítványaim és jómagam!
De Shu Shan válasz nélkül távozott.
Ezután Shu Shan elment, hogy találkozzon Lao-ce-vel. Megkérdezte:
- Egy erkölcsös bölcsként, miért jött hozzád Konfuciusz hogy tanácsot kérjen tőled? Attól tartok, nem képes áttörni a saját előítéleteit, és megkapni a Tao-t.
Lao-ce azt felelte:
- Konfuciusz nem törte át a világiasság határát. Ha egyformán tudná tekinteni az életet és a halált, ugyanolyan fontossággal tudná szemlélni azt, amire képes és amire nem, akkor képes lenne megszabadulni a hátráltató tényezőitől.
 |
| Konfuciusz és Lao-ce találkozása, festmény a Ming-dinasztiából. (Public domain) |
Konfuciusz egész életét azzal töltötte, hogy megtanítsa az embereknek hogyan éljenek illedelmesen. Hogy megfeleljenek az emberek erkölcsi törvényének: jószívűség, tisztesség, illem, bölcsesség és hit.
A Tao, Lao-ce útja az istenek tanítása. Lao-ce azért jött, hogy átadja az üzenetet: az emberek földi útjának célja, hogy visszamenjenek az eredetükhöz, hogy visszakapják az igazi önmagukat.
A „Tao te King” A taoista hitvilág fő műve, amit Lao-ce hagyott hátra. A 38. fejezetben azt mondta:
„… az út ha elvész, itt az erény
az erény ha elvész, itt a szeretet,
a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,
az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.
A tisztelet
a hűség és bizalom hiánya,
a zűrzavar kezdete. ...”
(forrás: http://mek.oszk.hu/00100/00191/00191.htm)
Forrás: When Confucius Met Laozi
* * *
tovább ...