Su Shi, a „haofang” (a heroikus lemondás) írásiskola nagyszerű alapítója a Song-dinasztiában

Su Shi, a „haofang” (a heroikus lemondás) írásiskola nagyszerű alapítója a Song-dinasztiában (Blue Hsiao/Epoch Times)

Su Shi (Kr. u. 1036–1101) kiváló író volt az irodalmi formák mindegyikében, ezen kívül nagyszerű festő és kalligráfia író volt az északi Song-dinasztia korában. Úgy tekintettek rá, mint a „haofang” (hősi önfeledtség) írásiskola megalapítójára, és a „Tang- és Song-dinasztia nyolc nagyszerű mestere” egyikeként tisztelték.

Su egy irodalmi érdeklődésű családba született, nagyon fiatal korában kezdte tanulni a történelmet és konfuciuszi irodalmat. Tizenévesen helyi szinten tehetséges esszéíróként vált ismertté, aki járatos az ősi és az aktuális társadalmi témákban is. Huszonkét éves korában letette a császári köztisztviselői vizsgát, és az első helyen végzett a haladó vizsgán. Odaítélték neki a Jinshi-t, ami a központi kormányzati hivatalnoki jelölés egyik előfeltétele.

Su ígéretes karrier elébe nézett az udvarban, amikor a reformista Wang Anshi kancellár elindította a radikális „új politikák/törvények”-et. Su utazása során szemtanúja volt a hétköznapi emberek szenvedéseinek, amelyeket egyes új törvények okoztak, ezért írt egy levelet a császárnak e törvények ellen. Wang nem tolerált semmiféle politikai ellenzéket az udvarban annak ellenére, hogy nagyra értékelte Su irodalmi tehetségét. A reformista frakció nyomása alatt Su úgy döntött, hogy a fővárostól messze vállal hivatali állást, hogy távol maradhasson a politikai zűrzavartól. Szolgálata alatt megpróbálta az új törvényeket a merev végrehajtás helyett a helyi feltételekhez igazodva egy bizonyos fokú rugalmassággal véghezvinni.

1079-ben Sut megvádolták a császár kritizálásának reformista csoportja miatt, és csak hajszál híján úszta meg a kivégzést. Lefokozták a Hubei tartományi Huangzhouba, ahol öt évig élt. Su kevés pesszimizmust vagy haragot mutatott Wang felé, ellenben a minőségi versírásnak, festészetnek és a gasztronómiának szentelte magát. Jóban maradt Wanggal, és a verseiket megosztották egymással. Su politikai véleményét úgy lehetne leírni, mint a középutat a reformista és a konzervatív között. 1086-ban visszahívták a fővárosba, mikor a konzervatívok Sima Guang által vezetve visszanyerték fölényüket az udvarban. Azonban újra elvesztette a támogatást a véleménye miatt, miszerint nem mindegyik új törvényt kellene megszüntetni. 1094-ben Huizhouba és Hainan-szigetre száműzték.

Sut csodálták társai, mert sok irodalmi forma mestere. Konfuciuszt tanulta tizenévesen, de jártas lett a taoizmusban és a buddhizmus klasszikusaiban száműzetése alatt. Az optimizmusát, jó humorát és szellemes megjegyzéseit rögzítették írásokban és a mondák világában.

Su kalligráfiája sokat ért a gyűjtőknek. Élt egy katonai hivatalnok, aki gyakran használta a Su által írt jegyzeteket, amelyet a munkája révén szerzett meg arra, hogy elcserélje nagy mennyiségű birkahúsra. Valahányszor megfogyatkozott a birkahúsa, hivatalos dokumentumokat küldött Sunak, és kért tőle egy átvevő feljegyzést. De aztán kapzsi lett, és Su rájött a titkos foglalatosságára. Mikor a katonai hivatalnok újra elküldte hozzá a szolgáját néhány jelentéktelen dokumentummal és kérte a visszaigazolást, Su csak szóbeli választ adott. A szolga nem volt hajlandó elmenni és írásbeli feljegyzést kért újra és újra, végül Su komoran így felelt: „Mondd meg a kormányzódnak, hogy mától megtiltom az állatok leölését.”

Su egész életen át tartó barátságot kötött egy buddhista szerzetessel, Foyinnel (azaz Buddha aláírása). Sok viccet és szellemes idézetet osztottak meg egymással a barátságuk alatt. Azt mondják, hogy Sunak kezdetben nagyon szkeptikus és cinikus nézőpontja volt a buddhizmussal szemben addig, amíg közeli barátok nem lettek ezzel a szerzetessel. Egy híres idézet szerint a szerzetes dicsérte a barátját, hogy úgy ült, mint egy Buddha, még Su azt mondta, hogy a szerzetes úgy ül, mint egy rakás tehéntrágya. A szerzetes csak mosolygott. Mikor Su tudakozódott a mosolyának jelentése után, a szerzetes ezt mondta neki: „Buddha jön ki az én számon, és tehéntrágya jön ki a tiéden.” Mind a ketten nevetésben törtek ki.

Su Shi egyszer az összes megtakarított pénzét egy ház megvételére költötte. Mielőtt beköltözött, kikérdezett egy idős hölgyet, aki az új ház közelében sepregetett. Szánalomból megkérdezte az öreg hölgyet, miért sír, és ő elmondta, hogy a házat az őseitől örökölte, de a közelmúltban az akarata ellenére eladták az utódai. Mikor Su részleteket kérdezett tőle, kitalálta, hogy ez éppen az a ház, amit épp most vett meg. Su visszatért a házba az asszonnyal, és azonnal elégette a tulajdoni lapokat. Aztán Su visszaköltözött a bérelt helyére.

Su Shi kiemelkedő eredményeket ért el a prózában, a kalligráfiában és s festészetben is. Több mint 2 700 verse maradt fenn, legtöbb az élet megfigyeléséről vagy a városnézésről szól. A verseiben nagyszerűség, képzelet vagy szabadidő és egyszerűség egyaránt található. Gyakran használt élénk hasonlatokat természeti jelenetek vagy a filozófia leírására. Különösen a hosszú versei tartalmaznak sok metaforát, a határtalan képzeletnek adva az olvasót. Jól használta a humoros szavakat is, amellyel friss perspektívát adott az életről az olvasóknak. A versei a Song-dinasztia költészet fontos példái voltak, amelyet az okfejtés és a strukturált érvelés jellemez.

Su Shi hatvannégy éves korában, Kr. u. 1101-ben halt meg. A halálos ágyában Su elmondta a három fiának: „Semmi rosszat nem tettem az életemen, és biztos vagyok benne, hogy nem fogok a pokolba menni a halálom után.”