Cheng Hao, az neokonfucianizmus megalapítója a Song-dinasztiában

Cheng Hao, az neokonfucianizmus megalapítója a Song-dinasztiában (Blue Hsiao/Epoch Times)

Cheng Hao (1032–1085) a Song-dinasztia korában élt és neokonfuciánus filozófusként tevékenykedett. Az eredményei azonban nem korlátozódtak az elméletekre, hanem fontosabbak voltak az erkölcsben, a kormányzásban, a tanulásban és a viselkedésben egyaránt. Az alapelvei közé tartozik az alapvető erő és az egyetemes törvény követése, minden érző lény szeretete, valamint a szentek erényeinek támogatása.

Cheng Hao huszonnégy éves korában tette le a császári vizsgát, és helyi hivatalos posztokon szolgált. Úgy értékelte a hétköznapi embereket az adminisztrációs területén, mintha a családtagjai lennének, és hangsúlyozta az oktatás fontosságát. Mottója: „Az emberek szenvedései az én szenvedésem” – az emberekről való átfogó gondoskodás megtestesítője. A korabeli nép széles körben tisztelte és szerette.

Amikor bíróként szolgált, Cheng Hao egyszer letartóztatott egy rablóbandát, akik pénzt kényszerítettek ki a folyó menti hajótulajdonosoktól. A banda felgyújtotta a hajókat vagy kirabolta a hajókon lévőket, ha nem voltak hajlandóak átadni a pénzt. Cheng Hao vizsgálatot végzett és úgy találta, hogy a bandatagokat megfosztották a megélhetési eszközeiktől, mielőtt rablást követtek el. Ezért Cheng Hao megkegyelmezett nekik, és vontatóhajóra való munkára osztotta be őket.

Egy másik alkalommal a bíróságon Chen megkegyelmezett egy férfinak, miután megbánta a lopását, és megesküdött, hogy többé sosem lop. Később ez a férfi ismét törvénybe ütköző dolgott tett, és újra letartóztatták. Mivel szégyellte magát a rossz tette miatt, öngyilkosságot követett el, mielőtt a bíróság elé vitték volna.

Cheng Hao az összes faluban, ahol kormányozó volt, iskolákat alapított az oktatás népszerűsítéséért, és szabadidejében elment az iskolákba, hogy saját maga tanítsa a gyerekeket. Cheng Hao kormányzása alatt az adminisztrációs területén a rablás és a harc megszűnt, és a tudósok száma jelentősen megnövekedett. Az emberek udvariasak és tisztelettudóak voltak egymással.

Egyik évben, mikor a folyó áttörte a töltést és a rizsföldre öntött ki, komoly áradás fenyegetett. Cheng Hao azonnal felszólította az embereket, hogy erősítsék meg a gátat. Abban az időben a közösségek mozgósítása egy magas rangú kormányzati hivatalnok jóváhagyása nélkül egy feltételezett lázadásnak volt tekinthető, és súlyos büntetést eredményezett. Mikor az asszisztense felhívta a figyelmét a kockázatra, Cheng azt válaszolta: „Nem engedhetjük meg magunknak a jelentéssel való késlekedést, nem várhatunk a jóváhagyásra. Az emberek jólétét a sajátom elé kell helyeznem.” A következő évben a helyi emberek nagy aratást tartottak. Később, mikor Cheng Hao elhagyta ezt a helyet egy másik hivatali poszt miatt, a helyiek alázatos tisztelettel kísérték egészen a határig.

Chenget elbocsátották a posztjáról a vitatott „Új politikák/törvények” reformációjának ideje alatt az eltérő véleménye miatt. Cheng visszatért a szülővárosába, és a filozófia tanulmányozására, valamint az oktatásra összpontosított. A filozófiája a „li” (ejtsd: lí) fogalom köré összpontosult, amely egy egyetemes törvény, egy igazság, amely mindennel együtt született és néhány hasonlóságot mutat a buddhizmussal és a taoizmussal. Sajnálatos, hogy csak nagyon kevés írása maradt hátra.

Cheng példák által vezette az előadásait az erkölcsi szabályokról. Volt egy hallgató, aki azért jött az iskolába, hogy tőle tanulhasson három hónapig. Mikor visszatért szülővárosába és megkérdezték, hogy milyen volt Cheng, így írta le: „Úgy éreztem magam, mintha három hónapig ültem volna a tavaszi szellőben”. Aztán továbbmagyarázta, hogy Cheng Hao kedvességgel és barátsággal kezeli az embereket az úton, és hogy a tanulókat türelemmel és megértéssel tanítja. Diákjai számára a tudás, amit szereztek olyan, mint a meleg tavaszi szellőben való fürdőzés.

Cheng Hao a tiszta gondolkodást és az önvizsgálatot támogatta, hogy elérjék a li megértését – a tiszta igazságot. Mindig nyugodt volt és elszakította magát az anyagi javaktól. Az életében ezt a spirituális művelést gyakorolta, példamutató életet élt a becsületességet, az önmegtartóztatást és minden érző lény szeretetét követve. A Song-dinasztiában Cheng Yi fivérével a neokonfucianizmus alapítójának tekinthető.