Zhang Zeduan és „A folyó mentén a Qingming fesztivál idején” című festménye a Song-dinasztiában (Jane Ku, Epoch Times) |
Zhang Zeduan (Kr. u. 1085–1145) az északi Song-dinasztia korában élt híres festő. A jiehua-ra (vonalfestés, egy különleges ecsetet és egyenes élt használva az épületek vonalainak pontos megrajzolásáért) szakosodott, beleértve a szállítóeszközöket, városi hidakat, utakat és járdákat, stb. Ezen kívül jelentős szerepe volt a kínai tájfestés művészeti stílusának kialakításában, amit úgy ismerünk, mint Shan Shui (vagyis hegyek és folyók).
Kr. u. 1101-től az északi Song kormányzat diplomáciai lépéseivel és gazdasági vesztegetéseivel nem aggódott tovább az északról jövő katonai fenyegetés miatt, ezzel több mint egy évszázadnyi békességet és stabil gazdasági fejlődést adva a dinasztiának. A virágzó önkormányzati kereskedelem megkövetelt és létrehozott népszerű kulturális szórakozásokat a polgári társaságokban és királyi családokban. A császár támogatása alatt a királyi egyetemet művészeti és festőcsoporttal bővítették, amely nagyon eredményesnek bizonyult.
Zhang Zeduan festő volt, aki a Királyi Festészeti Egyetem szolgálatában állt, és bemutatta a császárnak a kínai történelem egyik híres festményét, „A folyó mentén a Qingming fesztivál idején” vagy „A Qingming tekercs” címűt. A rendkívül realista festmény az emberek napi tevékenységét ábrázolta a városban, valamint a külvárosi területeken a Qingming fesztivál idején. Megmutatta a virágzó kereskedelmet, az ipart és a közlekedési tevékenységeket, és később a Song-dinasztia felbecsülhetetlen kincsévé vált óriási történelmi értékkel.
A festékelmosásos technikával készült festményt egy 24,8 cm magas és 528,7 cm széles selyemanyagra festette. Három fő része van a tekercsnek, amely összesen 814 embert, 13 járművet, 29 hajót, 8 gyaloghintót, 83 háziállatot és több mint 100 boltot ábrázol. Az öt méter hosszú festmény remekül megjeleníti egy 1,5 milliós népességgel rendelkező város jólétét.
„A végig a folyón a Qingming fesztivál idején” című tekercs három részre osztható. Az első rész egy szamárkaravánt ábrázol a vidéki helyszínen, amelyet farmerek vezetnek a város felé, faszént cipelve a hátukon. A háttérben a reggeli napfény, ködös erdők és árnyékos nyaralók elevenednek meg, és további alakok láthatóak a város közelében. A második rész a forgalmas közlekedési jelenetre összpontosít a folyónál, különösen egy szivárvány alakjára hasonlító hídra a folyón keresztül. A nagy tömeg a híd körül, kocsik és lovak minden fajtája, hajók keresztezik a hidat és a közeli forgalmas dokkokat – ezt a jelenetet roppant élettelin rögzítette a művész és a tekercs három részének legvonzóbb részletévé tette ezzel. A harmadik rész egy városi jelenet: az élet minden területéről származó emberek összegyűlnek és beszélgetnek a magas városfalnál vagy teaházakban, éttermekben és forgalmas boltok sorainál. A tekercs kibontakozásával az emberek láthatják a kozmopolita jeleneteket, ahol a köznép és az arisztokrácia keveredik és kiegészíti egymást, és ez az északi Song-dinasztia magasan fejlett civilizációját bizonyítja.
Ez a festmény épületeket, kereskedéseket, közúti közlekedést valamint szállítást ábrázol, és tükrözi a főváros jólétét. Zhang Zeduan gondosan elrendezte az alakokat, jeleneteket és minden részletet, mindezt a hétköznapi élet belső megfigyelésére és nagyszerű művészi művelésére alapozva. A festményt nézve sok ember úgy érzi, hogy személyesen áll a helyszínen.
A tekercs olyan nagy hírnevet szerzett, hogy számos festő megpróbálta lemásolni később. Volt egy történet „A folyó mentén a Qingming fesztivál idején” című festmény hitelesítéséről. Néhány száz évvel később történt, hogy egy hivatalnok megszerezte az említett Zhang Zeduan remekművet. Egy papírművészt kért meg, hogy keretezze be és szerelje fel a tekercset, de a papírművész rámutatott, hogy a tekercs hamis. A festményen négy ember hat dobókockával játszott. Az egyik dobókocka még forog, és a férfi, aki eldobta a kockákat, kinyitja a száját és azt mondja, hogy „hat” abban a reményben, hogy a hat pontos oldal lesz felfelé. Azonban a szájának alakja délvidéki kiejtést tükröz a „hat” kiejtésénél, nem pedig az északi, fővárosi akcentust. Ezért a papírművész úgy vélte, hogy a tekercs nem az eredeti.
A történetből láthatjuk a hitelesítő képességeit, és Zhang részletekre való figyelmének hírnevét.
* * *