1997-ben kezdtem a Fálun Dáfá művelését. Közel 70 éves vagyok, nagyon energikus vagyok és az unokámra is tudok vigyázni.
A biciklimmel haladtam, miközben elintéztem néhány dolgomat 2014. december 14-én. Amikor elindultam otthonról, egy éppen felgyorsító autó elütött hátulról. Nagy hangot hallottam, körülbelül 5 métert zuhantam és elvesztettem az eszméletemet.
Miután magamhoz tértem, felültem az út közepén és a bal oldali mellkasom nagyon fájt. Azonnal a Fálun Dáfá alapelvre gondoltam:
„Azt mondtuk, hogy a jó vagy rossz egy személy egyetlen gondolatából fakad és a gondolat abban a pillanatban különböző következményekre vezethet.”
(Zhuán Fálun)
Azt gondoltam: „Nincs probléma, én egy Fálun Dáfá gyakorló vagyok.” Egy idős férfi kiabált: „Siessünk, vigyük a korházba, gyorsan a korházba.”
Három ember kiszállt az autóból és kettő pedig segített felállni, és elvittek az út szélére. Azt mondták, hogy bevisznek a korházba.
Azt mondtam: „Rendben vagyok. Fálun Dáfát gyakorlok. Már több mint 20 éve nem voltam korházban, majdnem 70 éves vagyok. Engem ütöttetek el és nem valaki mást. Egy másik személy megsérült volna vagy meghalt volna. Ne aggódjatok, nem foglak feljelenteni benneteket, és semmi nehézséget nem fogok nektek okozni.”
Majd megkérdezték, hogy hívják-e a rendőrséget, mert ott volt egy közlekedési kamera. Azt mondtam, hogy nem szükséges, nem megyek be a kórházba.
Mindennek, ami történik oka van
Azt mondtam: „Úgy gondolom, hogy oka van annak, ami a mai napon történt. Hallottatok már a Kínai Kommunista Pártból való kilépésről és a hozzá tartozó szervezetekből való kilépésről szóló mozgalomról? Ti tagok vagytok?”
Azt mondták, hogy Henan tartományból jönnek, és hogy ők tagjai az Ifjú Úttörőknek, a KKP egy szervezetének. Beleegyeztek, hogy kilépjenek.
Majd adtam nekik egy amulettet és azt mondtam nekik, hogy ismételgessék: „A Fálun Dáfá jó, az Őszinteség, Jószívűség, Tolerancia jó.” Azt mondtam nekik, hogy menjenek nyugodtan, miközben segítettek az út szélére tolni a biciklimet.
Nem voltam túl messze az otthonomtól, így hazatoltam a sérült biciklimet, annak ellenére, hogy nagyon nehéz volt.
Szilárdnak maradni a nyomás alatt
Amikor a férjem hazajött, elmondtam neki, hogy elütött egy autó. Megkérdezte, hogy mi volt a rendszám, és hogy menjünk el kórházba. Azt mondtam neki, hogy ez nem szükséges és minden rendben lesz.
Aznap este csak egy kis gabonapelyhet ettem, de ragaszkodtam a gyakorlatok végzéséhez. Gyakorlás közben hirtelen nagyon erősen elkezdtem izzadni, szédültem és hányingerem volt. Valami nagyon keserű fekete dolgot hánytam ki és hasmenésem is volt. De emiatt nem aggódtam, mert tudtam, hogy rendben leszek. Lefürödtem, tiszta ruhát húztam és folytattam a gyakorlást.
Egy éles fájdalmat éreztem a nyakamban, a mellkasomban és a hátamban, és nyikorgó hangokat hallottam a bordáimnál és nem tudtam megmozdítani a karomat másnap reggel. Mégis kitartottam a gyakorlatok végzése mellett, függetlenül attól, hogy mennyire fájdalmas volt, megpróbáltam elviselni.
Amikor a fiam meghallotta, hogy milyen állapotban vagyok, ragaszkodott hozzá, hogy kórházba menjek. Nagy nyomás alá helyezett, de én továbbra is kitartottam amellett, hogy nem megyek a kórházba. A fiam és a menyem is figyelt engem napközben, de miután látták az eltökéltségemet, abbahagyták a győzködésemet.
Ugyanakkor a férjem egy más eset volt, nagyon erősen forszírozta, hogy menjünk el orvoshoz. Én csendben hallgattam, elviseltem a fizikai fájdalmat, de nagyon nehéz volt tolerálni ezt a nagymértékű mentális nyomást. Recitáltam magamban a Dáfá alapítójának, akit a gyakorlók Mesternek hívnak- a versét „Az akarat edzése” a Hong Yin című verses kötetből.
Az emberek megértik a Dáfá jóságát
Két héttel később álmomban azt éreztem, mintha valaki rácsapott volna a bal oldali mellkasomra, ahol a fájdalom is volt és ezután a csontjaim sem nyikorogtak tovább, megszűntek a fájdalmaim és újra végeztem a házimunkát.
A családtagjaim, a rokonaim és a barátaim látták, hogy milyen jótékony hatással volt rám a Dáfá gyakorlása. Senki, beleértve a fiamat és a menyemet is, nem helyezett többet nyomás alá, a férjem is megelégedett ezzel, még elkezdett nekem segíteni Dáfá anyagokat osztogatni, csak párszor vitatkozott velem, amiért túl kedves vagyok az emberekhez.
A Kínai Tavaszi Fesztivál idején elmondtam a rokonaimnak és a barátaimnak, hogy mi történt velem, úgy gondoltam, hogy majd jobban megértik a Dáfát, ha hallják a személyes tapasztalatomat. Egy páran úgy gondolták, hogy túl kedves voltam, miközben mások példákat hoztak fel más emberekről, akik nagyon sok kompenzációt kaptak egy baleset után.
Azt mondtam: „Még ha egymillió jüent is kaptam volna, nem tudnám elkölteni, hogyha ágyhoz lennék kötve. Egy gyakorló egy ilyen dolgot más szemszögből néz, tudjátok, jól vagyok. Ez nem nagyszerű?” A férjem azt mondta: „Nézzétek, milyen bolondos egy asszony, még azt is elmondta nekik, hogy Dáfát gyakorol.” Mind mosolyogtak és azt mondták: „Ez csodálatos. Igazán hihetetlen.”
* * *
tovább ...